Advertisement
Published: February 23rd 2023
Edit Blog Post
Este még felmerült, hogy maradjunk majd még egy éjszakát, de mivel este már semmit nem láttunk, így nem tudtunk megítélni, hogy van-e értelme. Van valami folyó, annak lemehetünk a partjára, meg van egy tér is…
Korán reggel elindultunk körbe nézni és reggelizni. Előbb lementünk a folyóhoz, aminek a partja látszott, hogy látott már szebb időket is, mert szépen ki volt építve, de sajnos mára már el volt hanyagolva és büdös, szemetes volt, mint amúgy az egész város. Már sokkal közelebb volt a feeling Indiához, mint Bogotában. Mondjuk én imádom ezt a káoszt, hamar otthonosan mozgok benne és gyorsan fel is vettem a forgalom ritmusát is. Bár elsőre furcsa volt amikor egy zebrán indultam át és jött egy motoros, akinek még stop táblája is volt és Kristóf azt mondja, hogy várj, neki van elsőbbsége. Kérdezem, miért lenne? Mert itt az a szabály, hogy a nagyobbnak van mindig elsőbbsége… Megértettem és nem próbáltam többet érvényesíteni a jogaimat a teherautókkal szemben sem, inkább elegánsan elengedtem őket.
Találtunk egy nagyon hangulatos kis helyet, amit már este a buszról kiszúrtam. Igazi Everness hangulatú kis hely volt, ahol először csak egy forró csokit akartunk inni, de végül meg is reggeliztünk.
Utunkat a főtér felé folytattuk, ahol egyre több utcai árust találtunk, de sajnos miután esett még az eső egy kicsit, így még csak kevesen nyitottak ki.
Körbesétáltunk a téren, bementünk a templomba és teljes egyetértésben úgy döntöttünk, hogy ebben a helyben nincs még egy nap, így ma tovább állunk.
Aztán tovább is indultunk.
Már amikor leszálltunk a buszról a kisváros közepén, akkor éreztük, hogy jó helyen vagyunk. Egész más energiája volt a helynek mint eddig bármelyiknek. Egyszerűen jó érzés volt kicsit sétálni a főtéren. Pont olyan volt, mint amilyennek az ember egy Dél-amerikai kisvárost képzel. Kis templom, egyszerű, szépen ápolt park, pálmafák, körben kis boltok, akik az eddigiekkel ellentétben nem kínai gagyit árultak. Már akkor éreztük, hogy megérkeztünk, pedig akkor még nem is láttuk a szállásunkat.
Most nem busszal vagy gyalog mentünk, hanem taxival.
Aztán megérkeztünk. De úgy teljesen. Az eddigi két ablaktalan szoba után hatalmas kontraszt volt megérkezni a paradicsomba. Egy privát botanikus kert közepén van a szállásunk, ahol számtalan gyümölcs és virág vesz körül. Az egész hely, a tulajdonosok hozzánk állása teljesen más, mint amit eddig tapasztaltunk. Kedvesek, figyelmesek és nagyon büszkék a kertre. El
is döntöttük, hogy itt egy kicsit megpihenünk és holnap nem rohanunk továbbá, hanem itt kirándulunk a környéken.
Izgalmas tapasztalat, hogy csak este 6 után van áram az egész környéken és ez úgy derült ki, hogy megkérdeztük, hogy van-e wi-fi, amire mondták, hogy természetesen. De hát nem látjuk. Ja, majd csak 6 után lesz, mert addig nincs áram egyáltalán…
Van egy beszélő papagáj is szabadon a kertben, akinek el is kezdünk megtanítani, hogy Szia Uram! 😊
Este még a nagymama szülinapi tortájából is kaptunk. Mondjuk csak mi ketten vagyunk jelenleg vendégek, így nyilván tudunk nagyobb figyelmet kapni, de azért nagyon jólesik.
Este a tulaj nagyobbik, 20 éves fiával “beszélgettünk” a fordítóval, ami vicces volt így, de lebeszéltük, hogy elmegyünk vele holnap siklóernyőzni…
Advertisement
Tot: 0.084s; Tpl: 0.012s; cc: 9; qc: 50; dbt: 0.0413s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb