Advertisement
Published: April 1st 2009
Edit Blog Post
Valoszinuleg tudat alatt bennem volt egy ideje, hogy el kene latogatnom Japanba, de eloszor akkor jott a felszinre, amikor 2007 oktobereben elutasitottak az amerikai vizumkerelmemet, es arra gondoltam, hogy akkor elmegyek oda, ahova nem kell vizum. Ekkor ugrott be Japan, aminek az epiteszete, kulturaja, termeszeti szepsegei - es termeszetesen a konyhaja - erdekeltek mar egy ideje.
Mivel jol alakultak a dolgaim, 2008 szeptembereben igen kedvezo aron megvettem a repjegyet, es elhataroztam, hogy jol felkeszulok: megnezem, mit latogassak meg, hogyan jussak el oda, tanulok japanul is, mert azt mar sokszor tapasztaltam, hogy a helyiek orulnek, ha valaki a nyelvukon szol hozzajuk.
Olyan gyorsan eltelt az a 6 honap a jegyvasarlastol az indulasig, hogy vegul persze nem sikerult mindennek utananeznem, es a japan tudasom is igen picire sikerult 😊 De lefoglaltam a hotelszobakat, megneztem a nyitvatartasokat es menetrendeket, es kozben a lista nagyjabol a felere csokkent, ahogy rajottem, milyen hatalmas tavolsagok vannak a tervezett latnivaloim kozott. De meg igy is maradt boven latnivalo.
Elerkezett az indulas napja, marcius 20., es bar nem ment siman az ut a repterre (fennakadasok voltak a szokasos metrovonalon, a Jubilee Line-on, ezert busszal kellett menni egy darabon, persze dugok, majd masik metro, vonat), azert jo
idoben kiertem, atmentem az osszes proceduran, es 12.40-kor folszallt a gep.
Ez egy Airbus A340-600-as tipus volt, aminek orultem, mikor a jegyvasarlaskor meglattam, mivel az Airbus tapasztalataim alapjan kenyelmesebb, mint a Boeing: tobb a hely az ulesek kozott.
Korabban meg nem repultem a Virgin Atlantic tarsasaggal, de innentol kezdve biztosan oket fogom valasztani a hosszutavu utjaimhoz, felteve, hogy repulnek oda. Egesz kenyelmes volt a szek, nagyon kedvesek az utaskiserok, foleg a japanok. Mar itt megtapasztalhattam, hogy vannak nagyon szep japan nok 😊 Azert az angolok sem voltak mogorvak, de erezheto volt a kulonbseg.
Ez volt az elso hosszutavu utam, igy nem tudtam, milyen lesz, de jol eltelt a 11 ora. Volt kis monitor az elottem levo szek hatuljan, azon lehetett filmeket nezni, zenet hallgatni, hireket olvasni, terkepen kovetni, merre jarunk eppen. Az utvonal tekinteteben volt egy kis szorongasom elozetesen, mivel a legrovidebb ut Londonbol Tokyoba - legalabbis a ketdimenzios terkepen - Eszak-Korea folott megy at, es eleg ijeszto dolgokat lehet hallani most onnan (raketateszt Japan iranyaba aprilis elejen, oda-vissza fenyegetes). Szerencsere a dolgok nem igy mukodnek, mert a Fold nem lapos, es igy gyorsabb az ut, ha folmegyunk, majd ott, ahol kisebb a bolygo atmeroje, haladunk, es
lejovunk. Igy is tettunk: az Eszaki-tenger folott folmentunk Svedorszag-Finnorszag-Oroszorszag vonalon, Sziberia folott repultunk egy darabig, majd Vlagyivosztok kornyeken le es at a Japan-tengeren. Ez ugy 6,000 merfold koruli tavolsag.
Delutan 13.40-kor szalltunk fol Londonbol, vagyis elvileg 0.40-kor ertunk oda, plusz 9 ora eltolodas, vagyis 9.40-kor landoltunk. Kozben athaladtunk egy ejszakai zonan, de a redonyok le voltak huzva, odabent sotet volt, igy lehetett aludni is. Nekem sajnos nem sikerult 😞 Helyette viszont megneztem a Slumdog Millionaire-t, ami egesz jo film, bar eleg megrazo sok helyen, valamint a Get Smart-ot, ami egy nagyon jo vigjatek, szetrohogtem magam rajta. Meg meg egy kis Little Britain, stb. Kozben parszor lefagyott a rendszer, meg zenet is hallgattam, sot, a szomszedommal is beszelgettunk, aki egy japan csaj volt, es a szuleit ment haza meglatogatni. O Japanrol latott el informacioval, en Europarol itt-ott, es mikor mondtam, hogy tanultam valamennyi japant, hallani akarta, es azt mondta, nagyon jo a kiejtesem 😊 Mondtam neki, hogy szerintem ez azert van, mert a magyar emberek nagyon sokfele hangot ki tudnak ejteni, amelyek a francia, a nemet vagy a torok nyelvben is benne vannak, vagyis nagyon rugalmas a hangkepzesunk, mig pl egy angolrol ez nem mondhato el.
A kaja is
finom volt 😊 Kezdetnek egy kis zacsko fuszeres perec es innivalo volt. Foetelnek lehetett valasztani marha, csirke, vegetarianus es japan kaja kozul, termeszetesen a japant valasztottam. Bento doboz volt, benne egy kis teszta, egy kis hus, egy kis zoldseg plusz rizs es savanyusag, persze palcikaval, amit korabban mar sikerult eleg jol begyakorolnom. Ez a bento doboz egyebkent nagyon nepszeru Japanban: az emberek eszik a vonaton, az utcan, ki hol. Egy kis zold tea is jol jott a kaja utan. Kesobb volt jegkrem meg egy kis sos cucc, majd nem sokkal leszallas elott fott kaja rizzsel, hussal, zsomle, vaj, kis edesseg. Es kozben tobbszor innivalo. A wc-ben is el lehetett ferni, setalni is lehetett, szoval jo volt az ut.
Tokyoban gyonyoru napsutes fogadott bennunket, ami jol jott egy at nem aludt ejszaka utan. Az utlevelvizsgalat es vampapir leadasa utan bevaltottam az utalvanyomat a vasuti berletre. Ez a Japan Rail Pass, es 7, 14 vagy 21 napra lehet kivaltani, es csak kulfoldieknek, es csak Japanon kivul. En is megvettem a neten egy londoni irodatol a jegyemet, es ott lehet az utalvanyt a jegyre bevaltani. Amikor elozetesen olvastam, hogy nagyon kedvezmenyes, meg nem tudtam mennyire, de most utolag osszeszamolva mar tudom. A
jegy 28,300 yen-be kerult, en pedig ugy 84,000 yen ertekben utaztam vele (kozben kb 3,200 kilometert mentem).
A kenyelmes Narita Expresszel egy bo ora alatt beertem Shinagawa allomasra, majd innen a Sanyo Shinkansen vonattal utaztam. A shinkansen egy vilaghiru japan vonatfajta, amelynek vannak valtozatai kinezetben (en is utaztam tobbfelen) es szolgaltasban, de ami a kozos mindegyikben, hogy nagyjabol 300 km/h sebesseggel mennek, kenyelmesek, es az orat hozzajuk lehet igazitani, annyira pontosak. Abbol a szempontbol hasonlitanak a Eurostar szerelvenyeire, hogy hasonlo sebesseggel kozlekednek, de mig a Eurostar kocsijaiban vannak menetirany szerinti es hattal levo szekek, addig a shinkansen szerelvenyein az osszes szek a menetirany szerint helyezkedik el. Egy pillanatra azt gondoltam, van valami nagy megfordulasi lehetoseg a vegallomasokon, de gyorsan rajottem, hogy minden szeksor alatt van egy pedal, aminek segitsegevel a szeksor megfordithato. Ezt kesobb lattam is az egyik vegallomason.
Kenyelmes utam soran palcikaztam a bento dobozombol, amit az allomason vettem, majd 3 ora 10 perc mulva megerkeztem Kobe-ba, utam elso allomasara.
Kobe egy nagy tengerparti kikotovaros, es bar az 1995-os foldrenges elpusztitotta a kikoto nagy reszet es a varos egy reszet, nagyon szepen sikerult helyrehozni.
Bar a hotelfoglalasom azt mondta, hogy kijovok a metrobol, es onnan
5 perc, a valosagban ez mar nem volt ilyen egyszeru, mivel a metro kijaratatol tobbfele is lehetett menni. Neztem egy ideig a terkepemet, de mivel utcanev nem volt sem az utcan, sem a terkepen, megkerdeztem egy arra halado idosebb ferfit. Szerencsere minimalis japan tudassal is boldogultam (konnichiwa - jo napot kivanok, sumimasen - elnezest es kerdo hangsuly a vegere, mikozben mondom a hotel nevet), es kiderult, hogy kozel vagyok, de magamtol nem jottem volna ra az iranyra.
Bejelentkeztem a hotelbe, ahol a recepciossal angolul tudtunk kommunikalni, bar azt, hogy jol beszelt, nem mondanam. Ezt most nem kritizalaskent mondom, hanem az igazsag kedveert mondom, igy eloszlatva azt a sztereotipiat, hogy a japanok jol beszelnek angolul.
A szobam kicsi volt, de kenyelmes, kilatas a varosra es a hegyekre (8. emelet), kicsi furdoszoba, amibe magassagra eppen elfertem (a tukor valahol a nyakam aljanal veget ert), es a wc-be epitett bide es permetezo berendezes, persze elektronikus vezerlessel.
Most, hogy mar tisztaban voltam az iranyokkal, a terkepem segitsegevel lesetaltam a tengerparti setanyra, es maszkaltam kicsit. Nagyon jol nezett ki az obol melletti partvonal, ahol ettermek, kis boltok, egy oriaskerek es vidampark, a kikoto tornya (olyan, mint a repteri iranyitotorony) egy hotel es egy
konferencia-kozpont helyezkedik el. Kezdett lemenni a nap, akkor is jol neztek ki, de az ejszakai kivilagitas is igazan szep latvany volt!
Jo nagy seta utan gondoltam, ideje vacsorazni, majd aludni, mert mar este 8 korul volt, vagyis az idozonak szempontjabol sem volt karos az alvas, meg a szemem is mar le akart csukodni. Mivel a repulon a szomszedom emlitette, hogy Kobe a marhahusrol hires, figyeltem, latok-e ilyen ettermet, es talaltam is!
A szemelyzet csak japanul beszelt, es bar volt angol nyelvu etlap, azon nem volt rajta, hogy mi micsoda, csak a nevuk, meg hogy marhahusbol van. Eloszor probaltam megkerdezni, mi az a valami, de aztan foladtam, es inkabb kertem 😊 Egy puha marhahus-szeletekbol es zoldsegbol allo tal volt az etel, ami eleg izletes volt, bar van, aki nem enne meg, mert ugy sejtem, nyers volt a hus, legfeljebb pacolva, mint a tatar beefsteak, mellette meg nyers hagyma es parolt hinar. Ennek tenger ize volt. Nekem izlett 😊 Kicsit fura volt, hogy fustot ereztem mogottem, de aztan rajottem, hogy Japanban meg szabad az etteremben dohanyozni, nem ugy mint Britanniaban. Annyira azert nem zavart, meg nem is jott tul sok fust.
Desszertnek is akartam valamit, es meglattam, hogy a jegkremek kozott az egyik iz: krumpli. Na, gondoltam, ezt kiprobalom! Egy sotetvoros-bibor arnyalatu jegkrem volt, es ahogy megkostoltam, ereztem, hogy nem krumpli. Aztan 1-2 falat mulva beugrott, hogy en ezt az izt ismerem, csak nem tudom, honnan. Aztan meg par falat, es mar tudtam is, hogy legutobb Dublinban ettem egy desszertet egy Fulop-szigeteki etteremben, es ez az iz az edes voros babhoz tartozik. Mint kesobb megtudtam (mert egy masik helyen is osszefutottam ezzel a babbal), az a neve, hogy zenzai.
Es a hosszu ut utan vegre aludtam egy jot - bar nem tul sokat, mert reggel csorgettem az ebresztot, hogy sok mindent megnezhessek. Folyt kov.
Advertisement
Tot: 0.057s; Tpl: 0.016s; cc: 12; qc: 25; dbt: 0.0348s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb