A nyugati parton - II. resz

---

Vasarnap reggel kisse borus volt az ido, bar olykor azert volt egy kis napsutes is. Egy ujabb kesoi ebredest kovetoen igyekeztunk visszaterni a C J's Eatery-be, azonban az sajnos tele volt, igy egy, a kozelben levo helyre ultunk be egy hasonlo amerikai reggelire (omlett, palacsinta), egesz jo volt. Ezt kovetoen autoba ultunk, es eszaknyugat fele, Everett iranyaba autoztunk, ott van ugyanis a Boeing-gyar. A parkolo mellett helyezkedik el a latogato-kozpont, a masik iranyban pedig a szerelocsarnokok es egyeb teruletek, melyekre mindjart kiterek. A latogato-kozpontban van termeszetesen egy ajandekbolt, egy kis kavezo/kajalda es egy repulessel kapcsolatos kiallitas, ahol a sugarhajtasu utasszallitok tortenete es gepmodellek mellett ott volt egy Boeing 747-400-as eletnagysagu fuggoleges vezersikja (a gep farka) - kb 4-szer olyan magas, mint en 😊 Kulonbozo hajtomuvek is ki voltak itt allitva, koztuk az LG egy ujfajta, foleg specialis muanyagokbol keszult, hatekonyabb hajtomuve es a Dreamliner, a 787-es kabinjanak egy resze. Nagyon erdekes volt latni, hogy a gep kulso fala tobb helyen csak par mm vastag! De szerencsere ugy van a gep osszerakva, hogy ez nem jelent problemat. Egy 727-es pilotafulkejebe is be lehetett ulni - meg kell mondjam, igen szukos, de nagy elmeny volt a sok kapcsoloval es kijelzovel 😊

1 orara foglaltunk gyarlatogatast, ami a latogato-kozpont eloadotermeben kezdodott. Itt egy 10 perces filmet vetitettek, melyben a repules, a sugarhajtasu gepek es a Boeing tortenetebe tekinthettunk be. Ezt kovetoen buszra szalltunk, es behajtottunk a gyarteruletre. Eloszor a 747-esek szerelocsarnokaba mehettunk be egy foldalatti folyoson es liften, es dobbenetes volt a vilag legnagyobb urtartalmu epuleteben allni. Egy Boeing 747-es (ketszintes, altalaban 3 + 4 + 3 szek elrendezessel turistaosztalyon) is igen nagy, ebben a csarnokban azonban ez a gep is eltorpult, mivel a csarnok nagyjabol 27 meter magas! Mivel vasarnap volt, nem volt nagy zaj, bar azert dolgoztak akkor is paran (egyebken 3 muszak van). A kilatoterasz egyik oldalan a torzs bizonyos reszeit szereltek, a masik oldalon pedig negy gep sorakozott egymas elott. A legelso teljesen kesz volt: voltak rajta hajtomuvek, kerekek es szarnyak. A mogotte levon nem voltak hajtomuvek, a mogotte levon kerekek nem voltak, es a negyedik is hasonlo stadiumban volt. Felejthetetlen latvany volt!

Ismet buszra szalltunk, es tovabbmentunk egy masik szerelocsarnokhoz. Itt a 767-es es 777-es gepeket szereltek ossze (ezeket sokszor tengerentulra hasznaljak, egyszintesek, altalaban 2 + 3 + 2 szek elrendezessel turistaosztalyon), a 747-esekhez hasonlo rendszerben, a masik oldalon pedig a 787-es Dreamlinerek keszultek, ez a Boeing legutobbi modellje. Ez is egyszintes, hasonlo a 737-eshez, de aramvonalasabb, modernebb. Az elso darabokat a japan legitarsasag, a JAL rendelte.

