szabadnap

---

Szombaton délelőtt üres volt a ház. Napközben nem volt semmi tennivalóm, járkáltam, lógtam, aztán délután bementem Altába a Park Hotellhez. Úgy terveztük, hogy beülünk valahová, de végül csak egy disco-féle helyet találtunk, de nem mentünk be. Este beszélgettünk a szállodásokkal egy kicsit aztán aludni mentünk.

A vasárnap már egy kicsit érdekesebb volt. Mivel Balázs előző nap ki tudott menni a pályára, gondoltam ma is megthetnénk ugyanezt, ha már úgyis szabadnapja van mindkettőnknek. A baj csak az volt, hogy síbusz csak kedden, pénteken és szombaton jár, vagyis vasárnap egyáltalán nem. Altából az első busz kifelé, jó irányba délután fél 3 kor ment, az meg már nagyon késő lett volna, tehát megpróbáltunk stoppolni. Utólag tudtuk meg - persze két óra próbálkozás után - hogy gyakorlatilag semmi esélyünk sem volt, mert errefelé egyáltalán nem szokás felvenni senkit. Úgy dél felé végül ejtettük a tervet, és elindultunk hazafelé. Azt még tudni kell, hogy a stoppolás közben azért öt kilométert legyalogoltunk tisztességesen. Volt nálunk egy térkép, ezért úgy döntöttünk, hogy átvágunk a város közepén lévő hegyen, mert a közepére egy síugrósánc volt jelölve, és azt meg akartuk nézni. Útközben volt egy nagyon meredek hegyoldal, ahol megpróbáltunk lavinát előidézni, de nem sikerült. 😊

A síugrósánc viszont valami brutálisan magas volt. És, hogy jól érezzük magunkat mindjárt kettőt is építettek a szorgos norvégok. A kisebbik fából volt, (valószínüleg tanulósánc lehet) a nagyobbik meg nem tudom miből, de jól nézet ki nagyon. A kicsire simán fel lehetett menni lépcsőkön (csináltunk is gyorsan pár képet), a nagyobbik viszont le volt zárva, a feljárati lépcsőn volt egy rács, jól lelekatolva. Azt hiszem Balázs vette észre, hogy a sánc pereme, és az a rész, ahol a versenyzők lesiklanak, között van 25 centi, és akár fel is mehetnénk rajta. Tehát felmentünk.

Később beugrottunk a főiskolára, ahol találkoztunk néhány orosz diákkal, akik eléggé törték az angolt. Este mikor visszamentem Gargiába még dolgoznom kellet vagy 11-ig aztán már tényleg semmi sem történt.

---