Wonders of wanders in Central and South America

---

Halihó Néktek,

két heti budapesti kikapcsolódás után vissza indultam, túl sok volt a jóból, s a kajálásból otthon :D. Bp-en tíz nap alatt visszajött vagy egy kiló, basszus... négyet leküzdöttem Ázsiában, otthon meg a hüvi miatt rögtön átkapcsolt a búrám mögötti/alatti szerv raktározó üzemmódba. 😞 Anyways, egy három lépcsős röppenés után /Bp-London-Miami-Guatemala City/ letettek Guatemala City-ben, egy pazar kis város, kb. mint Budapest, méretileg.Magaslaton fekszik, v 1500 méteren, vulkánokkal övezve, nappal 25 fok, kényelmes, kellemes.Egy kis guest house-ban szálltam meg a reptér közelében, egy régi spanyol értelmiségi család otthona, a felső szinten kiegészítve pár kiadó szobával.Mintha Marquez idejébe csöppenne vissza az ember, ha nem is olyan régi a ház, de az atmoszférája hasonló.Nagy nappali, hatalmas étkező asztal, nagy fekete karos székekkel, a falakon családi képmások, kardok, vadász trófeák, vitrin benne üveg kolibrik, nagy kényelmes bútorok. Egy idősebb orvos a lányával működtetik a műintézményt.Másnap felpattantam az egyik buszjáratra, viharvert amerikai iskolabuszra /itt chicken bus-nak hívják őket, láttam jópárat átlőtt üveggel is/, s bezötyögtem a helyiekkel a 'Centro Historico'-ba, s ott barangoltam egész nap. Napközben nincs gond állítólag, de sötétedés után már nem biztonságos. Minden nagyobb bolt előtt géppisztolyos őrök, a boltocskák, ahol nem telik biztonsági őrre, ott vaskos rácsozat, s rajta kiadó ablak, tele a város mindenhol és mindenen szögesdrótokkal, a körkörös fajta megerősítve a nálunk is ismert egyenes fajtával, s rácsok mindenen. Pazar régi épületek, hatalmas paloták is, sorjáznak ebben a dimbes-dombos városkában. Itt minden utca vagy lejt v emelkedik, kivéve azokat, amelyek mindkettőt teszik! :DNémelyik rendbe hozva, némelyik pusztulóban. Van egy másik, új városrész is, a Zona Viva /az Élet Városrésze/, felhőkarcolók /nem a kolosszális méretűek/ s MacDonalds-ok, mall-ok, jómódú helyi fiatalok, Porsche terepjárók, zajlik az élet azon a szinten is. Este 7 körül szürkület után gondoltam irány hazafelé, tudtam h 8ig járnak a buszok. Nyáron! De itt most tél van, s ilyenkor csak 7ig... 😞 én meg eltévedtem az egyik részen, s mire körülnéztem, sötét lett, szinte senki az utcákon, kihalt minden. Hm, mókás világ.Tudtam h a biztonságos taxikat nem lehet leinteni, a sárgalámpásokat csak telefonos rendelésre lehet megkapni. A fehér lámpások meg elég fanyar humorúak, rossz vicceik vannak az áraikat illetően. Anyways, elő az alkudozós tudományomat, s spanyolul lebótoltunk egy fuvart hazáig. Ez a hely ahol megszálltam, egy amolyan 'gated community', minden utca elején sorompó és fegyveres őr ül, s csak dokument-eket ellenőrizve lehet bejutni. Az én sofőrömnek nem volt vmi papírja rendben, s vagy öt percig faggatták, s telefonáltak, mire beengedtek minket. Ez egy kertváros, a házak össze vannak épülve, piciny kertecskékkel elöl s hátul. Másnap irány Antigua, a régi főváros, vagy egy órás fel-le buszozás, pompás, friss autóúton. Antigua a régi főváros, a 1776-os földrengés után elhagyták, sokan meghaltak akkoriban, s áttették a fővárost a mai helyére, Ciudad de Guatemala-ba.Reggel összeszedtek hármunkat egy kis minibus-sal, ketten a UN WHO organization-nál dolgozó jóemberek, itt egy konferencián, Susanna Spanyolországot, míg Juan Mexico-t képviselte. Angolul egész jól elboldogultunk. Eleinte együtt csavarogtunk ebben a kis multi-bűbáj pazarságban, majd ők visszaindultak korábban, én még koptattam a göröngyös köveket estig, jól szétkarmolva a lábamat, a papucsom új lévén, a fél napot lábujjhegyen mentem, zajra nem lehetett panasz... :DH miért tették, alapították a spanyolok ezeket a városokat ennyire messzire az ország nyugati oldalán? Jó kérdés, utána kellett néznem. Azt hallottam, h azért jöttek fel ide magasra, mert az alacsonyan fekvő, közelebbi sík vidékek nagyon mocsarasak, maláriás területek voltak, s itt fent egészségesebb volt a klíma.Nekik akkoriban Spanyolországból jövet hosszú, v 400 km-es szárazföldi utazás lehetett eljutni ide, ha Európából jöttek. Lovas kocsikkal, keresztül ezeken a hegyeken, no Panama Canal, hm, nem volt piskóta...Antigua egy kis pazarság, meghagyták olyannak mint amilyen volt régebben, semmi új épület, egy 1800-as évekig fejlődő, majd az időt ott megállított valóságában.Pár napnyi ittlét után már szinte folyékonyan beszélek Spanyolul, némi mimikával kiegészítve prímán elboldogulok. Bár gyakran a mimika viszi a prímet! :DAranyosak ezek a helyi maya népek, kis pici emberek, sztem itt a kosárlabdát is alacsonyabb magasságokban játsszák, nekem lehet a hónaljamig érne a kosár... :DA hölgyek mint Mexico-ban, kis zsákocska krumplik pici lábakon, nagyon murisak amikor magas sarkúban szambáznak, mint egy karikatúra mindegyik. :DDerekuk nincsen, szinte egyiknek sem, pici mellek, s nagy, vaskos derekak, husos hátakkal, pici popsikkal, szép, erős lábakkal, well, más szépségideál.Guatemalában nagy tisztaság van, a városokban söpörnek mindenhol, alig látni szemetet az utcákon. Esetleg az autóutak mellett kicsit többet, de nem egyiptomi v ázsiai méretekben, örvendettem. Felpattantam egy expressz buszra Flores felé, ami állítólag sehol nem áll meg, csak a célállomásnál, ami a gyakorlatban azt jelentette h csak kb. 10 km-enként állt meg, felvéve helyieket, majd letéve őket itt-ott. Amikor felszálltunk Guatemala City-ben, fémdetektoros kapun átmenni, motozás, zsebeket ki, majd amikor az út szélén felvettünk tiszta maffiózónak kinéző alakokat, akkor semmi gond, hop on, van nálad pár puska? Ejnye bejnye... is lehetett volna. Well, c'est la vie errefelé. :DGuatemala /az ország/ közepe száraz, alig látni zöldet, a vulkánok még nem termékeny talaja nem táplál életet, itt eső rég lehetett, barnák, bézsek, szürkés színek órákig, dimbes dombos, unalmas világ, kaktuszos, tüskés, száraz bokrok hazája, néha egy-egy oázissal tarkítva. Majd mire megérkeztünk vagy öt óra múlva Rio Dulce környékére, amely a hosszan, vagy száz kilométerre a Carib öbölből benyúló keskeny tengeröböl középtáján fekszik, ott már harsányan zöld minden, zajlik az élet, sűrűk az erdők, magasak a fák. Sukorsüveg hegyecskék, mészkő alappal. Itt csak átszáguldottunk, felkapva jópár külföldi turistát, majd tova Flores felé. Este 7re meg is jöttünk, amikorra jelezték. 500 km-re van Guatemala City-től. Egy pompázatos picike város, egy nagyobb tó közepén, kis mesterséges földnyelv köti össze a szárazfölddel, már a mayák is városoltak itt anno. Állítólag nagyon maláriás vidék volt ez itt akkoriban, s a spanyol püspökök nem is erőltették h elzavarják a helyi benszülött népeket. Állítólag kétszáz évvel a spanyol hóditások után is tartották még magukat itt Flores-en a maya-k, mire végre az egyik főpap rászánta magát, h kifüstöli őket onnan. Vagy háromezer indiánt mészároltak le egy hét alatt a szigeten. Vagy húsz perc alatt körbe lehet járni az egészet, pazar kis hely. Megszálltam egy-szerű hostel-ben, erkéllyel a vízre, s egy üveg argentín Sauvignon-nal karöltve felelevenítettem azon idők vélt élet színeit-ízeit.Másnap körbeszambáztam a környéket, próbálva pihentetni a lábamat, gyógyuljon a belső széle.Meginterjúvoltam sok utazási irodást, jókat mulatva az üzleti praktikáikon. Agencia de Viohajes v mi a nevük, s persze mindegyik a legjobb. Találtam egy kis minimalista ritmussal előadott irodát, a srác pompásan beszélt angolul, az USA-ban élt hosszabban. Jókat habazsáltunk pár percig, majd mivel ő volt a leginformatívabb, sőt még azt is tudta hol van Budapest, megvettem nála a Tikal-ba szóló útra a jegyet, angol guide-dal. Ez a Tikal egy világhírű hely, egy nagy maya város volt anno, i. u. 700 körül, több százezres város, tele magas templomokkal s épületekkel. Mára amit látni belőlük azok szinte mind rekreációk, csak nagy halmok, dombocskák alatt elpusztult, szétmállott kőhalmokból rekonstruált kb. piramisok emelkednek, mivel a mészkő hamar megadja magát az idő kemény fogának. Két v tizen személyes mikrobusszal mentünk ki, alig voltak a romoknál, össz ha húsz emberrel találkoztunk. Más ez a világ mint DK Ázsia, messze nincsenek annyian, s a többségük amerikai, főleg az USA-ból. Pár angollal, két némettel, egy izraeli párral, taliztam, s elég sok EUs spanyollal. Oroszok sehol... :DAmi Tikal-t illeti, érdekes hely, kb. ennyi, tömören megfogalmazva. Ha az ember már látta Chitzen-Itza-t v Uxmal-t Mexico-ban, akkor eltörpül mellettük. A guide srác egy remek humorú indián pupák volt, príma angollal, nagyon szórakoztatóak voltak a comment-jei. Nagyokat hahotáztunk, jó nap volt. Este vissza Flores-be, v hatvan km-re, egy bő órára tőle van Tikal. Pár röpke kis infó Guatemala-ról: Kb. 110e nkm, vagy 15%-kal nagyobb, mint MO. Népessége 13+ millió, keresztények, kis pici mokány indián népek. Két óceán is mossa a lábaikat, keleten s nyugaton is van tengerpartjuk, de híres fürdőhelyeik nincsenek.Egy heti Guatemala-zás után gondoltam átnézek Belize-be, mik a hírek arrafelé. Másnap nekiveselkedtem, s egy röpke öt órás buszozás, különösebb esemény nélkül. Ja, dehát itt találkoztam Herb Thompson-nal, egy hetven éves, cingár, hórihorgas amerikai fazonnal, aki elszórakoztatta s informálta az egész kis buszt az út alatt. /kb. 15-en voltunk a közepes méretű buszban/ Herb itt él Belize-ben vagy bő húsz éve, texasi, de nem szereti America-t, s letelepült ide. Egy helyi creol nő a felesége /épp betegen egy kórházban/ s jött vissza látogatni őt Valentin napra. Rio Dulce /ejtsd: Rio Dálszi/-ba készülnek áttelepülni, elege van Belize-ből. Corozal City-ben él hosszú évek óta, de a rengeteg korrupció kikezdte a lelkét, kezd elege lenni. /Gondolom hallottatok a MacAffee dologról az elmúlt hónapokban.../ Well, megérkezve Belize City-be nem sok élménnyel lettünk gazdagabbak, Belize középső részei laposak, alig van földréteg a mészkő rétegeken, kis csenevész, betegesen fejletlen fácskák, ritkán egy-egy nagyobb pálma, zavaróan kietlen vidék, még a zöldek is igen hókák. Belize City egy híresen szar hely, well, az is. Körbecsavarogtam v egy órácskát, amíg indult a hajóm, sok is volt a rosszból, egyet kellett értsek a sok comment-tel, amiket a neten olvastam erről a kisvárosról. Ez az egész ország egy nagy kalóz paradicsom volt anno, nem volt értelme ide építeni semmi maradandót, úgyis lerombolták, felégették az egészet a következő kalóz támadás alkalmával. A népesség 90+ százaléka néger, s pár mulattó, /spanyol és néger keverék/ s ezt a mókás nyelvet, a creol-t beszélik. Elméletileg az angol a helyi nyelv, de ez gyakran átmegy creol-ba, ez olyan mint egy vmi elb..szott angol, néha úgy érzem értek vmit belőle, majd jön pár szó, aminek semmi értelme... :D Ilyen is, az angolból alakították át itteni rabszolga generációk. Furi-muri hallgatni őket! :DAz itteniek már méretes, harsány, hangos szavú, termetes néger-féle népek, hatalmas, formátlan nőkkel, terjedelmes keblekkel, giga popsikkal, s kilós ajkakkal, mint Brazíliában, legnagyobb részt. Itt én már jobban beilleszkedem, nincs kisebbségi érzetem... :DMég aznap du. áthajóztam Caye Caulker-re, /ejtsd: Kí Kóker/ erre a világhírű kis reef island-ra, zátony szigetre. Alig emelkedik ki a tengerből, legmagasabb pontja ha 5 m lehet. Rajta egy kis anno halászfalu, mára turista paradicsommá átértelmezett kolónia, majdnem valóban hófehér corall homokkal, kis faházikókkal, s erre tette rá a lábát a turizmus, még tán elviselhető léptékkel, határeset, hangulatos hely, pár napot láblógázni ok.Ez egy igazi rasta világ, mármint ránézésre. Legtöbb pupák ilyen rainbow colored hajszatyorral flangál, "How di brother" felkiáltással üdvözölnek, s pillanatok alatt tizen féle drogot akarnak eladni neked. Ha nem érdekel a dolog, akkor már nem vagy 'brother', szó nélkül, gyakran kellemetlen megjegyzések közepette otthagynak, mint 'I am not gona waste my time on u' s hasonlók... szomorú, Bob Marley nem ezt álmodta. De mindenhol szól a rasta s a reggae zene, a helyi férfi népek igen intenzíven hajtják a sok kis szingli huszonéves csajokat, akik garmadával jönnek, érkeznek ide, gondolom sejthető céllal. Well, sztem hamarosan Bob Marley-t Istenné fogják kikiáltani, hisz ő az alapítója a legújabb vallásnak, a reggae-nek, nagy biznisz ez errefelé - is. Mint a többi vallások, lásd a pápa távozása... Lehet Jézus Krisztus is nagy zenész volt... de Siddhartha herceg is hírős szájharmonikás hírében állt, amikor épp nem elmélkedett a b???. fa alatt, v lehet h akkor is füvezett? :DPar nap mulva folyt. mar Punta Gorda-bol. Kozben elhajoztam Caye Caulker-rol, s Belize