Travelling

---

Ethiopia is beautiful!!!
Before coming here I had an imagine of a dry, clayey, flat landscape with mostly farmer people, spicy food, crowded and dusty city, poverty on the streets...well, frankly, I was sooo far from what I see now.

Ethiopia is rich in mountains, forests, lakes, funny animals, amazing culture, superb food, even more superb people, fantastic music, almost perfect weather, cheap and incredible fashion...this country is A surprise!!
Ethiopians always ask how do you find our country, what was the first impression, and then what was the second?
The first impression was not the best, I wasn’t too comfortable walking on the streets, going to less touristy places, but already on the first week I realised that if I forget the things my family members/friends/people said to be aware of this and that and take care because they are different, a totally new world opens...and this is the second impression.

The first days we went to the Meskel Festival (commemorate the finding the True Cross) in Debre Zeit where 25,000 people participated. After the pushy and dusty celebration I was walking back alone when 3 guys fell behind me...pffff...I still was under the "don't talk to strange people, watch out they are different" so I wasn't too sympathetic towards them but they just kept on asking me. To not to be rude I asked back as well, and that's how a very nice conversation worked out and ended with a big smile on my face -and the shame inside. The guys were students from Addis, and they only wanted to speak in English with me, as at school there are 80 people in the class they take every opportunity to practice their English.

The following week Susi, Moritz, Priit and me went to Lake Ziway, a 3hour ride from Addis. Arriving wearily we took the first accomodation -which was a huuuge mistake!
We wanted to go for a walk in the city, so we just took a short look at the rooms, and headed to the lake. Of course, ferengies were followed by 50 kids along the way asking for money, water, chocolate, jewellery or anything they saw we had (hard core opinion about previous tourist who spoil the local kids with staff so that they get used to it and now attack us...please if travelling rather buy the chewing gum/tissues/etc they sell, don't just give them your money.).
To keep them busy we played football, we had sprinter competition, we learned Oromenya (an other national language) and English.
The lake is gorgeous, a massive 425 sq km surface with islands, pelicans, hippos, kids having fun at the lakeside, fishermen, ferengies, sunset, pure beauty.
And disgust back at the hotel. 10sq m room, with 100 mosquitos, 20 flies, God knows how many flees and coach roaches, 1 pink underwear in the bathroom and 500 dead insects on the wall. No more comment.
Next day we went to one of the island called Monastry Island (aka Spider Island).
Being arachnophobic I had all the synthoms of all the diseases on Earth when I looked up in the sky...which I couldn't see as all the trees were connected by the spider's web!! We had to crawl beneath them to get to the top and then the same way back, honestly, I was freaking out...and no, it did not help on my phobia.


Etiópia gyönyörű!!!
Mielőtt idejöttem egy száraz, agyagos tájat képzeltem magam elé, földműves emberekkel, fűszeres ételekkel, egy nagy, poros, túlzsúfolt kéregető emberekkel teli fővárossal ..hát...eléggé messze voltam a realitástól.

Etiópia hihetetlenül gazdag lankás lejtőkben, magas hegyekben, gigantikus méretű tavakban, érdekes állatokban, bámulatos kultúrában, leírhatatlanul jó kajákban, annál is jobb emberekben, fantasztikus zenében, majdnem tökéletes időjárásban, olcsó és divatos ruhákban...ez az ország maga a meglepetés számomra!!
A helyiek első kérdése mindig a "hogy tetszik az ország, mi volt az első benyomásod, és aztán mi volt a második?"
Hmm...az első benyomást nem osztom meg velük, mert az nem volt a legszimpatikusabb. De ez az én parám miatt volt. Folyamatosan a fülemben csengett az otthonian óvó szava, hogy vigyázzak magamra, "ők mások, más a természetük, a rémtörténeteket csak azért meséljük el, hogy mégjobban figyelj magadra, stb . Para volt végigsétálni az utcán, állni mindenkinek a tekintetét, betévedni turisták által sosem látogatott helyekre, de ahogy elhagytam az otthoni intelmeket egy teljesen új világ tárult elém...és ez a második benyomás.

Az első héten Debre Zeit városába mentünk, a híres Meskel Fesztiváltra, ahol az Igaz Kereszt megtalálását ünneplik. Kb 25 ezer ember vesz részt naponta ezen a megemlékezésen, úgyhogy a nagy poros-izzadt tolakodás után teljesen kifacsarva egyedül sétáltam visszafelé, amikoris 3 srác a nyomomba szegődött. Persze az első gondolatom a "vagy pénzt vagy barátnőt akarnak" volt, így tőmontatokban feleltem, meg persze, csakhogy ne tűnjek túlságosan illetlennek én is vissza-vissza kérdeztem. Hát ez volt egy nagyon szép és tanulságos beszélgetés kezdete, ami nagy mosollyal az arcomon és szégyennel belül zárult. A srácok -mint kábé a legtöbb ember Etiópiában- csak az angolt szerették volna gyakorolni, mert a suliban 80 diák vesz részt egy-egy angol órán, így megragadnak minden lehetőséget, hogy angolul beszélhessenek.

A következő héten Susi, Moritz, Priit és én az Addistól 3 órára lévő Ziway tóhoz mentünk. Amint megérkeztünk elfoglaltuk az első utunkba akadó szállást -persze ez egy óriási nagy hiba volt!
Szét akartunk nézni a városban, úgyhogy csak egy gyors pillantást vetettünk a szobákra és már indultunk is a tóparthoz. Persze ferendzsik lévén 50 gyerek követett minket az úton pénzt, vizet, csokit, ékszert vagy bármit kunyerálva (magunk között folyamatos szapulása az előttünk itt járt turistáknak akik hozzászoktatták a gyereksereget, hogy csak ki kell nyújtaniuk a kezüket és tutira landol benne valami...és most tőlünk is ezt várják. Sokkal okosabb megvenni tőlük a rágót, zsepit, akármit amit árulnak, mint rászoktatni őket a kéregetésre.) Hogy lefoglaljuk őket és eltereljük a figyelmüket futóversenyeztünk, fociztunk, tanultuk az ő nyelvüket, az Oromenyát, és tanítottuk nekik az angolt.
A Ziway tó különben egy csodálatos, 425 négyzetkilóméteren elterülő vízfelület szigetekkel, pelikánokkal, vízilovakkal, tóparton pancsoló gyerekekkel, halászokkal, ferendzsikkel (velünk) 😊, naplementével, hmmm...tömör gyönyör.
És teljes undor a szálláson. 10 négyzetméteres szoba, 100 szűnyog, 20 légy, a JóIsten tudja hány tetű és csótány, 1 darab rózsaszínű bugyi a fürdőszobában a tusra aggatva, 500 rovar teteme szétkenve a falakon. Azt hiszem ennyi leírás elég.
Másnap hajóval áteveztünk a Monostor szigetre, aminek a tényleges neve: A Pók Sziget.
Lehet, hogy néha kicsit hisztis vagyok és picsogok, de ott egyszerre volt szívrohamom, hányingerem, hagyott el minden energiám és kaptam dührohamot amint felnéztem az égre...amit nem lehetett látni, mert a fákat összefüggő pókháló kötötte össze tenyérnyi nagyságú pókokkal. Több ezerrel. Alattuk átkúszva jutottunk fel a hegy tetejére, majd onnan vissza, ugyanezen az útvonalon. Még mindig kiráz a hideg, úgyhogy nem, ez az élmény nem segített a fóbiám leküzdésében.

---