Advertisement
Published: April 2nd 2009
Edit Blog Post
A kicsi, de kenyelmes hotelszobamban nem tartott sokaig az alvas, mert csorgott a vekker. De eleg hamar magamhoz tertem, es ugy altalaban az ut alatt nem ereztem a jet lag nevu jelenseget, vagyis az idoeltolodasbol szarmazo kimerultseget. Ugy lehet, ebbe az is belejatszott, hogy szombaton mikor megerkeztem 9.40-kor, nem mentem el aludni, mondvan, hogy Londonban 0.40 van. Egyszeruen atalltam arra, hogy ott nappal van.
A hotelben reggelit is biztositottak, ahol volt kontinentalis (kenyer, vaj, dzsem), angol (kolbasz, bacon, tojas, gomba) es japan reggeli. En persze a japan reggelit valasztottam, mivel a masik kettot otthon is elfogyaszhatom. Nem is bantam meg a valasztasomat 😊 Az enyhen fustolt, valojaban nyers makrela igazan kellemes, porhanyos volt, hozza egy kis rizs, kis tengeri gaz (valami hinarfele az is) meg tojasbol omlett, amit a japanok kis teglatestekke formalnak. Valami pirosas bogyot is a tanyeromra szedtem, amirol ugy gondolom, hogy hibiszkusz volt (legalabbis elegge hasonlitott az Egyiptomban elfogyasztott kharkade-ra vagyis hibiszkuszteara), de az erjesztett szojacsira nem lesz a kedvencem 😞
Ja, es volt miso leves is, aminek az alapja a dashi nevu eszencia (angolul 'stock' a szo, es husok sokaig, lassu tuzon fozesevel lehet ezt a suru levet vagy szaftot kinyerni, a dashi is valami
ilyesmi), ez van vizzel felhigitva, es egy savanykas, de erdekes es jo izu leves jon ki belole, amibol a tofut es a hinart palcikaval kiettem, majd megittam a levest a talkabol.
Itt jegyzem meg, hogy a japanoknal divat a szurcsoles (ugy a levese mint a hosszu tesztak beszippantasakor), es a bofoges sem ritka (azert nem olyan hangos).
A kiados reggeli utan elmentem a kozben elallt esotol felfrissult utcan a metrohoz, majd a Shin-Kobe allomason, ahol a shinkansen vonatok megallnak, sikerult betennem a nagytaskamat az egyik megorzoszekrenybe. Ez Japanban szerencses dolog, mert sokszor tele van az osszes megorzoszekreny (mint kesobb en is tapasztaltam).
Visszametrozva a Kobe allomasra, egy helyi vonatra szalltam, ami nekem ugyanugy jo volt a vonatberletemmel, de a helyiek koreben is nepszeru rovid tavon, mert egy bizonyos tavon ugy 1,000 yen, mig a shinkansen ennek tobbszorose. Maiko-ba keszultem, hogy megnezzem a vilag legnagyobb fuggohidjat, az Akashi-Kaikyo hidat.
Aztan utkozben rajottem, hogy ha addig megyek, akkor semmit sem fogok latni a hidbol, mert ott a latogato-kozpont van, igy inkabb eggyel korabban kiszalltam. Utkozben a hullamzo ocean mellett mentunk el, igen haragos volt aznap (legalabbis az en szememben). Ugy 35 perc vonatozas utan odaertem Tarumi-ba, egy kisvarosba, amiben
tudtommal semmi hires nincs, de onnan jol latszik a hid.
Talaltam is egy lepcsot az egyik utca sarkan, amire folmaszva eleg jol lehetett latni a hidat, aminek hossza 3,991 meter, bar volt egy kis felho es kod, ami rontotta a latasi viszonyokat. Hozza a szel is fujt, igy par perc utan inkabb lemasztam a magaslatrol.
Innen Himeji-be utaztam a helyi vonattal majd shinkansen-nel. Himeji arrol hires, hogy itt talalhato a japan vilagorokseg egyik darabja, a kastely, valamint egy gyonyoru japan kert.
