Trip to Arba Minch - Day 1


Advertisement
Ethiopia's flag
Africa » Ethiopia » Southern Nations Region » Arba Minch
November 26th 2010
Published: November 26th 2010
Edit Blog Post

7am: waking up, coffee, shower, tea, breakfast
9am: planned time to leave (we just have finished breakfast)
9:13 am: SMS from the workmates who have the car that they are on their way
10:30am: actual departure time
10:40am: stop at the supermarket to buy some food for the trip

It is always nice to leave Addis for a while. The pollution of the air is so awful in the city that I could hear my lungs opening a bottle of campaign and hiphiphurraying in my body that they can breath fresh air again 😊
And of course the view...descending from 2500meters to 1600, from the dusty, crowded capital to a hilly, remote landscape...pure beauty.
So we immediately said YES to the invitations of our workmates who have to work in Arba Minch (Forty Springs) for a couple of days.
As we left pretty late in the morning we decided to not to stop for lunch but to eat something in the car,
so Miki and Wondy went to grab some food, while me, Susi and Sami played table soccer as an appetizer 😊
I have to mention that in Ethiopia even the most remote, left behind village with only 100 inhabitants has table soccer or table tennis, and the guys are incredibly good!! And I do mean it...
After the defeat we went back to the car, where the guys were already waiting for us we the lunch: some litres of soft drinks, a pack of peanuts and a bush of khat.
Background info about this plant that is also known as chat, qat, gat: classed by WHO as a drug of abuse that can produce mild to moderate psychic dependence (less than cigarettes/alcohol), causes euphoria, prevents tiredness and suppresses hunger. The contra argument is environmentalism, khat is a "thirsty plant, and with the amount of land given to the plant growing fast (the profits to be made by farmers is far higher from chat than from other crops) -lonely planet". So that would mean: if I brought enough khat (=1kg) for my friends Fanni and Berta for their exams (=0tiredness, 100%concentration) I would have to extend my vegetarianism for an other 10-15 years...
The next 8 hours of the trip -thanks to khat- was gone pretty fast, delectation of the landscape, the villages, the kids smiling and running after us, the sunset.
Dawn was gorgeous and frightening as well, as in Ethiopia it is highly recommended to not to travel after 7pm. We tried to find out the reasons, but they only said, because of the roads. Which was actually true, as we took the last 50kms on such a bumpy road that my happy fresh air breathing lungs had to hold on to my liver. After 800meters on ballast-road we were glad to have asphalt again...for some 150meters...Crossing a river and mining rocks from under the car in the pitch dark wasn't the worst, but the fear that the real reason behind the warning is the bandits. Thus in the last 30 minutes everybody was nervously chewing khat with peanuts and quietly sweating and hoping that the lights of the city will appear soon.

8.45pm: arrival to Arba Minch
Sweaty, dusty, exhausted ferengies arrived to the city and happily realised that it's 22 degrees at night. Dinner, deserved beer, chat until 1am, then collapsing in the huge, comfy hotel bed.



7.00: felkelés, vékávéká, zuhany, tea, reggeli
9.00: az indulás tervezett ideje (számunkra a reggeli befejezése)
9.13: SMS a munkatársaktól, hogy már úton vannak
10.30: az indulás tényleges ideje
10.40: első megálló a kisboltnál rágcsák
beszerzése céljából

Mindig felemelő érzés magunk mögött hagyni Addist pár napra. A városban akkora a szmog, hogy kiérve gyakorlatilag hallani lehetett ahogy a tüdőm pezsgőt bont és éjjenez, hogy újra friss levegőt szippanthat magába.
És persze a látvány miatt is érdemes kimozdulni, 2500méterről 1600 méterre ereszkedni, a zsúfolt, poros városból egy teljesen elhagyatott zöld környezetbe utazni...felemelő érzés.
Szóval egyből igent mondtunk a munkatársak meghívására, hogy töltsünk el pár napot Arba Minch (magyarul: Negyven Forrás) városában amíg ők dolgoznak.
Mivel reggel eléggé későn indultunk, úgy döntöttünk, hogy nem állunk meg ebédelni, hanem a kocsiban eszünk valamit. Miki és Wondy el is mentek, hogy hozzanak némi kaját, mi addig Susival és Samivel lenyomtunk egy csocsómeccset előételként 😊
Tudni kell, hogy Etiópiában a legapróbb elhagyatott, 100 lelkes faluban is biztosan van egy csocsó-, vagy pingpong asztal az utcán, és a srácok irgalmatlanul jók!! És ha még én is elismerem, hogy jók, akkor az tényleg jelent valamit... 😊
Vereségünk után vissza a kocsihoz, ahol a srácok már vártak minket az ebéddel, pár liter üdítő, egy zacskó mogyoró és egy bokornyi khat.
Némi információ erről a növényről: chat, qat, gat néven is ismert, a WHO által a legenyhébb kategóriába sorolt drog (kisebb függőséget okoz mint a cigi/alkohol), eufórikus, fáradtság- és éhségcsökkentő hatása miatt közkedvelt Kelet-Afrikában és az Arab félszigeten. Mellékhatása leginkább a környezetre jelent veszélyt, ennek a növénynek a legnagyobb a vízszükséglete, és persze jóval nagyobb összeget lehet kaszálni vele, mint bármely más rokonával, úgyhogy a khat egyre nagyobb területet nyer magának. Szóval ha mérlegre tesszük a khatot, ez annyit jelent, hogy mondjuk viszek Fanninak és Bertának a vizsgaidőszak túléléséhez (=zéró fáradtság, 100%!o(MISSING)s koncentráció) elegendő mennyiségű (=1kg) növényt, akkor kb plusz 10-15 évre kéne meghosszabbítanom a vegetáriánus étrendemet...
Az út elkövetkező 8 órája -a khatnak köszönhetően- igen gyorsan eltelt, gyönyörködtünk a tájban, a falvakban, az utánunk rohanó mosolygó-integető gyerekekben, majd a naplementében.
Ami persze a bámulatunk mellett a félelmünket is jelentette, hiszen Etiópiában nagyon nem ajánlatos sötétedés után utazni. A srácokból próbáltuk kiszedni, hogy miért nem, de ők csak annyit mondtak, hogy az utak beláthatatlansága miatt. Ami igaz is volt, az utolsó 50km olyan eszeveszett rázkódásba csapott át, hogy a fellélegzett tüdőm a májamba kellett, hogy kapaszkodjon. 800 méter kavicsos út után örültünk az aszfaltnak, de ez mindössze 150 méterig tartott, majd vissza a zötykölődésbe. A vaksötétben nem a folyón való átkelés vagy az autó alól a kövek kibányászása volt a legrosszabb, hanem a para, hogy a figyelmeztetés nem az út, hanem az útonállók miatt van.
Az utolsó fél órákban mindenki csendben rágta a khatot, törte mellé a mogyorót és csendben izzadva reménykedett, hogy hamarosan felvillannak a város fényei.

20.45: megérkezés Arba Minchbe
Izzadtan, porosan, teljesen kimerülve, és örömmel konstatálva, hogy kb 22fok van még este is. Vacsi és jól megérdemelt sör, dumcsi 1ig, majd ájulás az óriás pihe puha ágyba.


Advertisement



26th November 2010

Zsuzsi mit fogtok csinálni Arba Minchben?
26th November 2010

most akkor hozol nekünk khart-ot vagy nem?
26th November 2010

te milyen vizsga előtt állsz? :)
30th November 2010

Zsuzsókám! A khatra én is beneveznék! Nem annyira a hangulatjavító, inkább az étvágycsökkentő hatása vonzó számomra. Bár a kettő összefügg: ha csökken az étvágyam, a kedvem is sokkal jobb lesz. Na azért így sem vagyok egy szomorkodó típus. Hiányzol Kicsikém! Lesem mindig az újabb bejegyzéseket, és örömmel olvasom ki soraidból, hogy élvezed a kinti életet. Vigyázz magadra! Millió-billió puszi és szerető anyai ölelés
2nd December 2010

Zsuzsika, hozzal khat magvakat! Nagyon tetszetos! vagy postazz egy adagot, lehetoseg szerint meg ezen a heten :))

Tot: 2.255s; Tpl: 0.062s; cc: 10; qc: 52; dbt: 0.0472s; 2; m:saturn w:www (104.131.125.221); sld: 3; ; mem: 1.4mb