Advertisement
Published: March 4th 2023
Edit Blog Post
Reggel korán keltünk, mert el kellett érni a 7:45-kor induló dzsipet és még be kellett buszoznunk hozzá a városba.
Szóval dzsippel folytattuk az utunkat a változatosság kedvéért, amiért nagyon hálás voltam, mert az út így is nagyon durva volt, hát meg ha egy nagyobb busszal, megyünk. Az utunk következő szakaszát egyszerűen csak a halál útjának nevezik itt a helyiek, nem véletlenül, ugyanis a nem túl hosszú, 80 kilométeres szakaszt volt, hogy 8-10 óra alatt tette meg Kristóf korábban. Keskeny, hegyi szerpentin, néhol korláttal és szűken másfél sávos, összesen, néhol aszfalt, de inkább köves föld. Útközben kápolna. Az volt a szerencsénk, hogy egyirányúsították az utat, naponta változó irányba, így szerencsére nem kellett számolnunk a szembejövő forgalommal. Szakadt az eső és sok helyen a lezúduló víz, mint egy folyó keresztezte utunkat. Ritka jó, fiatal sofőrünk volt, ami itt nagy kincs, mert volt már sok amióta itt vagyunk, de igazán jónak ezt tudtuk csak nevezni.
3 óra alatt át is értünk a hegyen, ahol Kristóf elintézett pár dolgot és néhány óra múlva már ültünk is a buszon Pasto felé.
Pasto egy nagyobb város, már egészen délen, ahol már jóval erősebb a drog-kartel befolyása, mint északon.
Viszonylag sima 3 órás út után meg is érkeztünk és a főúthoz közeli hotelbe mentünk. Hát bátran mondhatjuk, hogy ez volt az eddigi legkisebb szállásunk. Alig fértek be a csomagjaink, pedig nem bőröndökkel utazunk, csak hátizsákkal. Felidézte a Hong-kongi szobánkat, ami még ettől is kisebb volt és nem kellett kiszállni az ágyból, hogy elérjük a wc-t. Itt csak az ágyam lógott be félig a fürdő ajtóba.
Egy hatalmas előnye viszont volt, hogy volt melegvíz!! Ez akkora öröm volt most, mert napok óta esett az eső és azért hideg volt, így nagyon nem esett jól a hideg vízben fürdés. Konkrétan utoljára otthon fürödtünk meleg vízben két hete. Szóval ez volt a nap élménye.
Aztán jött az izgalmas rész. Lementünk vacsorázni az utcára. Már az egésznek az energiája, hangulata nagyon nyomasztó volt, itt találkoztunk először bárokkal, előtte rossz arcú kidobókkal, utcalányokkal és bandákkal. Nem is akartunk nagyon sétálni, csak enni valamit, ezért a főúton mentünk pár sarkot és megálltunk vizet venni egy kis boltban. Már az is mindent elmond a közbiztonságról, hogy az összes élelmiszer bolt vastag, sűrű ráccsal volt védve és egy kis ablakon adták ki amit kértünk. Szóval vettünk vizet az egyiknél, amikor odaáll mellém egy
helyi férfi és odasúgja, hogy ne nézzek hátra, de akik mögöttünk vannak srácok, nagyon veszélyesek és vigyázzunk velük. Na elmondtam Kristófnak is, így gyorsan fizettünk és indultunk is visszafelé. Még útközben vettünk valami kaját egy utcai árustól és a hatalmas szobánkban, romantikusan megvacsoráztunk. Ennyire nem volt még gáz sehol este kimenni az utcára, mint itt. Meg is beszéltük, hogy másnap amilyen korán csak tudunk elhúzunk innen.
Advertisement
Tot: 0.142s; Tpl: 0.01s; cc: 9; qc: 49; dbt: 0.0465s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb