Advertisement
Published: September 25th 2005
Edit Blog Post
Szeptember 19-20, vasarnap&hetfo
A szombati egynapos tura utan ket nap kenyszerpiheno kovetkezett. El kellett rendeznem egy csomo technikai dolgot, mint pl. penzvaltas, mosa(ta)s, bevasarlas, stb., de vasarnap minden zarva volt. Igy meg a hetfon is a poros Huarazban rostokoltam.
A dolognak megvolt az az elonye, hogy kiderult, egy nemet par is kedd reggel indul ugyanoda, ahova en. Mikor ezt megtudtam szallasadomtol, no meg azt, hogy ok is ugyanabban a hotelben laknak, vasarnap hajnali 9-kor rajuktortem az ajtot. Mikor erosen meglepodve es erosen hianyos oltozekben ajtot nyitottak, megsem bocsatkoztunk reszletekbe, hanem megegyeztunk, hogy reggelinel megbeszeljuk a reszleteket.
Ott aztan tisztaztuk, hogy igen, ugyanazt tervezik, csak forditot iranyban, mint az en utikonyvemben szerepel, es nincs ellenukre, ha veluk tartok. Meg is allapodtunk, hogy kedd reggel, a hajnali 5:30-kor a reggelinel talakozunk, hogy a 6:30-as busszal tavozhassunk. A busz elvisz Vaquería-ba, onnan indul a tura.
Igy aztan a vasarnapot vegigskypeoltam, hetfon elrendeztem mindent amit kellett, meg a buszjegyet is megvettem elore es koran lefekudtem, hogy fel tudjak kelni idoben.
Szeptember 21-24, kedd-szombat
Elozo este tul faradt voltam a pakolashoz, igy meg korabbra allitottam az oramat. Ez mindig ugyanugy sul el, mint most is tette, de megis ujra
es ujra megprobalom idorol-idore.
Igen, elaludtam. 5:45-kor kopog Daniella (a par noi tagja) az ajton, hogy mikor indulok? Jajaj, mondom, mindjart. No, 35 perc alatt zuhany (az utolso az kovetkezo 4 nap soran, muszaj volt), bepakolas a hatizsakba es elrohanas. A buszmegallo fele rohanva, latva, hogy nem erek oda gyalog, leintettem egy autot. Epp egy csalad volt, az itt szokasos kombival. Ket ferfi elol, ket gyerek hatul, csomagok es az asszony a csomagtartoban. Igy meg befertem en is a gyerekek melle, a hatizsak is az asszony melle. Mondom, hova, es hogy gyorsan. Oda is ertunk 5:28-ra, a busz mar gordult ki, de az alkalmi taxi majdnem a busz ele allt, igy megallt. A sofor levett 3 sol-ra (180 HUF), amin nem vitatkoztam. Annak ellenere, hogy az alap taxiar 1-2 sol varoson belul, nekem nem sok, nekik az volt, plusz ott&akkor a 20 sol-os buszjegyemet mentette meg. A turatervrol nem is beszelve. Mindez villamgyorsan tortent, kozben a kigordulo busz megallt egy pillanatra, a kalauza kihajolt, megkerdezte, van-e jegyem, mondtam van, erre kinyitotta az ajtot, berantotta a zsakom, felleptem en is, becsapta az ajtot mogottem, s mar mentunk is tovabb.
Nemi megszakitas utan tavoznom kell. Igy most megis csak egy rovidebb
A tehen is ehes volt
Elso tabori estenk soran eme allat profi modon becserkeszte, levadaszta, majd elfogyasztotta a zacskos kenyeret -zacskostul. osszefoglalo marad.
Miutan 4 ora buszozas utan megerkeztunk az tura elejere, nekivagtunk. Elso nap alig setaltuk 4 orat, nagyjabol vizszintes terepen. Megis nagyon szenvedtunk tole :-). De az elso taborhely karpotolt. Masnap reggel ragtunk nemi koka-levelet es hosszas keszules utan utolsokent elhagytuk a taborhelyet. Vart rank 900 m felfele es 500 lefele, meg a "Punta Union" (~Egyseg Hago) 4750 m-en. Bar ez sokkal tobb volt, mint az elozo nap, remekul birtuk. Felertunk, megvartuk mig a cseh turistacsoportot tovabbhajtja felfogadott vezetojuk, hasonloan, mint a teherhordo szamarakkal tette, majd elveztuk a 360 fokos korkilatast es csondet. Bo ora szunet utan leereszkedtunk a kovetkezo taborhelyhez, felvertuk a satrakat es a satorponyvan kopogo eso hangjara elvackoltuk magunkat masnapra.