Ismet buszra szalltunk, es a latogato-kozpont fele haladva ujabb erdekessegeket tudhattunk meg. Igy peldaul, hogy az autoparkolo, ami a szerelocsarnok mellett van, ejszakara elneptelenedik, es itt gurulnak at a gepek a csarnokbol a festocsarnokba, ahol a vasarlo igenye szerint festik a gepeket. Gazdasagossagi szempontbol jobbak a vilagos szinek, mivel azokat kevesebb retegben kell felvinni, es igy olcsobbak is, valamint a repulogep sulyahoz is kevesebbet adnak, vagyis kevesebb kerozinra van szukseg. Ha a festes kesz van, a gepet a Boeing sajat kifutopalyajarol tesztrepulesre viszik, majd ha ez rendben van, ertesitik a vasarlot, aki kuld egy pilotat, aki a Boeing pilotajaval egyutt meg egyszer repul (majd meg egyszer a tulajdonossal is), es ezt kovetoen a vasarlo gondoskodik a gep elszallitasarol - hazhozszallitas nincs 😊 Mint megtudtuk, egy 747-400-as kb. 6 millio alkatreszbol all, es az alapar ugy 310 millio dollar. Egy 787-es kb. 2 millio alkatreszbol all, es az alapara ugy 210 millio dollar. Az alaparban egy szerkezetkesz gep van benne, ezen azonban nincsenek ulesek, wc-k, hajtomuvek es festes. Egy hajtomu siman belekerulhet 90 millio dollarba is, igy egy kesz 747-400-as ugy 6-700 millio dollar korul van. Csillagaszati arak. Megtudtuk tovabba, hogy hitelkartyat nem fogadnak el, csekket azonban igen - ha valaki eppen venne egy gepet 😊

A kifutopalya fele haladva pedig egy kulonleges Boeing gepet lathattunk, eppen felszallasra keszulodve, a Dreamlifter-t, amelyet specialisan a Dreamliner alkatreszeinek szallitasara fejlesztettek ki. Olyan, mint egy nagy balna, kicsit hasonlit a Belugara, ami az Airbus szallitogepe. Nagyon remek elmeny volt ez a gyarlatogatas!

A kulonleges technikai elmenyt kovetoen visszaautoztunk Seattlebe, es most jut eszembe, hogy elozo nap, mikor Vancouver felol kozeledtunk, fel akartunk venni egy kis US dollart (mert addig foleg kanadai volt nalunk), amihez egy drive thru ATM-et hasznaltunk (vagyis nem kell kiszallni a kocsibol). Ilyet sem lattam meg, de nem lep meg az amerikai kenyelem tudataban.

A varosba visszaterve lassan a kozponti park (Seattle Center) fele vettuk az iranyt, melyet mar messzebbrol is be lehet tajolni, mivel ott all a Space Needle, egy harom labon allo, UFO-szeru kilato, ami a Man In Black elso reszeben urhajokent szolgalt. Ide most nem mentunk fol, hanem a nemzetkozi kajafesztivalt latogattuk meg, mivel aznap meg pont folyamatban volt. Az amszterdamihoz kepest, ahol viszonylag korlatozott szamu kiallito volt plusz belepoert, itt lenyegesen tobb pavilon volt, es belepodij sem volt. Meg is kostoltunk par dolgot: renszarvasbol keszult hot dogot, egy vietnami zoldseges etelt, egy thai csirkes fogast es egy lazacos pirogot. Mivel ezek egyike sem volt pici adag, ezekkel igy jol is laktunk.

Masnap, hetfon par sugaruttal nyugatra, kozelebb az obolhoz kezdtuk a napot (ismet nem koran) egy kis vegyes salataval (hus is volt benne persze), majd lesetaltunk az obol partjara, az Akvariumhoz. A bejaratnal volt egy nagy akvarium, ami az egesz falat elfoglalta, es sokan, foleg gyerekek ultek elotte. Mint par perc mulva kiderult, egy akvariumos munkatars az akvarium elott allt, egy masik meg a vizben uszkalt, mindkettonel mikrofon, igy ismertetve az obol elovilagat. Par percig neztuk, majd tovabbmenve egy allatsimogatot talaltunk, ahol egy sekely vizes, sziklas medenceben tengeri csillagok es mas erdekes allatok voltak, es meg lehetett oket ovatosan simogatni. Erdekes volt erezni a ragados csapokat es hogy mennyire torekenyek ezek az allatok. Tovabbi akvariumokban voltak szines es kevesbe szines halak es csigak es egy nagy polip is - mind a kornyekrol, egy masik reszben pedig, ahol a viz nagyjabol terdig ert az uveg masik oldalan, tengeri madarak etkeztek eppen, eggyel arrebb meg ket tengeri vidra uszkalt. A teraszon egy nyitott medenceben egy nagy foka volt, epp etetesi idoben lehetett megfigyelni, ahogy felugralt a halakert. Kellemes latogatas volt 😊

