Gargia

---

Összesen -11 fok ebből 4 kedden és a maradék szerdán.

Ma igazabol csütörtök van, és egy picit elhanyagoltam a naplómat, és most is mindösszesen 12 percem maradt az írásra. Az is lehet, hogy a keddi napot összecsapom a szerdaival, mert nem sok minden történt azóta.

Kedden reggel egy Per (asszem) nevű fickó vett fel a Park Hotellből, és felhozott Gargiába a szállásra. A hely egy nagy és két kisebb épületből áll, a nagyban van két konferenciaterem, két nagy étkező, pincék, raktárak és egy csomó nem túl érdekes helyiség. Az emeleten lakom én, teljesen egyedül, saját szobám is van.

Per körbevezetett a helyen, ami igazából 1 percig tartott, lévén, hogy kicsi. Van még hova fejlődnünk. A ház előtt ál több mint 20 motorosszán, mindegyik tele tankkal, indítókulccsal őrizetlenül, menetkészen. Szerintem eszükbe sem jutott, hogy ezeket bárki el akarhatja lopni. Ja, és ha már ki kell tölteni a helyet, akkor itt jegyzem meg, hogy a norvégok nem zárják a házakat, a kocsikat is csak akkor, ha nagyobb településen parkolnak és legfőképpen nem használnak sötétítőfüggönyt.

Kedden legfőképpen csak tébláboltam körbe-körbe a kipakolás után. Azt mondták figyeljek, és tanuljak, de igazából nem értettem amit norvégul beszéltek.

Az egyetlen figyelemre méltó dolog a keddi napban az volt, hogy nem tudtam internetezni, mert nem volt szabad a gép. A másik figylemre méltó dolog az volt, hogy itt is van víz a csapban. Lassan ehhez is hozzászokom.

Próbáltam norvégul is tanulni, de asszem ez hamvába holt kísérlet a javából. Úgy viszonyul a beszédük az írott nyelvhez, hogy sehogy. Mint Ausztriában az a „szános” banya. Látod, hogy mozog a szája, meg hangot is ad ki, de megérteni azt lehetetlen. Vegyünk egy példát: én, úgy írják jeg és úgy ejtik hivatalosan, hogy jei ez eddig OK. Na de az itteni nyelvjárásban, úgy mondják, hogy „a”. Vagyis nem pont úgy, mint mi az „a” hangot, ez inkább egy olyan jó mély „a”.

Szerdán ellenben már dolgoznom is kellett, legfőképpen a konyhán segítettem. Mosogattam, felmostam, tányérokat pakoltam, ilyesmi. Mivel norvégul még mindig nem tudok, valószínűleg nem mostanában fogok a portán dolgozni. Viszont a meló után elmentünk motorosszánozni, és az már tényleg jó volt.

Egy angol házaspárt kellett kísérni, de a férfi mozgássérült volt, mert autóbalesete volt valamikor. Én saját szánt kaptam, és egy kimerítő elméleti, illetve gyakorlati oktatás után - „Jobbkéz gáz, balkéz fék, a lábadat ne lóbáld, mert, ha borulsz a szánnal, eltöröd. Mehetünk!” - már neki is vághattunk a túrának.

A férj a vezetővel együtt elöl, a felesége középen, én leghátul mentem. a mozgássérült utas miatt az átlagosnál lassabban (20-25 -tel) haladtunk. Az, hogy én voltam leghátul annyiban volt érdekes, hogy egy idő után el kezdtem le-lemaradozni, hogy egy kicsit felgyorsíthassak, amíg utólérem őket. 40-nél szerintem nem mentem azért egyszer sem gyorsabban, de az több, mint figyelemreméltó, hogy a kilóméteróra 200-ig van skálázva… Majd csináltatok magamról egy pár képet, mert úgy néztem ki, mint egy igazi versenyző: irdatlan vastag kezeslábas, tűzálló maszk (najó lehet, hogy csak a hideg ellen véd) speciális kesztyű, csizma és felhajtható rostélyú bukósisak alkotta öltözékem gerincét.

Miután visszaértünk vége volt a munkanapomnak, és végre internetezhettem is.

---