Olasz husvet


Advertisement
Italy's flag
Europe » Italy » Veneto » Venice
July 12th 2014
Published: August 11th 2014
Edit Blog Post

Par eve gyujtogetem mar a merfoldjeimet a British Airways-nel, de eddig mikor valahova repulni akartam, oda eppen nem tudtam hasznalni a merfoldeket, igy gyujtottem tovabb. Iden azonban sikerult par helyet valasztanom, ahova el is akartam menni, meg olcso jegyet is sikerult kapnom, es igy husvetkor elrepultem Eszak-Olaszorszagba, mert Velenceben meg nem voltam, es ugy gondoltam, egyuttal Torinot is megnezem. Bar ez a ket varos kicsit arrebb van egymashoz kepest, a repulojegyeket nezve ugy dontottem, hogy Milanoba repulok.

Mivel Nagypentek Britanniaban munkaszuneti nap, csutortok este repultem a Milano Malpensa repuloterre, majd kb 40 perc alatt a kozponti palyaudvarnal voltam (Centrale). A hotelvalasztasnal a tavolsag volt az elsodleges szempont (meg persze a minoseg is), igy a Hotel Floridat valasztottam, ami eleg kozel volt az allomashoz, bar eloszor kicsit elkavarodtam, de a telefonon levo terkep segitsegevel vegul odaertem konnyen. Egy pihenteto alvast kovetoen reggel a vasutallomasra mentem, ami valoban ott volt nagyon kozel, es Velencebe vonatoztam. A Trenitalia weboldalan, elovetelben vettem meg a vonatjegyemet, es igy igen jo aron sikerult utaznom - ajanlom mindenkinek.

Gyonyoru napos idoben ertem oda. A vasutallomason leraktam a csomagot, majd elindultam a belvaros fele. Bar Velence legkedveltebb kozlekedesi eszkoze a vaporetto (vizibusz), en ugy dontottem, gyalog megyek, mert igy a kis sikatorokon is at tudok menni, es sok latnivalo, amit meg akartam nezni, nem a fo kozlekedesi utvonal, a Canal Grande mellett van. Nagyon tetszett a sok sikator meg ugy altalaban a hely hangulata, es viszonylag konnyu tajekozodni is, mivel az iranyt is nagyjabol be lehet loni (peldaul del fele, a varoskozpont fele), de a Szt Mark ter meg a Rialto hid sok helyen ki vannak irva a hazak falara vagy epp kis tablakra. Itt-ott a csatornaszag eleg eros volt vagy eppen a tomeg volt nagy, de ezeket leszamitva jol ereztem magam.

Egy finom eros kavet kovetoen a Chiesa di San Giacomo dell' Orio templomba tertem be, ami szamomra szokatlan kulseju, mivel a templom oldalhajoi kozul az elso es az utolso negyzetes alapu, a kozepso harom meg felkor alapu, ezek kozul a kozepso a legnagyobb, es az egyik kisebb felkorives oldalhajoval egy vonalban, fohajo folott talalhato a kupola. Itt csatolok egy fotot is, mert lehet, nem a legjobban irtam le... Belulrol nem tulzottan diszitett, viszont szepen nez ki a sok gotikus es szines ivvel es par freskoval.

Innen a Cana Grande iranyaba mentem, es nemsoka meg is lattam a Ca' d'Oro-t (a Ca a 'casa' = haz velencei verzioja), ami egy hires epulet gotikus, feher homlokzattal egy szep arkaddal es kis ablaknyilasokkal. De nem ez az egyetlen szep epulet a csatorna menten: sok palota sorakozik ott, nemelyik muzeum vagy eppen hivatali epulet vagy talan lakohaz. Kicsit odebb, mivel kozben megeheztem (kb fel 2 lehetett), a Tripadvisor altal is jonak minositett Osteria alla Ciurma nevu kis borozoba tertem be, ahol a kulonfele finom borok melle kis falatokat lehet fogyasztani, igy peldaul kellemesen fuszeres daralt husbol keszult husgolyot, sonka, sajt es krumpli kevereket rantva, tintahalkarikakat, sult szardellat, kis kenyeret baconnel es mas finomsagokat. Ugyan ulohely nem volt, de allva is kellemes elmeny volt, raadasul nem is draga.

