Életünk Schellingwoude-ben, 2014 Szeptember 12

---

Kedves Családunk, Barátaink, Olvasóink!

Észak Amszterdamban, a Roma nevű hajón töltött első hetünk végére érve itt az idő egy rövid beszámolóra az életünkről. Tömören, azért vagyunk itt, hogy folytassuk az idén márciusban elkezdett projecteket, úgymint szurinámi mesemondók interjúztatása és a Birthlight kismamajóga oktatói képzés Flóránál, a Brusszeli thai masszázs tanfolyam és az Amszterdami-Brusszeli vendégkör thaimasszázsa ami engem illet.

Amszterdamban elég nehéz elfogadható áron szállást találni, főleg ha az utolsó percben kezdi az ember mint mi, de a végén talaltunk valamit, ami mindkettőnknek megmozzgtta a fantáziáját: egy lakóhajó Észak Amszterdam szélén, az IJ folyó partján. Nem olcsó, nem nagy, de hát mégiscsak HAJÓ!!! Flóra és Blanka nemrég voltak a frissen avatott dunai lakóhajón, Lindáéknál (ennek az álomnak a megvalósulásáról a következő video szól: http://frissvideok.hu/tech/417112-video-juhasz-horvath-linda-lakohajo-marpedig-van-tedxyouthbudapest-2012) és el voltak varázsolva. Én a Huck Finn olvasása óta vágyom hajón lakni egy kicsit. Remek alkalom volt hát kipróbálni, és nem is egy kunyhó a Missisippin csorgó tutajon: az RbnB „Bio-Boat” nak reklámozott, minden komforttal felszerelt, modern holland lakást kapunk az IJ parton, Schellingwoude nevű kisfalu mólóján. Elindultunk hát. Blanka szén készen volt a repüléstől, asszem 2-3szor elhatároztuk, hogy soha többet nem repülünk kisbabával, a zajos, meleg, sok ember közöttiség, a légkondi...mindentől készen volt, vigasztalhatatlanul sirt, még a barátságos holland stewardessek is csak ideig óráig tudták megnyugtatni, hgoy rendben vanminden, és hogy nemsokára leszállunk...Csak hátul a wc-k nél érezte jól magát, ahol a stewardessek a kaját késztették, sürögtek forogtak. Nem csodálom😊 Végén azért csak leszálltunk, és kiértünk Schiphol reptérre, kb 10 óra lehetett. Ha onnan taxival vagy helyi járatokkal akartunk volna menni, éjfélre sem értünk volna haza, de hál Istennek kijött értünk a házigazdánk, Lot, és BioBoat tulajdonoshoz méltóan „Green Wheels” közösségi autóval érkezett értünk...egy helyen felkapod, oda viszed vissza, x órát a tiéd a kocsi, hitelkártyával fizetsz. Nem rossz! Nagyon kedvesen hazavitt minket, és az éjszaka közepén átbotorkáltunk 4 másik hajón, mire végre a BioHajónkra értünk.



Annyit láttam, hogy egy jó 15 méteres, 2-300 tonna töltősúlyú hajónak a raktere mellett húzódó kis járdán végigvezetnek a régi kapitányi kormányosházig a tatban, innen irdatlanul meredek lépcsőkön lemegyünk abba, ami a régi személyzeti lakótér lehetett, és hogy itt hát minden van, mint egy profi garzonban, csak nagyon piciben, és furcsa, keskenyedő hajóformájúban. A megszokott négy sarok elmélet itt megdőlt, a hálószobának ha jól számolom 3 sarka van, a zuhanyzónak úgyszintén. Viszont minden szépen fa berakással, burkolással mint ahogy anno lehetett, apró kis kabinablakok, beépitett szekrények, és az igérethez méltóan igényesen (bocsi, nincs hosszu-i ezen a gépen😊: lebomló mosogatószerek, lebomló szappan, darálós wc, vegyszermentes wcillatosito, a konyhaban bio bolognai szosz és tészta, bio olaj, egy kis tál gyümölcs az asztalon..,nagyon kedvesen, barátságosan fogadtak Lot, és lánya Jelle. Nagyot aludtunk, Blanka megnyugtatására korlátlan alvásra rendezkedtünk be, meg se mozdult az utazás után reggel 10 ig szegénykém, annyira kész volt a sok parázástól.



A következő nap szemléltük meg a környezetünket. A hajók itt egy Schellingwoude nevű aprócska halászfalu publikus mólójához vannak rögzitve, némelyik 2 sorosan. Ahogy költöztek ide a lakóhajósok, mindegyik sorban hozzákötötte magát egy már ott álló hajóhoz, így van az, hogy a mi hajónkhoz, a Romához 4 másikon át kell menni. A falu parti ösvényéről lépcső vezet le a mólóra, onnan pedig átlép az ember az egyik hajóról a másikra. Ez egyfelől azt az érzést kelti, mint a középkori arab óvárosokban, hogy mindenki egymás orrában él: a hajók egymás mellett, közöttük keskeny rések, ahol kacsák, hattyúk grasszálnak, kis kerek tengerészeti ablakokon ki lehet nézni pisilés közben, és a szomszéd teraszában gyönyörködni 50 cm-re tőlünk: szóval egy nagyon intim közelséget biztosit. Másfelől meg nagyon jo barátságos életterek alakulnak ki a vízen, 1-2 napon belül mindenkit ismersz, akinek a kertjén át vezet az utad hazafelé. Itt a lakóhajón való élet olyan életformának néz ki, mint Magyarországon a régi lovas-kocsis hagyományok kultiválása, és sokan vágynak hajón lakni, számolják fel addigi életüket, vesznek meg régi hajót, pofozzák ki, és laknak benne egy szép kis kikötőben, vagy csendes parti mólónál. A létforma teljesen legális és hivatalosan lekövetett, ugyanolyan közüzemi dijak és szolgáltatásokat lehet igénybe venni az önkormányzattól, mintha házban élne az ember, ugyanúgy vannak számlák. Csak nyilván egy kicsit barkácsoltak a dolgok, a hajók általában 1-200 évesek, a viz-csatorna illesztékeket mindenki úgy oldja meg ahogy tudja😊 Minden esetre a modern élet minden komfortja megtalálható a hajón, egy szuper erős elektromos tűzhellyel főzünk, a darálós wc szétdarál majd csatornába megy...Feltételezem, hogy egész dinasztiák szakosodtak a lakóhajók kiépitésére, közüzemisitésére, komfortositására az utóbbi években. A mi hajónk pl.szenet és kavicsot szállitott a múlt század derekáig, ezért hatalmas egylégterű rakodótere van, ott laknak az utóbbi időben Lot, Ghani és gyerekük Jelle. 18 éve még mobilis volt a hajó, akkor a tatban laktak ahol mi most, és fokozatosan, évről évre ujitották fel, tették lakhatóvá, alakitottak ki külön tereket a rakodórészben, ahol most vannak. Mesélték, hogy a hajóval rengeteget utaztak, Belgiumban és a holland kanálisokon, lehetővé tett egy folyamatos mozgó életmódot.



A következő napokat a környezetünk felfedezésével, bevásárlással, az utazás okozta stressz feldolgozásával, és tervezgetéssel töltöttük: hogy lesz az, hogy 25 nm en úgy élünk, hogy nem tébolyodunk bele😊 Kitaláltuk, hogy felkelünk, megreggelizünk, és 10 és 13 óra között én elmegyek Blankával a hordozóban sétálni. Ennél több már palotaforradalommal kecsegtetne, nem mehetünk tól messzire a cicitől😊 Eközben Flóra csinálja a munkáját, interjúzik, feldolgozza az anyagot. Ebédelünk együtt, pihenünk, úszom egy kicsit a folyóban, majd kora este este ismét sétálunk egyet, de most már hármasban, úgy, hogy Blankina nem hordozóba, hanem előre nézve szabadon a kezünkben van: tud rugdalózni, csupaszkodni, napozni. Tudniillik az első héten verőfényes napsütéssel kedveskedett nekünk a Holland Földanyácska. Hihetetlen, hogy egy magyar nyár után Hollandiában, szeptember közepén kap végre egy kis szint a leány!!! Szóval este, amikor már nem olyan erős a nap, akkor puceron is tud rugkapálni, és nagyon szereti a természetet. De erről mindjárt bővebben. Az esti sétából hazaérve 7 és 8 közt altatás folyik, peluscserével, sirással, óbégatással, majd 8-10 közt Blanka elalszik, mi megvacsorázunk.



Szóval természet: helyileg-közigazgatásilag Schellingwoude kb olyan, mint Budapesten Budakalász: még a városhoz tartozik, pont az elkerülő autópályán belül van, de az emberi városi tevékenység legkülsőbb gyűrűjén. Innen befelé Tuindorp-ok azaz lakóparkok, szépen megtervezett kertvárosok találhatók (ezek amszterdamban kb fele akkorák, mint pesten, mert itt minden fele akkora). Tőlünk kifelé pedig „Volkstuin”-ok, azaz Közösségi kertek, melyek a millenárison levő kisparcellák kisfaházas verziói. Itt is 3-500 nm es parcellák vannak felosztva 5x5 os vagy 6x6 os telkekre, mindegyiken egy pici faház, meg egy kiskert. Minden négyzetcenti ki van használva, mert itt a faházak is egymást súrolják, szóval a kertek igen intenziven műveltek, hatalmas fákkal, rengeteg virággal, bokorral. Hétvégén és munka után járnak ide a városiak kertészkedni, pihenni, beszélgetni. Nagyon jó hangulatu sétálóhelyek, nyugodt, csendes, rengeteg zöld. Egy egy volkstuint is csakúgy mint amszterdamot, kanálisok szelnek át keresztül-kasul, és körülötte is nagyobb vizek vannak.



És ha ez még nem lenne elég, ez tulajdonképp Amszterdam közigazgatási határa. A tuinparkokon ha még kijjebb sétál az ember, akkor barátságos, töltésekre épült halász- és mezőgazdászfalvakra bukkan az ember, mint a pest körüli települések: Szentedre, Csobánka, a pilisi falvak stb. Ily módon egy-két órás séták alatt fel lehet fedezni a környéken Durgerdam-ot, Ransdorp-ot, Zunderdorp-ot, sőt egy reggel még Holysloot-ig is elmerészkedtünk, a hihetetlenül szép keskeny földnyelven át, melynek egyik oldalán a Kinselmeer tava, a másikon a nyilt tenger, a Markermeer...szóval ily ritmusban élünk itt az IJ partján, sok szeretettel küldjük a képeket, és lévén hogy a jövő hét esősebbnek igérkezik, talán többet leszünk bennt a hajón, csöndes munkálatokkal. Ölelünk benneteket!

---