Hátizsákkal Portugáliában

---

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy egy hónapos venezuelai trippre akartam menni. Kinti haverok értesítve, jegy kinézve, útikönyv megvéve, történelmi áttekintő bebiflázva. Mindezt tálaltam Panninak, aki addig győzködött és addig itatott, hogy végül megterveztünk egy öt hetes hátizsákos túrát Portugáliába. Ágoston tesója szólt két helyi haverjának, Soeironak és Alexnek akik baromi lelkesen minden szállást és programot előre lezsíroztak nekünk. Ennyit a bevezetőről 😊

Péntek Panni fairwell party, csak három sört iszom és éjfékor hazamegyek jeligére hajnali háromig roptuk enyhén spiccesre az estét. Szombaton reptér és irány Lisszabon. Az út váratlan fordulatot vett egy bécsi kitérővel. Igazából mindig is csodáltam, hogy ki az az elvetemült alak, aki székes fővárosunkból képes a szomszédba repülni, hát mi ezt megtettük. A 20 perc arra nem volt elég, hogy az előző esti pletykákat kidumáljuk, de a pilóta és kedves személyzete gondoskodott egy laza két órás álldogálással arról, hogy mindent alaposan kivesézzünk. 6 és fél óra alatt végül csak eljutottunk Lisszabonba, ahol kitartóan és ragyogó szemekkel várt Soeiro és barátnője Margarida. Kocsival hazavittek minket Santarem közeli haciendájukba, a dombtetőn álló, családi bútorokkal és ereklyékkel gyönyörűen berendezett családi házukba. A szülők Joao Luis és Dilma nagy szeretettel fogadtak minket. Én rontottam egy nagyot az első benyomáson a kézfogós bemutatkozással, amit főleg az anyuka fogadott olyan furcsálló szemekkel, hogy egyből éreztem, hogy ezt nem kéne legközelebb eljátszani. Panni rutinosabban adott egyből mindenkinek két nagy puszit, ami lényegesen javított a hangulaton. Gyors lecuccolás és irány a város, ahova összecsődítették a haveri társaságot, mégiscsak a messzi Magyarországról jöttek vendégek. Sör, jazz koncert, kaja, ismerkedés, még több sör, váááááittvagyunkelsemhiszem, haza.

Másnap...nem is tudom...Pár nap telt még csak el, de annyira impulzív és intenzív ittléttel, hogy már legalább egy hónapos projektnek tűnik az út.
Vasárnap reggeli, amit részletezni kell, mert Pannival csak pislogtunk egymásra, hogy ilyen nincs, nem hiszünk a szemünknek. Anyu, Dilma terített asztallal várt minket, megkente nekünk a vajas kenyeret, ötcsillagos szállodához fogható kontinentális reggelit rittyentett és leste minden kívánságunkat. Én személy szerint sokallok az ilyen fogadtatástól és tehernek érzem a jelenlétemet, de Soeiro az mondta, hogy számukra akkora öröm, hogy mi itt vagyunk és ilyen „messzi” országból jövünk, hogy ne problémázzunk ezen, övék a megtiszteltetés. Hát jó, végülis ki lehet bírni 😊 Ő például egy hét szabit vett ki csak azért, mert mi itt vagyunk, de a portugál vendégszerereteről lesz még példa később, egy bekezdés kevés ehhez.

Vasárnap délelőtt hajós túra a Tejo folyón a helyi elittel, kultúrpumpa és napsütés, szigorúan 30+-os naptejjel. A grillezett szardína ebédet kihagytuk, helyette irányba vettük Penichét, az egyik legjobb szörf spotot Portugáliában. Kedves irigykedő olvasóim megnyugtatására írnám, hogy 20 fok környékén van a hőmérséklet, nagyon nagy a szél, az óceán hideg, ismételném HIDEG!!! Szörfhöz a neoprém cucc alap a helyieknek, még így július tájékán is. Felállítottuk a szélfogó paneleket és a gazdag piknikhez valókat, ha nehezen is, de el tudtuk ütni a napot 😊. Peniche híres a supertubosról, az átszörfözhető hullámokról és gyönyörű strandjairól; a homokostól a sziklásig minden partszakasz megtalálható itt.

Hétfőn kötelező jelleggel letudtuk Santarém látnivalóit, templom, belváros, kávéház, arab negyed, cukrászda, kolostor, söröző. Ebédre tengeri durvaságok, aminek nyílván nincs magyar neve, ezért jobb híján képekkel lehet illusztrálni az elfogyasztottakat.



Kiegészítő bejegyzés, avagy leírás annak aki az öncélú blogozás mellett tudni is akar valamit Portugáliáról

Megrendítő, hogy 0,2-es a sör. A SÖR! És ez normális, emellett van korsó ha reklamálsz, de szittyán és bajoron kívül nem nagyon kéri más. Különben 5%!o(MISSING)s átlag ízű, Panni definíciója szerint fesztiválozós pia.

A bor jó. Nagyon jó. Van olyan, hogy zöld bor, ami az északi régió egyik jellegzetessége, az elkészítési folyamat és a különleges szőlőfajta teszi egyedivé. Fehér, vörös,a new school frizzante, rosé; még nem találkoztunk olyan borral, amihez kívántuk volna a szódát.



Koccintás: „A nossa”, nem összekeverendő Panni mániájával, a kereskedelmi rádiókban sz...étjátszott brazil számmal. Jelentése a miénkre, vagyis a mi egészségünkre.

Teljesen jól beszélnek angolul az emberek. A fiatalok főként, az idősebb generáció is megérthető, kicsit megnehezíti ugyan a diskurzust, hogy minden ismert idegen nyelvtudásukat egy mondatba próbálják besűríteni. Az apuka nálunk például a német mondatkezdés lendületével ragozza a spanyol igét, amit angol tárgy, francia kötőszó követ, végül portugál magyarázat zár. Mi végül összerakjuk magyarul az elhangzottakat, úgyhogy probléma megoldva.

---