Konferencia és egyéb ausztrál dolgok...

---

Tegnap rendben lezajlott az előadásom, ami nem keltett ugyan túl nagy érdeklődést, de ez a félig mérnök illetve 98%-ban azonnali alkalmazáspárti közönséget nézve nem is csoda -Sergei (prof. szintén tőlünk, Marburgból) is csak az őrült bolgártól kapott kérdést. Utóbbi nem csak angolul nem tud, de még hülyeségeket is kérdez, így nem bántam, hogy nálam nem is volt bent. A japán chairman küzdelme a ,,zs'' betűvel a Bozsokiban még mókás jelenet volt, a hiányzó betütípusok késői észrevétele a központi számítógépen kevésbé, de nyilván túlélhető gondot okozott csak.

Kivételesen a betütípusoknál komolyabb problémát okozott az megfelelő öltözködés. Annyira optimalizáltam a csomag méretét, hogy csak egy minimál "előadóöltözéket" hoztam. Mikor ideérve kiderült, a tervezett fehér nadrág nagyon kirívó, trópus ide-vagy oda, maradt a a túranadrágom. Így egy napig nagyon töprengtem, hogy mi legyen: szürke, de túranadrág vagy civil, de fehérnadrág. Adott környezetben mindegyik nagyon kirítt, olyannyira, hogy még egy nadrágvásárláson is komolyan elgondolkoztam. Nem lett volna vészes, mert -bár sok mérnök, illetve japán résztvevő van- ez mégiscsak egy fizikuskonferencia, tehát egy farmer megtette volna -ha lett volna. Aztán időm sem volt, kedvem sem utána átcipelni a teljes kontinensen, no meg a fél világon, így maradt a túranadrág. A világ természetesen nem omlott össze. Persze lehet, hogy azon női hozzátartozóim, kik még nem adták fel ezirányú reményeiket velem kapcsolatban, úgy fogják érezni e sorok olvastán, hogy de igenis megtette...

A konferencia alatt megismerkedtem Christophal, ki -nagy a világ- szintén Marburgban doktorált 4 éve, és egyéb kapcsolódási pontok is akadtak. Ő most frissen kinevezett tenure-track (=határozatlan idejű állás, ~kis prof.) Utahban, a Sziklás hegységben. Még nem múlt el teljesen az előző hetek munkakeresési láza, így megkérdeztem, hogy hány konkurense volt. Erre elmesélte, hogy azokra a helyekre, ahova ő most (azaz egy éve) beadta pályázatát, mindenhol 2-300 ember jelentkezett, ebből 30-50-et hívtak meg előadni, és egyet vettek fel. Hüm-hüm...

Ezen információk begyűjtése helyileg a Darwin-i polgármester irodájában zajlott le tegnapelőtt (hétfő) este, ahol további érdekes statisztikai adatokat is megtudtam: mintegy ~20 országból vannak résztvevők a konferencián és Northern Territory (NT) összlakossága ~Pécs lakosságával mérhető össze (~250 000 fő), területe viszont Franciországéval. (NT az az egyik szövetségi állam az ausztrál szövetségi rendszerben). Nyilván eme világváros méretű népesség az oka, hogy itt összemorzsázhattuk a polgármesteri hivatal padlóját.

A morzsázáshoz egyébként szusit is használhattunk, amit én eddig egyrészt széles ívben elkerültem, merthogy köze van a halhoz, másrészt meg meg akartam kóstolni, hátha mégis ehető. No, ehetőnek legvégső soron ehető, de attól még fizetni csak akkor fogok érte, ha már az éhhalál szélén vagyok és semmi más nincs.

Tegnap (kedd) este kihagytam az aznapi esti szociális eseményt, a kerti sütögetést (barbequet). Inkább konnektorátalakítót vadásztam, ugyanis mind Szingapúrban, mind itt a hülye háromágú brit konnektor egy-egy változata van. Szerencsére egymást is szívatják, így egy britnek is kell itt átalakító és viszont. No meg egy ausztrálnak is Szingapúrban. Hehe.

Egyszóval erre nem voltam felkészülve, így igencsak be kellett osztani a nálam lévő elektronokat. De tegnap sikerrel jártam, ezért is tudok most ilyen bőbeszédű lenni 😊. Kezdem azt hinni, múlt heti angol utam óta üldöznek mind a háromágú konnektorok, mind a, khm, enyhén szokatlan baloldali közlekedés. Igaz, szeptembertől úgyis muszáj lesz hozzászoknom...

Visszafele haladva az időben, vicces jelenet volt még a belépésem a kenguruk földjére. Itt igencsak szigorúan veszik a karantént, így mikor a repülőn a megfelelő formanyomtatványt használva bevallottam, hogy van nálam sáros talpú cipő, útlevélellenőrzés és csomagmegszerzés után, de még országba belépés előtt, egy kedves öreg bácsi megmosta és lefertőtlenítette bakancsom talpát, egy soron kívüli hátizsák ki&be pakolásért cserébe. Nagyon kedves volt (mint itt lényegében midenki) és nagyon viccesen nézett ki ősz hajával, 60+ évével a trópusi cserkészfelszerelésében: fehér térdzokni, khaki színű rövidnadrág és khaki színű rövidujjú ing. Ezen kívül még mindenki kézipoggyászát megszimatoltatták egy blökivel és legtöbb nagycsomagot átröntgenezték bárminemű biológiai eredetű dolog után kutatva.

Ma és holnap remélem lesz végre időm kitalálni, mit is akarok/tudok csinálni csütörtök déltől, mikor végetér a konferencia. Épp ideje 😊

Terveztem szingapúri képeket is feltenni, de az infrastruktúra több mint szegényes 😞. Azért még küzdök vele....

---