Del fele haladtam tovabb, es a hires Rialto hidon mentem at. Rogton a hid elott egy forgalmas piac talalhato, de a hidon is eleg sok arus van. A tuloldalon pedig egy fagyizo, ahova persze be kellett terjek. Nagyon finom volt a csokis es erdei gyumolcsos fagyi, jol jott a kellemes idoben 😊 Delnyugat fele setaltam tovabb, es eloszor is a Scuola Grande di San Teodoro nevu epuletet kerestem meg, mert ide volt jegyem estere egy Vivaldi-koncertre, majd delnyugat fele haladtam tovabb, es a Calle Fabbri nevu kis utcan a Gelato Fantasy nevu fagyizot vettem eszre, meg jobb valasztekkal, mint az elozo helyen, mint peldaul nutella, straciatella, eper es meg sokfele, igy ismet vettem par gomboccal. Nekem a kis talka jon be, mert eleg lassan eszem, es igy, ha tolcserbol eszem, az eleg hamar atazik az aljan, es elkezd csopogni. A rendkivul finom fagyit kanalazva haladtam tovabb delnyugati iranyban, es par kanyar utan, a sikatorokban megtalaltam a Palazzo Contarini del Bovolo nevu, 1499-ben epult hatemeletes palotat, ami leginkabb a nyitott csigalepcsojerol ismert. Mivel csuszik a felujitasa, es igy kicsit rozoga lett, csak a keritesen kivulrol lehetett megnezni, de igy is tetszett. Innen tovabbhaladtam eloszor a San Stefano terre, majd a Ponte D'Accademia hidon tovabb, innen pedig delkelet fele, ujabb sikatorokon at a foldnyelv vegeig, ahol a Santa Maria Della Salute nevu barokk templomot neztem meg. Szepen, de nem tulzottan diszitett templom sok freskoval es nagyon szep padloval a kupola alatt. A templom huvoseben idoztem kicsit, majd a templom elotti kis teren allva nezelodtem, a tulparton, jobbrol lattam a Doge palotat, attol jobbra pedig a jobban kiszelesedo csatornat sok hajoval.

Visszasetaltam a San Stefano terre, itt a jo idoben elfogyasztottam egy Aperol spritz-et, ami 3 resz prosecco, 2 resz Aperol (picit kesernyes, narancsos likor) es 1 resz asvanyviz - nagyon finom 😊 Innen kelet fele mentem tovabb, es rovidesen odaertem a Szt Mark terre. Eleg sok ember volt ott, ami nem is meglepo, azonban ahogy a Szt Mark bazilikahoz ertem, rajottem, hogy az emberek nagy resze oda all sorba, es a sor vege a ter masik vegen volt (kelet-nyugati iranyban). Orultem, hogy tajekozodtam kicsit elozetesen, es vettem egy jegyet elovetelben masnapra, meg az elutazas elott. Korbejartam a bazilikat es a Dozse-palotat, keszitettem par fotot, es tovabbmentem (mivel tudtam, hogy masnap visszaterek). Lementem a vizpartra, majd kelet fele indultam el, mivel a szarazfold keleti vegere akartam eljutni, a Szt Peter es Szt Ilona szigetekre (Isola di San Pietro di Castello es Isola di Sant' Elena), mivel kivancsi voltam, mi van ott. Eloszor a Szt Mark-obol elott haladtam el a vizparton, majd elertem a haditengereszet bazisat, ami a regi kastely falai mogott van, es persze szigoruan orzott zona. Kis utcakon haladtam tovabb, hangulatos volt, bar sokkal kevesbe diszes, mint a belvaros egyes reszei, majd egy kis hidon atkelve odaertem a Szt Peter-szigetre, ahol tovabbi kis utcakon egy templomhoz ertem, aminek csendes kerengos udvara volt, elotte pedig egy nagy haranglab, ami par fokban dolt - talan annyira is, mint a pisai, de ez nem annyira hires. Csendes volt a kornyek, a husvetra keszulodve kereszteket raktak ki a templom ele paran. Visszatertem a fo szarazfoldre, majd delkelet fele atkeltem egy kisebb csatornan, es Szent Ilona szigeten, a stadion mellett egy templomhoz ertem, aminek szinten szep kerengos udvara volt, bar eleg egyszeru, de hangulatos.

Innen ismet visszatertem a fo szarazfoldre, es egy szep nagy parkon keresztul haladtam tovabb. Velenceben eleg ritka a zoldfelulet, ezert ez a nagy park nagyon tetszett. A Via Garibaldi vegehez erve kerestem egy ettermet, es hosszaban kettevagott oriasi garnelakat ettem zoldsegekkel es egy finom feherborral. Igen izletes volt, bar a teljes elmenyt kicsit rontotta, hogy a szamla eleg lassan erkezett, igy mire fizettem, mar nem sok idom volt a koncertig, es igy nagy sebesseggel indultam vissza a Rialto hid kozelebe, a Scuola Grande di San Teodoro-hoz. Nagyjabol 20 perc alatt oda is ertem, 1-2 perc mulva be is engedtek bennunket, es ugy 5 perc mulva kezdodott a koncert. Egy barokk vonos kamarazenekar jatszott egy csembalossal kibovitve, a zeneszek parokaban es korhu ruhakban voltak. Eloszor Albinonitol az Adagiot adtak elo, gyonyoru volt, majd a Negy evszakbol a Tavasz es a Nyar hangzott el egy szolo hegedus kozremukodesevel. Rovid szunet utan Pechalbeltol a Kanon D-ben kovetkezett, ez is gyonyoru volt, remekul szolt a regi teremben, majd az Osz es Tel zarta az eloadast. Altalaban is szeretem a klasszikus zenet, Vivaldi meg az egyik kedvencem, ezert is orultem, mikor ezt a koncertet meglattam az interneten. Mint Velenceben lattam, tobb ilyen koncert is van a sok szep templom nemelyikeben, van valasztek 😊

A csodalatos zenei elmenyt kovetoen eloszor is a fagyizohoz mentem, majd meg ket gombocot eszegetve visszaindultam a vasutallomas fele, hogy folvegyem a csomagomat es elmenjek a hotelbe, ami kozel volt az allomashoz. Ekkor mar eleg sotet volt, es sokkal kevesebben is voltak az utcakon, igy jobban lehetett haladni. Mivel a vasutallomas eleg fontos turisztikailag, eleg sok helyen ki volt rakva a sikatorok es terek falan, merre kell tovabbmenni, igy a terkepre nem is nagyon volt szuksegem. Bar eloszor tulmentem a hotelen, mivel eleg kicsi volt az ajtaja a nepszeru bevasarloutca forgatagahoz kepest, vegul csak sikerult nyugovora ternem.

Masnap reggel sajnos eleg tele volt a viszonylag kicsi etkezo a hotelben, igy ugy dontottem, egy kozeli kavezoban reggelizem, es a remek eszpresszo melle egy nagyon finom vernarancs-let es egy peksutemenyt valasztottam - nagyon finom volt. Ismet leraktam a csomagot az allomason, majd a Szt Mark terre indultam. A Dozse-palota elott igen nagy sor allt, igy orultem, hogy a foglalasommal soron kivul bemehettem atvenni a jegyemet. Az ugyfelszolgalatos no beszelt angolul, igy ezzel nem volt baj (bar talan olaszul is elboldogultam volna valahogy, de igy azert jobb volt), aztan adott egy szines matricat, azt mondta, ezt ragasszam magamra, es errol tudjak majd, hogy az angol csoporthoz tartozom. Meg volt vagy negyed oram a tura kezdeseig, igy vissza akartam menni a vizpartra, es kifele menet megkerdeztem az ort, hogy vissza tudok-e jonni, erre o kerdezte, hol a jegyem. Mutatom a matricat, erre mondja, hogy az nem a jegy, csak a csoportcimke. Gyorsan visszamentem a penztarhoz, ott ult a no. Eppen mikor sorra kerultem volna, egy kolleganoje levaltotta. Mondtam neki, hogy csak matricam van, jegyem nincs, erre turelmetlenul intett, hogy alljak be a masik sorba, ami a sima penztar. Szerencsere az elozo no is ott volt a kozelben, mondtam is neki, hogy matricam van, jegyem meg nincs, erre felhaborodottan mondja, hogy pedig ideadta a jegyet. Mondom, hogy nem, erre o meg inkabb bizonygatja, hogy de, aztan lenez jobbra, es je - ott a jegyem a kiadogepben. Vegul elnezest is kert (rendes tole), es jeggyel a kezemben tavozhattam.

