Alta

---

Nem tudom hány fok, mert nincs hőmérőnk, de elég hideg van az biztos.

Hát megérkeztünk a szállodánkba. (Park Hotell - igen, igen a norvégok így írják).

Még tegnap választhattunk, hogy repülővel, vagy busszal szeretnénk megtenni a légvonalban 250 km-es távot, és mi igen helyesen a busz mellett tettük le a voksunkat. Vesztünkre. Senkit, és semmit nem áll szándékomban megbántani, de Norvégia egy brutálisan unalmas ország. Aki tiszta elmeállapotban azt meri állítani, hogy a fjordok érdekesek, az még nem utazott 10 órát egyhuzamban közöttük. A fjordok nem jók, és nem is a barátaink. Áthághatatlan akadályt képeznek a kiinduló és a vágyott terület között, mintegy megsokszorozva az egyébként szükséges utazási időt. A nap eleji „tyűha milyen hatalmas ez a szikla ott a fjord közepén” - lelkesedés, mint könnyű tavasz szellő lebbent tova, és adta át helyét a „jééééé, nem innen indultunk fél napja?” vissza-visszatérő, és mélységesen demoralizáló érzésének.

Holnap továbbállok, de igazából fogalmam sincs, hogy mit fogok csinálni.

Ja! ÉS VAN VÍZ A CSAPBAN!!! Kétszer is megnéztem, és még mindig folyik, hihetetlen.

---