Advertisement
Published: August 29th 2008
Miért is macskák? A Napsugár házban nagyon nehéz úgy élni, hogy nem találkozol macskákkal legalább naponta. Hosszú generációk óta nevelődnek itt a karma jóga szemléletében a jobbnál jobb kiscicusok, általában hindu istenségek után elnevezve (Szítá, Ráma, Shíva). Sorsuk a boldog felcseperedés, majd vagy elkószálás és egy másik kertben családalapítás, vagy az elajándékozás a környékbeli kisgyermekeknek. Ez akkor szükségeltetik, amikor már túl nagyok, és ujabb alom érkezik. Így tehát mindig konstans a Napsugár ház macskalakossága, ugy 3-4 kiscicára rúg. Életük igen boldog, hiszen az itt lakozó kurzuslakók általában el vannak ájulva tőlük. Így nemcsak hogy feküdhetnek a gyakorlók közelében, és élvezhetik a masszázs energáját, de néha saját maguk is kapnak kezelést. Kivétel a tavaly itt megismert macskalegenda, Siddharta (aka Sid), ki magas tanítói rangja folytán kis arany bojtos bársonypárnácskáról figyelte az órákat, vagy a masszázsalany ölében összetekeredve szenderegett. Aki többet szeretne megtudni Sid csodálatos kalandjairól, az a 2007 szeptemberre datált naplóbejegyzésekben találja meg a Kis Mester igaz történetét, a megmeneküléstől a kutyatálból evésen át a fizioterápiás kezelésekig.
Szorítozzunk hát azokra a macskákra, akik idén laktak a Házban: 3 kis fekete fehér cica, mindháromnak orcáján más helyen volt a fekete folt (így kaptak magyar neveket is: Chaplin 2 oldalt foltos, a "kis cica
kinek orranak bal oldalan van fekete folt" értelem szerűen a bal oldalon viselte a foltjat, tesójuk "foltnélküli bolyhos farkú" pedig sehol sem). Ezen kívül néha feltünk anyjuk, Shíva, ki szintén fekete fehét volt és bolyhos farkú, és apjuk a fekete Luna. A cicmakok altalaban reggel vadaszgattak, joga és meditacio alatt madarkakra, rovarra, patkanyra, aztan behúzódtak a könyvtárba aluszkalni délutánig. Siesta után indult ismét a nagy játék, együtt mentek ki a kertbe, kergetőzni és világot látni. Nem egyszer ébredtem arra a jurtánkban is, hogy a szúnyoghálón át egy kis mancs megfogja a lábujjaimat...
Következzen hát egy pár remek portré a kis gézengúzokról.
Advertisement
Tot: 0.078s; Tpl: 0.014s; cc: 10; qc: 29; dbt: 0.0471s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb
