Columbia & Ecuador - Első nap - Az utazás és megérkezés

---

---

Kronológia

Egy óra késéssel indult a gépünk Isztambulba, de ez simán belefért, mert több mint 8 óra volt a csatlakozásig. Elképesztően nagy és gyönyörű az isztambuli reptér.

Éjfél után érkeztünk és reggel 9-kor indultunk tovább, így ott aludtunk fotelben és a földön. Nem volt pihentető…

Az Isztambul-Bogota járat nagy volt ugyan, de sokkal retróbb, mint amivel Budapestről mentünk. Akkora szerencsénk volt, hogy az amúgy teltházas gépen csak mellettünk volt egy üres hely, így kényelmesebbem fértünk el. Hosszú volt az út, majdnem 14 óra. Kétszer kaptunk kaját, ami könnyen felejthető volt. Szerencsére továbbra is jól tudok aludni repülőn is… Ami izgalmas volt, hogy volt a gép elején egy kamera, így végig lehetett nézni a fel- és le-szállást a monitoron. Az egész utat végig lehetett, de az nem volt izgalmas mert jobbára felhőt lehetett látni.

Leszállás után kb 1 órát vártunk a migrációnál ami Kristófnak izgalmas volt, mivel legutóbb hivatalosan nem lépett ki az országból, így nem lehetett tudni, hogy hogyan szerepel a nyilvántartásban. Nekem meg azért volt izgalmas mert sok mindent kérdeztek tőlem, spanyolul. A csomagunk is meglett, pénzt is váltottunk, de még utána is volt egy ellenőrzés, kutyás katonákkal. Végül csak kijutottunk végre. Nyomasztó volt, annak ellenére is, hogy nem volt vaj a fülünk mögött, vagy csak kicsi… 😊

Megtaláltuk a buszt, de nem volt jegyünk, így kerestünk egy másikat ami nagyjából jó volt és a sofőr felengedett. Aztán utána még 3 buszra felszálltunk így, hogy a vezetőnél akartunk jegyet venni, akitől amúgy nem lehet és angolul sem beszél, ezért minden esetben egyszerűbb volt nekik csak legyinteni, hogy szálljunk fel…

Amivel akkor szembesültem, hogy itt bizony semmit nem érek az amúgy sem túl erős angol tudásommal, amivel eddig bárhol elboldogultam a világban, mert itt bizony szinte senki nem beszél angolul csak spanyolul. Az meg kevésbé erős, mint az angolom. Ez elég nyomasztó érzés, de szerencsére Kristóf alap szinten elboldogul, a többire meg ott a Google fordító…

Végül eljutottunk a szállásunkra, ami hotelek volt nevezve, de nem volt az…

De örültünk, hogy volt két ágy és egy fürdő, amiben viszont sajnos nem volt melegvíz. Az egyik csapból hideg, a másikból nagyon hideg víz folyt… Az elsőt választva is nagyon jól esett lefürdeni a hosszú út után. Miután lepakoltunk, elmentünk vacsorázni. Kiválasztottunk egy bárt, ahol életem egyik legjobb hamburgerét ettem. Utána még beültünk egy cukrászdába is, majd visszamentünk aludni. Bár itt még akkor csak 20 óra volt, de szervezetünk még otthonra volt állva, ahol már hajnal 2 volt. Gyorsan el is aludtunk, de sajnos 2-re ki is aludtam magam. 😞 Utána forgolódtam 1,5 órát, majd megnéztem 2 filmet. Aztán 6 körül fel is keltünk, jógáztunk is, ami vicces volt a szoba méreteit tekintve…



Benyomások, tapasztalások

Nyomasztó érzés az erős katonai jelenlét. Sok őrtorony van mindenfelé, szinte minden kereszteződésben fegyveres katona. Rengeteg szögesdrót a kerítések, épületek tetején. Az emberek kedvesek és segítőkészek. Kreatívan próbálnak segíteni. Bogota hangulata nekem erősen hozza Delhit, Kairót, Jordániát, de néhol a magasabb házak miatt Hongkong szegényebb részét is. Tipikusan az épületek a fentiekhez hasonlóan két szintesek, egymáshoz épülve, szedett-vedett stílusban. Lent valamilyen bolt, fent pedig laknak. Ha ledobnának ide, nem tudnám elsőre megmondani, hogy hol is vagyok a fentiek közül. Érdekes tapasztalás volt, hogy nehezebben kaptam levegőt, néha kellett venni egy mélyet és amikor felértem a másodikra a szobánkba, akkor is elfogyott a levegőm. Aztán ránéztem az órámon a magasságra és 2500m fölött voltunk, ami magyarázatot is adott erre. Másnap reggelre már valószínűleg hozzászoktam, mert helyre állt a rendszerem. Furcsa, hogy az emberek a buszon hangosan néznek videókat, játszanak, egyáltalán nem foglalkozva azzal, hogy ezt mindenki hallja.

---