Columbia & Ecuador - Tizenharmadik nap - A vásárlás

---

Az előző napokban tájékozódtunk, nézelődtünk, hogy mit akarunk vásárolni majd még, én csak magamnak és a családnak, Kristóf pedig nagyobb mennyiségben eladásra is. Így egy kicsit más is volt az ahol megtaláltuk, hisz neki inkább azok a gyártók kellettek, ahol nagyobb mennyiséget tudtak adni én pedig inkább a minél egyedibb, kézműves darabokat kerestem. Ezért többször külön utakon is jártunk nap közben, aztán leültünk együtt egy levesre vagy sütire…



Többször fordultunk a szállásunkig lepakolni a szajrét és minden egyes forduló után egyre kilátástalanabbnak tűnt ezeket összepakolni. Még nekem is kellett egy plusz táskát vennem a saját vásárlásnak, de Kristóf már számolt az én hátizsákom nem létező üres kapacitásával is.



Aztán csak nem úsztuk meg és eljött az este és már nem húzhattuk tovább, el kellett kezdenünk bepakolni, mert reggel 5-re jött értünk a taxi, hogy elvigyen a 100 kilométerre lévő Quito-i reptérre.



Közel két órát sakkoztunk, folyamatosan mértük a súlyt. A térfogat-súly arányokkal játszottunk. Volt 4 db max 23 kilós csomag feladási lehetőségünk, plusz a kézipoggyászok. Addig pakoltunk, ameddig lett 3 db 22,9 kilós és egy kisebb 12 kilós csomag, amibe viszont fizikailag nem fért már több.



Így viszonylag nyugodtan fekhettünk le aludni, abban bízva, hogy valóban jön értünk reggel egy kocsi és a kézi mérleg nagyjából egyezik a reptérivel.

---