Kicsit maszkaltam odakint, a vizparton, majd visszatertem a palotaba. Eloszor a szep gotikus udvarban neztem szet, ahol az udvar vegeben van egy szep nagy lepcso is, mogotte pedig a katedralis diszes oldala. Rovidesen megerkezett az idegenvezeto, es nekivagtunk a 'Titkos turanak'. Ezt azert nevezik titkosnak, mert a palota olyan reszeit is megnezzuk, ami a sima belepovel nem latogathato. A ruhatartol nem messze, egy nagy boltiv alatt kezdtuk a latogatast, megpedig a foldszinti bortoncellaknal. Mint megtudtuk, a palotat a 800-as evekben kezdtek epiteni, es kesobb a velencei varosallam kozpontja volt (egeszen a napoleoni idokig, majd az Olaszorszaghoz valo csatolasig 1866-ban), emellett pedig borton is. A foldszinten volt par cella, ezek par negyzetmeteresek voltak, es mindegyikben kb 10 embert helyeztek el. Nem eleg, hogy kenyelmetlen volt es zsufolt, mellette sokszor veszelyes is, mivel rogton a fal tul oldalan van az a csatorna, ami folott a Sohajok hidja vezet at, es igy magas vizallas eseten nem egyszer vizben voltak a rabok. A falon levo abrarol lathattuk, hogy 5 szintes a bortonresz, es mint megtudtuk, a legfelso szintet, ami a tetoterben van, 'I Piombi'-nak hivjak, mivel bar belulrol faburkolatuak a cellak, a tetejuk kivulrol olommal van fedve, es igy nyaron nagyon felforrosodik a cella, telen meg nagyon lehul. Itt helyeztek el a legnagyobb bunok elkovetoit, igy peldaul Casanovat is. Az 1600-as evek elejen adtak at a csatorna tuloldalan az uj bortoncellakat es targyalotermet magaban foglalo epuletet, ahova a Sohajok hidja vezet. Bar az uj epulettel az volt a cel, hogy tobb hely es napfeny legyen a cellakban, ez nem mindenhol sikerult, mivel az uj szarnyban is vannak belso, mas cellak altal hatarolt cellak.

A bortonresz lepcsoin folfele haladva egy faburkolatu szobaba leptunk, ahol regen az irattar volt, e folott pedig a fotitkar hivatala. Ez egyebkent egy normal szint volt ketteosztva, es meg igy is szinte 2 meter magas volt. A fotitkar a dozse utan a masodik legfontosabb ember volt a varosallamban, o orizte az iratokat es titkokat, es mai viszonyok szerint kb evi 120,000 eurot kereshetett, cserebe a titoktartasert. Foljebb menve egy kis tanacsterembe ertunk, ahol a nagy irattar szekrenysora lathato (mar joval korabban a velencei irattarba helyeztek at az iratokat), a falon korben azon csaladok cimerei, ahonnan a dozse (a varosallam feje es fobiraja) szarmazott az evszazadok soran. Itt oriztek a kereskedelmi szerzodeseket, haduzeneteket, bekeszerzodeseket. Meg egy szinttel foljebb egy sotetebb, faval burkolt szobaba ertunk, ahol az elsotetitett ablak elott volt egy asztal harom szekkel, korben kis szobak, kozepen meg egy szek, folotte egy kotel, ami magasrol logott le. Itt dolgoztak ejszakankent a vallatobirak, es a kozepen levo kotelre logattak fol az eppen vallatas alatt allo rabot a kezenel fogva, a hata mogott megkotve - sokszor eleg gyorsan bevallottak mindent (azt is, amit nem kovettek el). A korben levo kis szobakban mas rabokat helyeztek el, akiket kesobb akartak vallatni, de a legtobben mar attol megtortek, hogy hallottak a kozepen levo rabot szenvedni. Egyebkent a regi Velenceben mar egesz kis dolgokert is borton jart, mint peldaul szemeteles, de ugyanigy a gyilkossag, hazassagtores vagy hazaarulas is buntetendo volt persze. Akit kivegzesre iteltek (akar szemetelesert is!), azt vagy folakasztottak a Szt Mark teren, vagy kikotottek az oroszlanos szobor es Szt Teodor szobra koze, es hagytak szenvedni.