A kastelyt el sem lehet teveszteni: mar a shinkansen-bol latszik, az allomastol pedig nyilegyenesen oda vezet a fout. 1333-ban epult itt eloszor erosseg, amelyet tobbszor fejlesztettek, majd az 1600-as evekben, az Edo-korban nyerte el mai formajat, es sikerrel atveszelte az osszes haborut, igy megorizve eredeti szerkezetet, feherre festett falait es a vararkokat.
A kastelyt korulvevo udvarban cseresznyefak nyiltak (ezert mentem marciusban, a sakura, a cseresznyevirag szezonjaban), de mas viragok is megjelentek a fakon. Sajnos eleg borus ido volt eros szellel, de vadonatuj elmeny volt egy olyan kastelyban setalni, amilyet korabban legfeljebb a Shogun filmben lathattam. Az oldalso szarnyban, ahol Sen hercegno lakott regen, a folyosok es szobak eleg disztelenek most, de egy, a Cosmetic Tower-ben, ezen
szarny vegeben berendezett szoba alapjan elkepzelheto, milyen volt az elet regen a kastely ezen reszeben.
A kastely fo reszehez, a toronyhoz vekony, falakkal ovezett folyosokon lehet atjutni, belul pedig meredek, korlattal ellatott falepcsokon lehet folmenni az otodik szintre majd vissza. Az egesz szerkezet fabol van, pancelok es hasznalati targyak vannak kiallitva, es elsosorban a felso szinteken lehetett erezni az eros szelet, ugyanis egy vekony muanyag volt csak berakva az ablaktabla reseibe. Nagyon tetszettek a szamurajpancelok es kulonfele fegyverek, es a kilatas a felso szintrol igazan gyonyoru volt.
Miutan szerencsesen lemaszkaltam a meredek lepcsokon, es a szel sem fujt el az udvarban, a Koko-en kert fele vettem utamat. A "Koko-en" a "Koko do" szavakbol ered, ami Japan hatodik provincialis iskolajanak a neve, amelyet 1692-ben alapitott Sakai Nagyur, Himeji ura. Ez egy kert-komplexum, amiben 9 kulonallo kert talalhato, mindegyik az Edo-kor szokasai szerint es az arra a korra jellemzo novenyekkel megepitve. Egyszerre volt megnyugtato es lelegzetelallito ebben az oriasi kertben setalni. Ciprusfak es mas szubtropusi novenyek itt, bambuszerdo amott 15 fele bambusszal, egy masik kertben kis fenyoerdo a Seto-sziget novenyzetet mintazva, es egy nagy kert, a nagyur hazaval, halastoval es nagy aranyhalakkal, kis hiddal es vizesessel, es viragok itt is,
ott is. Nagyon friss volt a levego (kozben picit csopogott is az eso), es kulonosen jol lehetett erezni a fenyofelek illatat, amit amugy is nagyon kedvelek. A pavilonok egyikben pedig az ikebana, a japan viragkoteszet nehany remeket lehetett latni.
A tortenelmi es termeszeti tura utan egy kis boltban halbol, rizsbol es zoldsegekbol keszult csomagot vettem ebedre (halbol es rizsbol egy nagy pogacsa meg halgolyok stb.), ami igen izletes volt, es az angolul nem nagyon beszelo, de nagyon aranyosan probalkozo eladono biztositott, hogy hideg kaja, vagyis nyugodtan ehetem a shinkansen-en is, nem fogok szagot hagyni.
Vegul meg a vonatom megerkezese elott elfogyasztottam, majd leutaztam Hiroshima-ba, ahol egy helyi vonattal a kikotobe mentem, innen pedig komppal Miyajima szigetere.
Itt is kodos-paras-felhos ido volt, es a levego is eleg huvosre sikeredett, de ahogy kibontakozott elottem a sziget, ezek mar nem is erdekeltek 😊 Messzirol lathato az torii kapu, a japan shinto szentelyek egyik fo eleme. Ez sokszor a vizben all, mint ez is (legalabbis magas vizallasnal), nagy, piros, es a szentely bejaratat jelzi. Mogotte talalhato az Itsukushima-szentely, ez a vizparton, colopokre epult, piros-feher szinezetu epulet. Kicsit keson ertem mar ide, igy a szentelyben nem nagyon maszkaltam, inkabb folmentem a domb tetejere,
ahol egy pagoda es egy templom helyezkednek el, es azokat is megneztem. Igazan lenyugozo volt az epuletek formaja es a szinosszeallitas.