Harmadnap nem terveztunk sokat: egy hosszu nap alatt megteheto szakaszt inkabb ket reszre bontottunk -megiscsak nyaralasrol van szo. Ennek megfeleloen keson indultunk, es par ora gyaloglas utan a hol sik, hol enyhen lejto pampan hamar odaertunk a kovetkezo taborhelyhez. Satorallitas utan is meg csak delutan kettore jart az ido, volt meg negy orank napnyugtaig. Bekes teazas, beszelgetes. A nappnyugtaval egyidoben viharossa erosodo szel a satrak ellenorzesere es visszavonulasra kesztetett mindharmunkat. A kitoro viharban kicsit aggodtunk, egyikunk gyakorlataban sem mindennapos a 4000 m-en atelt
vihar. De persze nem tortent semmi, az utolso nap gyonyoru napsutesre ebredtunk.
Reggelizes kozben meg nezegettuk, hogy kergeti fel a napsutes az utolso felhofoszlanyokat is az a hegyek oldalan, majd nekivagtunk az utolso napnak. Indulas elott odajott hozzank egy helyi pasztor, es mutogatta, hogy ehes, van-e valamink enni. Annyira orult az eloszor adott fel kilo (4 napos) kenyernek es par szelet sajtnak, hogy ezek utan nala hagytuk az osszes maradek kajankat. Az sem volt sokkal tobb, de alig birtunk veget vetni halalkodasanak.
Ezek utan mar valoban elindultunk, es ot oran keresztul ereszkedtunk lefele egy patakvolgyben. Szep volt, de az elozo napok csodai utan megis kicsit unalmas. A tura veget jelento falu hataraban meg mar vart egy utasra portyazo taxis, ki igen barati arat ajanlott legkozelebbi varosban valo szallitashoz. Elfogadtuk, bepakolt harmunkat a Toyota kombiba es elindultunk Caraz varosaba egy kanyargos szerpentinen, ami (termeszetesen) foldut volt. Menet kozben meg szert tettunk harom tovabbi utasra, ebbol ketto a hatso ulesre kerult, a harmadik, egy kamasz, a csomagtartoba.
Carazban aztan a helyiek intenziv kerdezgetesvel megtalaltuk a helyet, ahonnan a
collectivo, indul Huarazba. (Ez a korabban emlegetett tavol-keleti, altalaban Toyota mikrobusz, amely a helyi tomegkozlekedes szerves resze.) Beszalltunk mind a
harman, a 17 masik utas, kalauz es a sofor melle. Bo ora mulva Huarazban voltunk, a szallodaban. Ott egy finom meleg zuhany utan elmentunk vacsorazni, ahol a helyi italok nekem bejottek, de helyi specialitaskent kinalt sult tengeri malacon igen keves volt a husi. Mellesleg meg teljesen tengeri malac formaja volt a tanyeron is, de ez kevesbe zavart. De kipotoltam egy adag hagyomanyos malacsultel, igy nem maradtam ehen, sot. Kozben meg elbeszelgettunk a ket igen oreg es igen aktiv svajci bacsival, kik a mellettunk levo asztalnal vacsoraztak. Feletteb elismeroen bologattunk, mikor kiderult, ok hat hetet toltottek el az orszagban fel s ala utazgatva es turazva(!). Megbeszeltuk Marcusekkal, hogy mindharman szeretnenk ilyen jo formaban lenni 65-70 eve korunkban.
Mire mindezzel vegeztunk mar este kilenc ora volt, s esti 6-7-kori lefekveshez (napnyugta) szokott szerveztunk igencsak halozsak (agy) utan kialtott, igy hazamentunk egy nagyot aludni.
Advertisement
Tot: 0.044s; Tpl: 0.011s; cc: 9; qc: 18; dbt: 0.0176s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1mb