Innen felmentunk az 'I Piombi'-ba, ahol megtekinthettuk a cellat, ahol allitolag Casanova raboskodott (o ir errol az emlekirataiban - talan igaz, talan nem, ki tudja...). Mivel magas volt, a cella meg ugy 1.65 meter magas, nem tudott kiegyenesedni, ezert kapott egy szeket, amiben ulhetett, es megengedtek, hogy a tetoterben jarkaljon kiserettel. Egyebkent allitolag valamelyik csabitasat kovetoen egy felszarvazott ferj martotta be valamilyen politikai bun miatt. A tortenet szerint ahogy egyszer a tetoterben jarkalt, ott talalt egy vasdarabot meg egy darab marvanyt, amit allitolag az egyik or adott neki, es ezekkel lyukat vagott a padloba, a lyuk fole pedig odarakta a szeket. Mar eppen kesz volt a lyukkal, mar eppen atlyukasztotta volna az alatta levo szoba mennyezetet, amikor uj cellat kapott, ami tagasabb volt. Allitolag innen sikerult is megszoknie, ugy, hogy a szomszed cellaban, amitol egy kis folyoso valasztotta el, egy pap raboskodott, akinek a latogatoi kulonfele dolgokat hozhattak be, es igy peldaul egy tal tesztat kert, amiben elhelyezhettek egy vesot vagy kesobb egy nagyobb bibliat, amiben egy nagyobb veso is elfert. Allitolag egyedul ok ketten tudtak megszokni a bortonbol.

Innen folmentunk a tetoterbe, ahol most fegyvertar van rengeteg karddal, puskaval es landzsaval es egyebekkel, valamint egy kis ajton keresztul egy kis teraszra lehet atmenni, ahonnan a szomszedos helyiseget lehet megnezni. Ez egy epiteszetileg egyedulallo helyiseg, ugyanis az itteni, fabol keszult tartoszerkezet reszben a tetot tartja, reszben pedig az alatta levo nagy tanacsteremnek a mennyezetet; a nagy csarnokban egyetlen oszlop sincsen, es 53 x 25 meteres. Bar a tartoszerkezet az idok soran karosodott, sikerult kijavitani, es igy a mai napig jol mukodik.

A tetoteret kovetoen egy lepcson lementunk az 'I Piombi' alatti szintre, es egy szobaba leptunk - a bejarat a sarki szekrenyen keresztul nyilt, rejtett ajtoval. Ebben a szobaban es a mellette levo kisebb szobaban pihentek a vallatobirak, amikor nem dolgoztak, es a kisebbik szoba folott raboskodott Casanova, majdnem megsemmisitve a mennyezetet borito Tintoretto-freskot.

Itt ert veget az idegenvezetes (kb 1 ora 20 perc hosszu volt), es innentol a mindenki altal megnezheto termeket lehetett bejarni. Egy szomszedos, gazdagon diszitett termen haladtam at (ahol, bar nem szabadott fenykepezni, sikerult egy kepet keszitenem), majd a nagy tanacsterembe ertem, ami valoban hatalmas, freskokkal es szep faliszonyegekkel diszitve. Tovabbi diszes termeken, mint peldaul dolgozoszoba, haloterem, etkezo athaladva atsetaltam a Sohajok hidjan, a valoban nem tul vilagos uj bortonepuletbe, majd visszatertem az udvarba.

Az erdekes tura soran egesz jol megeheztem, igy egy etterem utan neztem, es a kozeli Rossopomodoro-t valasztottam. Mint kesobb megtudtam, ez egy etteremlanc resze, de ettol fuggetlenul nagyon finom volt az ebed: padlizsan napolyi husmartassal es fustolt sajttal, calzone (toltott pizza) ricotta sajttal es napolyi kolbasszal, paradicsommal es fuszerekkel es egy finom cafe corretto (grappaval).

Kozben jol eltelt az ido, igy a bazilikahoz mentem. Elotte leraktam a hatizsakot egy kozeli, ingyenes csomagmegorzoben, ami kotelezo, mivel ha valaki nem teszi le a hatizsakot vagy nagyobb taskat, nem engedik be a bazilikaba (ezt szerencsere korabban olvastam). Gyonyoru napsuteses delutan volt, es mivel a jegyem konkret idopontra szolt, egy kicsit varnom kellett, de addig is jol megneztem a bazilika homlokzatan levo mozaikokat - szerettek az aranyszint. Kivul es a bazilikan belul is bibiliai jelenetek lathatoak. Az epulet gorogkeleti stilusban epult, de vallasi szempontbol romai katolikus. Bar a 800-as evekben kezdtek el epiteni, teljesen az 1500-as evek tajan keszult el. Eredetileg a dozse kapolnaja volt, e kore epultek tovabbi kapolnak. A bazilika elott, a teren talalhato a keresztelokapolna es a harangtorony. A bazilika belulrol gazdagon diszitett ivekkel es foleg aranyszinu mozaikokkal - fantasztikus latvanyt nyujt. Altalaban nem nezem meg a templomok kincstarat, mivel nem szeretem a veres multat, ami a kincsekhez kapcsolodik (a vallassal semmi bajom, mindenki eljen a hite szerint - en a keresztes hadjaratok meg az egyhazi adok es az azokbol finanszirozott fenyuzes miatt nem szeretem az egyhazat mint intezmenyt es a kincstarakat), es mint megtudtam, bar eleg nagy fosztogatast vegeztek Bizancban (ma Isztambul), vegul csak azokbol a targyakbol allitottak ki nehanyat, amelyeken latin felirat talalhato, a gorogoket elraktak valahova. Azonban a kapzsisag es rombolas sem halvanyitja el a bazilika szepseget, mindenkeppen erdemes megnezni 😊

Innen eszakkelet fele indultam el, tovabbi sikatorokon es hidakon keresztul, utkozben egy kis Aperol spritz-re megallva egy huvos kiskocsmaban, majd meg egy-ket templomot utbaejtve visszatertem az allomasra, es visszavonatoztam Milanoba. Itt ismet a vasutallomashoz kozel szalltam meg, ezuttal a Hotel New York-ban. A szoba kenyelmes volt, tiszta, es a reggelizohelyiseg is eleg tagas: elfert benne mindenki. A reggelihez sokfele kajabol lehetett valasztani a kontinentalis svedasztal kereteben (peksutemenyek, dzsemek, bacon, kolbasz, hideg felvagottak, sajt), de volt 4-5-fele torta is 😊 Aznap, husvet vasarnap reggel a kulonfele husokbol valogattam, masnap reggel viszont sutemenyekbol allt a reggelim. A boseges reggelit kovetoen az allomasra mentem, es elvonatoztam Torinoba. A Porta Susa allomasnal szalltam ki, es eleg jo a tomegkozlekedes, megis inkabb gyalog vagtam neki a varosnak.

A kiralyi palota iranyaba indultam el, es eloszor a Santuario Basilica La Consolata nevu szekesegyhazba mentem, ami a barokk epiteszet egy remek peldaja, es bar a barokk nem a kedvenc stilusom, nagyon tetszett ez az epulet a kivulrol robosztus megjelenesevel es a gazdag es szines diszitesevel belul: voros marvany, aranyozasok es freskok es boltivek. Tovabbmenve eppen utbaesett a Real Chiesa di San Lorenzo, ami a kiralyi palota szomszedsagaban van, es mint a neve is mutatja, a kiralyi csalad hasznalta korabban, a varosallamok idejen. Ahogy az utcan elhaladunk a templom mellett, nehez lenne megmondani, hogy templom, mivel egy egyszeru sarki haz, kozvetlenul mas hazak mellett, azonban ha kicsit tavolabb megyunk, mar latszik folotte a barokk kupola. Ez a templom nem annyira gazdagon diszitett, mint az elobb leirt, viszont valahogy kifinomultabb a diszites a tobb faragvannyal es freskoval es a kulonleges kupolaval, melyet a belso tartoivei ugy osztanak fol, hogy az ivek kozepen egy hatszoget metszenek ki. Mellekelem a kepet is, ugy jobban ertheto 😊

Innen a kiralyi palotaba mentem, ahol ugyan nem lehetett fenykepezni, viszont elmondhatom, hogy nagyon erdemes megnezni, ha mar ott jar valaki. A Savoyai-haz birtokaban volt a varosallamok koraban, erre utal a lepcsohazban talalhato lovas szobor is. Kulonfele meretu szalonok sorakoznak egymas utan gazdagon diszitett mennyezettel es tapetas falakkal, aranyozott butorokkal. Az egyik szoba kicsit tulzsufoltra is sikeredett, mivel az ablakkal szemben volt a tronszek, ket oldalt es szemben fotelek meg kanapek es szekek (ez volt az audienciak helyszine), kozepen meg egy hatalmas malachit vaza, ami reszben eltakarja egymastol a szemben levo szekeken uloket. Volt egy szalon aranyozott tukrokkel - Versailles-re emlekeztetett 😊 Egy gyonyoru keleti szalon is helyet kapott itt kinai lakkozott szekrenykevel es japan es mas tavol-keleti disztargyakkal, de az egyik legnagyobb szabasu helyiseg mindenkeppen a fegyvertar: rengeteg kard, tor, pajzs, pisztoly van itt kiallitva, de lovak es rajtuk a lovasok is teljes pancelzatban. Latszik, hogy a haboru mar akkor is nagy uzlet lehetett, mivel nem egy pajzs gazdagon aranyozott es diszitett volt, igy a szakiranyu kezmuvesek is nagyon jol kereshettek (azota persze inkabb a tomegtermeles iranyaba mozdult el a fegyveripar).

A pompas kastely elvezetet kovetoen ismet a Tripadvisor telefonos app-hoz fordultam, mert mar korabban is sikerult jo ettermeket talalnom vele. Most is kineztem egyet, ami nem volt tul messze, jonak is tunt, azonban sehogy sem talaltam, pedig biztos, hogy jo helyen voltam, de valahogy nem volt ott. Aztan talaltam egy masikat, de az sajnos tele volt, igy tovabbmentem, es ujfent egy olyat talaltam, ami nem volt ott, igy vegul kiegyeztem egy masikkal, ami jonak tunt, ajanlottak is, azonban a kiszolgalas sem volt tul baratsagos meg a kaja sem tul jo. Itt egy erdekes eloetelt ettem, amiben volt pesto, mozzarella es paradicsomszosz, es egesz kellemes volt, viszont a masodik fogas, a gnocchi napolyi modon kiabrandito volt, mivel a gnocchinak nem sok ize volt, a husmartasnak szintugy, raadasul nem is volt sok martas a tanyeron. Viszont a piros szinu Peroni sor, amit a kaja melle ittam, igen kellemes volt.

Ismet a kiralyi palota iranyaba indultam el, es tovabbhaladva megneztem a Mole Antonelliana torony erdekes szerkezetet - itt egyebkent hosszu sor allt, mivel a torony a filmmuveszeti muzeum teteje. Innen del fele indultam el, es kicsivel kesobb kiertem a Po folyo partjara. Mivel a legjobb latnivalok kozott emlitettek, kivancsi voltam a botanikus kertre, es nem is csalodtam: szines viragok es kulonfele kulonleges novenyek kozott idoztem kicsit. Tovabb haladva del fele egy kozepkori kastelyhoz ertem, ami azert erdekes, mert nem a kozepkorban, hanem a 19-edik szazad vege fele, a romantika koraban epult, amikor a kozepkori epiteszet ismet divatba jott. Nagyon szepen megcsinaltak: volt egy nagy kaputorony felvonohiddal, mogotte kis utca szilard burkolat nelkul, ket oldalt uzletek, egy fogado es egy kapolna, majd hatrebb egy diszudvar szokokuttal es a domb tetejen lakotornyok. Kellemes hangulata volt 😊

A folyo menten haladtam tovabb, es bar kozben esett kicsit, a kellemes homerseklet megmaradt. Egy jo feloras setat kovetoen megerkeztem a Muse Nazionale dell'Automobile-be, vagyis a Nemzeti Automuzeumba. Ez egy modern epulet harom szinttel, es nem meglepo, hogy a FIAT varosaban kapott helyet. A felso szinten kezdodik a kiallitas, ahol az autok tortenetevel ismerkedhetunk meg, egeszen a kokorszaktol kezdve a kozepkoron at a loval majd motorral hajtott kerekes jarmuvekig. Egy szinttel lejjebb temak szerint van berendezve a kiallitas, igy peldaul a kornyezettudatossag, az autok kulonbozo felhasznalasi modjai (peldaul egy regi autobol agyat is lehet kesziteni, mint lathattam), a sebesseg, stb. A bemutatott autok igen vegyesek: vannak olasz es kulfoldi markak, regiek es relative ujak, egy Ford T-modell vagy eppen Fantomas repulo Citroen-je (fekete valtozatban) vagy egy piros, egy ezust es egy sarga Ferrari vagy eppen F1-es es mas versenyautok, melyeknek kulon reszt szenteltek a szinten. A foldszinten pedig a formatervezes problemaiba es bizonyos megoldasokba nyerhetunk betekintest. En nem vagyok egy nagy automanias, viszont szeretem az ilyen, kozlekedessel kapcsolatos kiallitasokat (mint peldaul Budapesten a Kozlekedesi Muzeum vagy Sinsheim-ban a muzeum sok autoval, vonattal es repulovel vagy az Intrepid anyahajo New York-ban sokfele repulovel), es mindenkeppen ajanlom mindenkinek, aki arra jar.

Bar eleg sokat mentem, mire odaertem a muzeumhoz, a vasutallomashoz is gyalog indultam vissza, es bar kozben elkezdett esni, igy mentem tovabb (esernyovel vedve), elvezve a friss levegot. Mivel eleg koran megvettem a jegyet, kb 15 euroert utazhattam a Porta Susa allomasrol egy Eurostar-kategoriaju vonattal vissza Milanoba. Mivel eleg sokat mentem, meg is eheztem, igy vacsorara egy kellemes tenger gyumolcseis tesztat fogyasztottam el a milanoi allomason levo Rossopomodoro etteremben, utana pedig egy Delizia dell'Amalfi, ami egy konnyu piskota felgomb, ami belulrol ures, oda van betoltve a limoncelloval keszult krem, a felgomb pedig citromos cukormazzal van beboritva es egy kis tejszinhabbal megtoldva. Tovabb emelte az izelmenyt a kiserokent elfogyasztott limoncello 😊

Masnap sajnos esosen indult a nap, viszont kellemes kezdest nyujtott az otfele sutemeny, amelyekbol osszevalogattam a reggelimet 😊 Egy kis gyumolcsot is ettem, szoval egeszseges volt a reggeli 😉 Leraktam a csomagot az allomason, majd maszkaltam kicsit a varosban, folkerestem par templomot. Utbaejtettem a Basilica di Sant'Ambrogio-t megtekintve a nem tulzottan diszitett, de kellemes belso teret az ivekkel es faragasokkal, majd a teglaoszlopokkal ovezett udvaron az erdekes oszlopfoket neztem meg, es elobb a csopogo eso, majd a harangjatek hallatszott mindenhonnan. Szepen szolt, de eleg hangosan is, igy hamarosan odebballtam, es elmentem a Basilica di Sant'Eustorgio-hoz, ami igen tekintelyes kulseju epulet, elotte Konstantin csaszar szobraval es a romai fal maradvanyaval. Ez is tetszett, bar eppen zarva volt, igy csak kivulrol neztem meg. Vegul a Basilica San Lorenzo Maggiore elott haladtam el (ez is zarva volt eppen), ennek kellemes teglahomlokzata van ives ablakokkal, emberkozelibb, mint az elozo.

Innen a domhoz mentem, amit ugyan mar meglatogattam par eve, de mindig jo latni, majd egy etterembe akartam beterni ebedelni, de sor allt elotte, igy inkabb visszatertem a palyaudvarra, es ott ettem egy pizzat, ami nem volt ugyan rossz, de kicsit elmaradt az elvarasomtol - van ez igy... Vegul problema nelkul visszatertem a repterre, majd Londonba. Kellemes kirandulas volt sok uj latnivaloval, es eleg aktiv pihenessel, mivel mint osszeszamoltam, a 4 nap alatt kb 42 kilometert gyalogoltam, igy megvolt a maratoni tav 😊

Advertisement



Tot: 0.442s; Tpl: 0.068s; cc: 12; qc: 50; dbt: 0.0289s; 1; m:saturn w:www (104.131.125.221); sld: 2; ; mem: 1.5mb