A kikotobol a szentelyhez vezeto ut tele volt ozekkel, amelyek a szigeten elnek, es jo baratsagban vannak az emberekkel - foleg, ha kapnak toluk kajat 😊 Volt par bator ember, aki valamit eszegetve setalt kozottuk, de olyan is volt, aki csak egy percre engedte le a karjat a kajaval - es az mar el is tunt.
A szentelyhez vezeto ut ket oldalan kobol keszult "kandelaberek" vannak, amelyek alul vekony oszlopot formaznak, a tetejukon pedig a gazlampasokhoz hasonlo, oldalrol nyitott resz talalhato a kiszelesedo reszen. Ezeket a lampasokat vallasi cellal helyeztek ide, es az unnepek alkalmaval hasznaljak oket. A lampasok ovezte ut elejen ketoldalrol egy-egy bronz oroszlan ul a talapzaton, az egyik csukott szajjal, a masik nyitottal. Mint kesobb megtudtam, a csukott szaj azt mutatja, hogy a gonoszsag elol zarjuk el a lelkunket, mig a nyitott szaj azt jelenti, hogy a tisztasag es erkolcs elott nyissuk meg lelkunket.
A kellemes fenyoillatu, misztikus helyen valo latogatasom utan hajora szalltam, majd visszavonatoztam Hiroshima allomasra, ahol eppen lekestem a shinkansen-t, amivel idore odaertem volna a hotelbe Kyotoba. Figyelemmel arra, hogy
a foglalason rajta van, hogy ha nem erek oda idore, ugy tekinthetik, hogy nem mentem, es kiadhatjak a szobamat, inkabb folhivtam a hotelt. Eleg nehezen ment a beszelgetes, de vegul csak osszehoztuk. Ebbol az en japan tudasom a konbanwa (jo estet) es a vegen az arigato (koszonom) volt, de szerencsere tobbszori nekifutasra sikerult megertenunk egymast angolul 😊
Mivel volt meg ido a vonatindulasig, meg ehes is voltam, beultem egy kis vendeglobe, ami a japan szokasok szerint a kirakataban mutatja, milyen eteleket adnak. Gondolom, muanyagbol vannak elkeszitve a "kajak", es tobbek kozott a japanul nem beszelo turistaknak is jol jonnek, mert csak rajuk kell mutatni 😊 En is ezt tettem, es egy kis tal miso leves melle egy halbol keszult etelt kaptam. Ez egy kupac rizs volt, rajta tojasomlett vekonyra vagva, majd pedig hal (unagi) kis szojaolajjal es tengeri hinarral. Az unagi egy angolnafajta (bar a Jobaratokban Ross szerint nem az 😊, es bar sok szalka van benne, ezek eleg vekonyak es puhak, konnyu oket elragni.
Kesobb atvonatoztam Kyotoba, majd metroval a megadott megalloig mentem, es a hotel utmutatoja ismet nagyon hasznos volt: 5 perc a metrotol. Szerencsere epp ott volt egy buszmegallo, megkerdeztem egy japan lanyt, aki szerencsere
eleg jol beszelt angolul, es bar nem tudta, pontosan merre van, a telefonomrol felhivta a hotelt, es megbeszelte a pontos iranyt. Valoban 5 perc volt, vagyis ismet igaza volt a hotelnek, de magamtol soha nem jottem volna ra, merre kell menni. A segitsegem meg el is kisert a hotelig, igazan kedves volt tole 😊 Aztan arigato, kis meghajlas, ahogy az mar szokas 😊
Advertisement
Tot: 0.087s; Tpl: 0.011s; cc: 9; qc: 41; dbt: 0.0412s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb