Advertisement
Published: February 22nd 2023
Edit Blog Post
Reggelinél megbeszéltük, hogy nem maradunk Bogotában, hanem elindulunk dél felé busszal. Kinéztük Neiva-t úticélnak, ami 320km és 6-7 óra.
Az idő borongós, néha kicsit esik is, napot még nem láttam. Reggel, este jól esik a pulcsi is.
A busz végállomásig ismét blicceltünk, ami már természetes is lett így második napra. 😊 Ahol leszálltunk, ott volt egy pláza, amibe kíváncsiságból benéztem volna, de a hátizsák súlya és az, hogy egy felüljárón át kellett volna menni, elvette a kiváncsiságom élét. Közvetlenül utána ki is derült, hogy jól döntöttünk, hogy kihagytuk, mert ahogy kiértünk a pályaudvarra, azonnal indult is a busz.
A busz végállomás nagyobb volt mint Ferihegy, 5 terminállal, persze a mi buszunk a legtávolabbiról indult.
Az elején spoilerezek, mert elmondom, hogy végül 9 órás lett az út…
Nem vagyok egy félős típus, de bekötöttem volna a biztonsági övemet, ha lett volna…
Az elején romantikus volt a buszon full hangerőn üvöltő salsa zene, a recsegős hangszórókon, de egy idő után filmet kaptunk inkább, abból is egymás után hármat, spanyolul természetesen.
Alapvetően jól tudok aludni bárhol, de itt azért mélyen nem tudtam, mert még álmomban is kapaszkodtam, amilyen utakon mentünk és a megítélésem szerint egyáltalán
nem az útviszonyoknak megfelelő volt a sebesség megválasztása. Szerencsére egy fallal volt a sofőr elválasztva az utasoktól, így az útból és a manőverekből semmit nem láttam, de azt tudtam, hogy egy közepesebb fékezésnél is minimum leharapom az előttem lévő fejtámlát.
Az egész úton egyszer álltunk meg WC-zni és egyszer csak simán az út közepén egy kis faluban, ahol az út széli árustól tudtunk kaját venni. És végre azt éreztem, hogy megérkeztem, amikor beleharaptam az ott helyben sütött krumpligombóc szerű kajába. Nagyon jól esett, mert már régen volt a reggeli.
Indulás előtt, megbeszéltük, hogy a buszon majd végre rapézunk egyet, hogy megérkezzünk, mert Kristóf nem akart sem a reptéren, sem a repülőn, nem is értem miért? Na de majd a buszon, gondoltuk. Erre Kristóf mellé leült egy rendőr, nagy plecsnivel a nyakában, amire összenéztünk és úgy döntöttünk, hogy ezt most itt is kihagyjuk…
Végre megérkeztünk Neiva-ba, este 7-re. A buszon már fantáziáltunk róla, hogy majd milyen jót vacsorázunk ha lepakoltunk a szobába. Hát ahogy sétáltunk oda, akkor kezdett gyanús lenni, hogy semmi nincs nyitva, és nagyjából így is lett. A recepciós srác mondott egy helyet ahova elmentünk, de az is zárva volt.
Ja és még azt is mondta, hogy a főútról ne nagyon térjünk le gringók… Hmmm…
Aztán végül étterem helyett találtunk egy valamit, ami egy számunkra teljesen ismeretlen gyümölcs húsa volt olyan takony-puding szerű formában. Megkóstoltuk. Ízlett. Főleg mézzel és azért mert rohadt éhesek voltunk. Aztán kértem még egyet, mert telhetetlen vagyok és mert azt gondoltam, hogy ilyet az életben nem eszem mégegyszer. Hát az már sok volt. Kicsit féltem is az éjszakától miatta. De a gyomrom megküzdött az ismeretlen jövevénnyel.
Kaja után még néztük egy darabig a helyi kispályás foci bajnokságot, majd fél tíz körül lefeküdtünk. Szerencsére most nem keltem fel hajnalban, így most rendesen ki aludtam végre magam 6-ig.
Advertisement
Tot: 0.048s; Tpl: 0.01s; cc: 11; qc: 30; dbt: 0.0234s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1mb