Advertisement
Published: August 4th 2004
Edit Blog Post
Vitosha
Szófia mögött magasodik, a város tüdejének is hívják Szófia és a Vitosha Nemzeti Park
3-án érkeztünk vissza Veliko Tarnovoból Szófiába, ahol ez alkalommal nem a Hotel Chance-ban szálltunk meg, hanem egy olcsóbb és sokkal kényelmesebb, tisztább helyen. (Egyébként azok a magyarok ajánlották, akikkel Ahtopolban találkoztunk.) Sajnos a nevét már akkor sem tudtuk megjegyezni, de az állomásról a városba menet a főút (Mária Lujza) jobb oldalán van, egyből a Vladajszkán való átkelés után a sarkon. Kicsit nehéz a kaput megtalálni, mert egy duplaszárnyú üvegajtó jobb oldali szárnya a bejárat, míg a bal oldalon pattogatott kukoricát árulnak. A két ágyas szoba 10 leva per fő, van melegvíz, az ágyak viszonylag jó állapotban vannak és ha az ember nem a főútra nyíló szobát kér, akkor viszonylag csendes is. Előnye, hogy a vasút, buszpályaudvar közel van, a piac csak egy ugrás, a központba pedig bármelyik villamos bevisz.
(A villamosozásról jut eszembe, hogy a villamosmegállók a járda szélén vannak jelezve egy oszloppal, de nincsen rajtuk -általában- szám , és ha megáll a villamos, az útra kell leszállni és azon át kell jutni valahogy, mert nincs villamosmegálló. A kocsik általában figyelnek és utat adnak, de kell némi gyakorlás, mire az ember belejön. Jegyeket szinte minden újságárusnál lehet kapni, de vannak jegyárusító bódék is, egy jegy
Kőfolyó
A Fekete Csúcstól indul, végigfolyik a hegy oldalán. Az a piros pulcsis én vagyok 50 stotinkába kerül. A lukasztóba fejjel felfelé kell a jegyet beletenni.)
3-án délután ajándékokat vásároltunk a piacon, és meglátogattunk még egyszer kedvenc helyeinket a városban, a szép épületeket, a hangulatos kávézókat, még egyszer ettünk a fantasztikus bolgár fagyikból, melyeket nem gombócra, hanem grammra mérnek és nem sajnálják belőle az anyagot. Sétáltunk, már szinte otthon éreztük magunkat 3 hét után Bulgáriában.
A Bulgáriában töltött utolsó napunkon a Szófia felett magasodó Vitoshát akartuk megmászni. Szerencsére nem kell egészen a hegy tövéből felmászni a 2290 m magas Cherni Vrahra (Fekete Csúcsra), mert libegők és kabinok visznek fel egy darabon. A kabinos felvonó Simeonovoból indul, a libegők pedig Dragalevtsiből. Szófiából úgy lehet kijutni, hogy először el kell menni a Hladilnika nevű nagy buszvégállomásra és ott lehet olyan buszra szállni, ami elvisz a felvonókhoz. (Az útikönyvünkben rosszul volt írva, nem a 123-as, hanem a 122-es busz megy Simeonovoba.) Egy nagyon fontos dolog van még, hogy nyáron nem minden nap járnak a felvonók. Erre szerencsére még akkor rájöttünk, amikor Hladilnikán vártunk a buszra. Vagyis a kabinosok csak szombattól vasárnapig, a libegő pedig szerdától vasárnapig. Hál' Isten szerda volt, ezért bár kabinossal akartunk menni még módosítani tudtunk és Dragalevtsibe mentünk. Érdemes a buszon utazóktól megtudni,
Aleko és Szófia
A csúcs felé menet hogy mikor kell leszállni a 64-es buszról, mert az nem a felvonó irányába megy, csak a 93-as, de a 64-es jár gyakrabban.
Mire erre mind rájöttünk egy kis időbe telt és már dél felé járt az idő, mire feljutottunk egy átszállás után Goli Vrah-ra. Innen egy rövid, de nagyon szép kis sétaút vezet át a kőfolyó felett Alekoba, ahol ebédelni is lehet egy menzaszerű helyen, úgyhogy olcsó és bolgár ételeket lehet kapni. Alekoban erőt gyűjtve toronyiránt (van hosszabb út is, de a felvonók lefelé csak este 6-ig járnak és nem akartuk lekésni) nekivágtunk a Fekete Csúcsnak. Felfelé sok áfonyát találtunk és egyre gyönyörűbb kilátás tárult Szófiára. Mivel biztosan el akartuk érni az esti vonatunkat, úgy terveztük, hogy legkésőbb fél 5-re visszamegyünk a felvonóhoz, ezért az út legutolsó szakaszát Ali tette csak meg futva, én egy közelebbi csúcsot másztam meg a cuccokkal, hogy Alinak csak a fényképezőgépet kelljen cipelnie.
Mint később kiderült, nagyon jól tettük, hogy már fél 5-kor visszeértünk a felvonóhoz, mert akkor bevártak kb. 10-15 embert, elindították, de többször már nem. Sajnos, amikor félútig eljutottunk és leszálltunk az első libegőről, nem indították be az alsót, pedig ott volt az a 15 ember és mindenki nagyon szívesen vett
volna jegyet.... így gyalog kellett megtenni az út maradék részét, helyenként nyaktörő meredélyeken leereszkedve. Eléggé siettünk, hiszen még a szófiai piacra is be akartunk menni, hogy sajtot, paprikát és egyebeket vegyünk, be kellett érnünk a városba és a túl végén lévő vasútállomáson a vonatot is el kellett érni. Leizzadva, porosan, koszosan szálltunk fel a belgrádi vonatra, ahol hely sajnos csak a peronon volt és reggel 3 körül lett csak helyünk, amikor Nis-nél végre elég sokan leszálltak. Addig én a cuccokon aludtam és Ali vigyázott rám. Így érkeztünk meg reggel 7-re Belgrádba.
Advertisement
Tot: 0.159s; Tpl: 0.02s; cc: 10; qc: 56; dbt: 0.0873s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb
anonymous
non-member comment
Woo's little comment:)
Hi! Kicsit beleolvasgattam a blogodba... Szerintem tök tutti. Föleg h magyar:) Én csak néha irok ilyen részletesen a kalandjaimrol...:) De jó olvasni a tieiteket!!! Dec megyek haza kicsit. Peace. Woody is over and out.