Innen visszatertunk a Seattle Center-hez, ahol eloszor a Chihuly Garden And Glass Exhibition-t neztuk meg. Chihuly egy helyi uvegfuvo, aki meresz szinekkel es formakkal dolgozik, es korabban a muhelyeben lehetett megtekinteni a munkassagat. 1-2 honappal a latogatasunk elott azonban megnyilt ez a kiallitas, amirol en korabban nem tudtam, de kar lett volna kihagyni! Mivel vettunk Seattle City Pass-t, ezzel olcsobban mehettunk be, es szamomra meglepo modon ugyanaznap kesobb is vissza lehetett menni ugyanazzal a jeggyel. Eltunk is ezzel a lehetoseggel a kulonbozo nyitvatartasok miatt. Az elso teremben a tenger nehany elolenyet formazta meg a muvesz (nemelyik konnyen felismerheto volt, masok kisse elvontabbak), majd egy kovetkezo teremben egy 'torok szoba' volt, ami egy ures szoba feher falakkal, viszont a teteje sima uveg, ami folott kulonbozo alaku es szinu uvegtargyak voltak elhelyezve, es a felulrol jovo fenyben nagyon erdekes szinure festettek a szobat. Innen egy sotet terembe mentunk, ahol kozepen, egy ovalis emelvenyen egy kepzeletbeli viragoskert lett megalmodva es megvalositva nagy viragok, fuvek, gombak es gombok felhasznalasaval, nagyon kulonleges latvanyt nyujtva. Ezt kovetoen egy kisebb, sotet falu teremben ket csonak volt kiallitva, mindkettoben szines gombok, ismet nagyon erdekes es szep latvannyal. Az utolso elotti teremben nagyon erdekes csillarok logtak, az utolso szobaban pedig nagy kagylok voltak kiallitva, melyek felulrol nyitottak voltak, es mindegyikben volt egy kis lampa, ami mint egy igazgyongy ragyogott. Innen egy uvegcsarnokba haladtunk tovabb, ahol a mennyezetrol logtak az elsosorban piros es sarga arnyalatu 'novenyek', oszi erdot mintazva, majd a kertben folytattuk a latogatast, ahol piros, kek, zold es meg sokfele szinu fuvek, novenyek, gombak es gombok voltak elhelyezve, nagyon szep osszhatast eredmenyezve.

Igazabol ekkor leginkabb vegigsiettunk a belso kiallitotereken, mert kesobb vissza akartunk terni, es inkabb a kertet neztuk meg a napsutesben. Innen atmentunk az EMP-be, ami az Experience Music Project nevu muzeum, aminek ket fo resze van: zene es sci-fi. Mar az epulet sem mindennapi: az egyik oldala egyenes, es voros-lila arnyalatu, a teteje vizszintes es csapott, mintha egy kocka lenne, de a masik oldala hullamos, es kek - ezen ment at a monorail, a vilagkiallitasra epitett nyeregvasut, melynek itt van az egyik vegallomasa, a masik meg a varoskozpontban. A sci-fi kiallitason belul volt egy kiallitas az Avatar cimu film kesziteserol, sok modellel es informacioval a filmrol, egy masik kiallitas pedig a horrorfilmekrol szolt. Eleg hatasos volt, foleg nehany filmkellek, mint peldaul a texasi lancfureszes gyilkos munkaeszkoze vagy a maszk es nadvago kes a Halloween-filmekbol. Itt volt egy vicces arnyjatek is, ahol egy fal ele allva a hatulrol jovo feny a szemben levo feher falon arnyekokat kepzett, es amikor zart alakzatot kepeztunk pl ket karral vagy egy csipore tett kezzel, az alak atalakult egy szornnye fogakkal meg szemekkel, es kozben fura hangokat is adott 😊

A sci-fi szekcio masik reszen tovabbi filmkellekeket lehetett latni, igy peldaul az Anubis-maszkot a Csillagkapubol, jelmezeket a Star Trek-bol vagy eppen Yoda botjat a Csillagok haboruja sorozatbol. Innen a zenei reszre mentunk at, ahol volt egy kiallitas az AC/DC zenekarrol meg a Nirvanarol, valamint kulonfele hangszereket lehetett kiprobalni. Mark eleg jol gitarozik es zongorazik, en viszont a studioban valo eneklest elveztem, ahol igaz a negy dalbol harmat sosem hallottam, a negyedik meg egy Nirvana-szam volt, amit nem szeretek, de ez utobbival kiprobaltam, milyen erzes studioban enekelni - eleg fura volt, de tetszett. A dobolast is megprobaltuk, tobb-kevesebb sikerrel 😊

Kozben telt az ido, megeheztunk, es az egyik muzeumi dolgozo utmutatasa alapjan elmentunk egy pizzeriaba, ahol a kiszolgalas egesz jo volt, a pizza hatalmas, viszont lehetett volna finomabb is, de azert rendben volt, jol is laktunk. Innen visszatertunk a Space Needle-hoz, melyet az 1962-es vilagkiallitasra epitettek, 184 meter magas, es 9,500 tonna sulyu. Lifttel folmentunk a 160 meter magasan levo kilatofedelzetre, es elveztuk, ahogy lement a nap, kigyultak a fenyek, es a varos latkepe atalakult ejszakaiva.

Innen visszatertunk a Chihuly uvegkiallitasra, ahol egy UV-lampa segitsegevel megbizonyosodtak rola, hogy meg mindig a kezunkon van a korabbi latogataskor kapott, egyebkent lathatatlan pecset, majd most reszletesebben megneztuk a belso termeket, utana pedig a kertben gyonyorkodtunk, ahogy a kulonbozo szinu uvegtargyak atfestettek azt. Szerencsere szep ido volt, a kiallitas es kert pedig nagyon kulonleges. A monorail-lel visszatertunk a varoskozpontba, majd visszagyalogoltunk a hotelbe.

Masnap, kedd reggel ismet egy laktatos, kesoi reggelivel inditottuk a napot, majd elmentunk a Pacific Science Center-be, ahol a sok tudomanyos dolog mellett az egyik legnagyobb elmeny a lepkehaz volt, ahol rengeteg fele szinu es meretu pillango ropkodott vagy eppen ebedelt a tanyerokra rakott gyumolcsoket fogyasztva, a paras, tropusi jellegu kornyezetben. Volt itt narancsarga es piros, de az egyik legerdekesebb egy kek-fekete csikos volt. Nagyon ovatosan lehetett csak kozlekedni, mivel a pillangok sokszor a jardan pihentek meg. Megneztunk meg nehany kiallitast a muzeumban valamint egy filmet a sarkvidekek olvadasarol, ami igen szomoru volt es latvanyos.

Lesetaltunk az obol partjara, mivel az akvariumtol nem messze volt a molo, ahonnan a varosnezo hajo indult. Utkozben utbaejtettuk a Pike Place-i piacot, ami utcai es fedett eladohelyek kevereke, es mindenfelet lehet ott venni: etelt, italt, ruhakat, festmenyeket, ajandekokat. Es itt van a legelso Starbucks kavezo, ami 1912-ben nyilt meg (ugyan korabban kicsit arrebb volt, de ez a ceg hivatalos kezdete). Es mint kesobb a hajon megtudtuk, 8 merfoldes korzetben kb 110 Starbucks kavezo van ott (ha jol emlekszem a szamokra). Be is tertunk egybe vagy kettobe, bar nem a legregibbe, mert ott jo hosszu sor allt, es nem tunt kulonosebben erdekesnek a kirakaton keresztul.

A hajokirandulas kb 1 oras volt, es eszak, majd nyugat fele indulva tettunk egy kort az obolben. Megszemleltuk a varoskepet a felhokarcolokkal es a kisebb, szines hazakkal az obol partjan, majd kisse eszakabbra a tengerjaro utasszallito hajokkal. Nyugat fele csak a viz volt, kicsit tavolabb egy felszigettel, azon tul, messze pedig a Csendes-oceannal. Lattam par sarga meduzat a vizben, bar tul gyorsan mentunk ahhoz, hogy le is fotozzam oket. Del fele kerulve kereskedelmi dokkokat lattunk, azon tul pedig, bar csak halvanyan, a Mount Rainiert, egy 4,392 meter magas vulkant, ami 87 km-re van Seattle-tol delre. Vagyis szerencsesek vagyunk, hogy egyaltalan lattuk ekkora tavolsagrol 😊 Egyebkent gyonyoru napos ido volt.

Kozben jol eltelt a nap, es lassan a repuloter fele vettuk az utunkat, ahonnan masnap reggel Mark gepe ment (tovabbi rokon- es baratlatogatasra), az en gepem meg masnap este repult vissza Londonba, igy celszeru volt ott aludni egy ejszakat a repter kozeleben. Ezuttal a repteren vacsoraztunk, ahol viszonylag egyszeru csirket ettem baconnel, hozza pedig egy Blue Moon nevu sort, ami eszak-amerikai fozet, es narancsszelettel szolgaljak fol! Nagyon finom volt.

Szerdan kora reggel Mark elment a gepehez, en meg aludtam kicsit, majd a csomagomat a hotelben hagyva a gyorsvasuttal visszamentem a varosba. Egy mosolygos, idosebb no megkerdezte, leulhet-e mellem, illetve en hol szallok le, es mikor megtudta, hogy csak a belvarosban, orommel nyugtazta, hogy akkor leulhet a folyosoi szekre, es nem fog akadalyozni. Aztan ahogy kozeledtunk Seattlehoz, megallt a vonat egy percre, mert volt egy kis torlodas a vonalon. Erre a no tovabbra is mosolyogva mondta, hogy Obama ott van, azert van torlodas. Nekem fogalmam nem volt, de azert mosolyogva bolintottam egyet. Aztan elkoszontunk, odaallt az ajtohoz leszallas elott, es figyelte magat az uvegajtoban, tovabbra is mosolyogva. Majd leszallt, es ahogy elindult a lepcso fele, hirtelen leolvadt a mosoly az arcarol, es egy total ures arckifejezes lett belole. Erdekes volt latni az atalakulast.

Igazabol csak az idot tolteni mentem be a varosba, igy setaltam kicsit erre-arra a szep napos idoben, es kozben, ahogy telt az ido, kerestem egy helyet, ahol finom hamburgert lehet enni. Talaltam is egy kellemes helyet, ahol ugyan csak a barpultnal volt hely, igen jo volt az ebed. Ittam helyi soroket, a sajtburger melle pedig kertem egy salatat, amirol azt hittem, hogy kismeretu lesz, azonban az onmagaban egy fogas volt nagy tanyerban - ezt elfogyasztottam mint eloetelt. A sajtburger melle lehetett krumplit kerni - 'fries or chips' volt a valasztek. En persze angol fejjel gondolkodtam, es ugy gondoltam, a chips az, ami nekem kell, a fries meg biztos szalmakrumpli. Aztan mikor megkaptam a burgonyaszirmokat, akkor ugrott be, hogy ami Amerikaban chips, az Britanniaban crisps, vagyis burgonyaszirom, es a brit chips az amerikai fries, vagyis sult krumpli (de nem a nagy hasabok, mert azok 'wedges' neven futnak Britanniaban). Ettol fuggetlenul egesz kellemes ize volt, jol jott.

Egy kis kavehazban elfogyasztottam egy kavet es egy kis cseresznyes sutit, majd tovabbi setat kovetoen visszavonatoztam a hotelhez, folmarkoltam a csomagot, es mentem a gepemhez. Szokas szerint vagy 20 percet tudtam aludni a gepen, ami este 6 korul szallt fol, es masnap del korul szallt le Londonban. Viszont megneztem par filmet, es joizuen elfogyasztottam a curryt, azonban a reggelihez adott kis zsomle eleg szaraz volt. Nem baj, karpotoltam magam egy jo kaveval a Heathrow-n, ahol fuvoszenekar zenelt, az olmpikonok fogadasara. Akkor epp nem erkeztek sportolok, de azert lehetett latni tv-seket, ahogy varakoztak. Es masnap este kezdodott az Olimpia. De az mar egy masik tortenet.

Csak ajanlani tudom Vancouver-t es Seattle-t es kornyeket. Felejthetetlen elmeny.

---