City-n keresztul busszal leszaladtam Placencia-ba, egy ismert, hirosen klassz beach capital hireben allo helyre. Delebbre van, vagy harom ora buszozas, a helyi 'chicken bus'-szal, amely megall minden fatovenel, szinte szo szerint. Pazar modja a helyi emberek megfigyelesenek, a sokfele nacionak, amint mindennapjaikat elik. Le- es felszallnak, csomagjaikat, mosolyaikat, illatukat/szagukat, szociografiai tanulmanyut! Kicsit razos ugyan, mert a rengeteg speed bump es gyalogatkelo 'pedestrian ramp' nagyon lelassitjak s szettordelik a buszozas esetleges elmenyet. Itt minden par meteren fekvo rendorok vannak, vkinek nagy biznisz lehet ez, nem lenne szukseg mindenhova tenni ilyeneket. Kepzeljuk el a rengeteg buszt, teherautot, kocsikat mind szinte lelassitani 1 km/orara, tobb tiz tonnas jarmuvek, ujra felgyorsitani, megint lelassitani, mi benzin s energia veszteseg... modjaval s mértékkel, ebben rejlik a titok, mint a nagymamam szokta volt mondogatni, 'Modjaval s mértékkel, fiacskam' :D Szóval, sok megrazkodtatásban bővelkedő buszozás után megérkeztünk Placencia-ba, este 8 körül. Közben keresztül haladva Dangriga-n, amely egy kihalt, amolyan valóban Buddha háta mögötti kis városka, volt itt pár óra várakozás az egyik buszról a másikra, csavarogtam hát egyet. Tengerpartja amolyan semmilyen, alig egy-egy ember az utcákon, meleg van, izzasztó vasárnap du. Minden üzlet és bót zárva, azon ritka esetek egyike, amikor az ember annak is örül, ha egy nyitott bankot lát, csak ember mivoltát konstatálja. :D Lehet viszont ingatlant venni 500 dollárért! Ohó, nem ám USA dollárért, hanem helyi, Belize dollárért! 1 USD = 2 Belize dollár, tehát igen jutányos az ár, maga a property már nem annyira... egy szakadt tégla ház volt, kb. 50 nm alapterülettel. DE! A kikötő mellett, jó helyen. Garantáltan heti egy két ember megfordul a sarkon. :D Lassan csordogál az élet errefelé, gondolom nem kapkodják el a dolgokat.A megélhetést nem tudom ugyan miből teremtik elő... Placencia egy klassz homokos kis félsziget végén megálmodott turista paradicsom/csapda, amerikai ízlés és árak mentén épülő/kiépülő, betonosodó, vegyes felvágott. Maga a hely szép lenne, csak az amerikai ‘yuppy’ ízlés mentén fakul el.Megérkezve este hátizsák ugrik fel rám, én le a buszról, s irány vmi szállást keresni. Szoba sehol, csak az egyetlen jobb, csillagos hotelben, 60 USD áron. Hm, ha nincs más, majd ez, de addig tovább álltam. Eddig mindenhol 10-20 dolcsi közötti árakon szálltam meg. Vagy 8-10 helyre bezörgettem, mindenhol, sorry sir, we are full, semmi. Hm, már nézegettem egy klassz kis elhagyott utánfutót, volt benne egy pompás kis zúg, ha más nincs, ott elleszek pazarul.Erre egy öreg helyi pupák érdeklődik mi is kéne ha vóna? Mondom. Int, h jer velem. Homokozunk az éjszakában, mármint megyünk, trappolunk egy ösvényen, vmik háta mögött, s odaérünk egy kis rozoga fa bodéhoz. “Roza! Do ya have any rúmz?” S egy vidám kis asszonka kipenderül s belemosolyog az éjszakába, h Ya man, van egy szobája még, shared bathroom-mal, check it out, upstairs. Itt még emelet is van??? Jó Szűz Mária néni, de a lépcsők kibírtak. A szoba talaja több mint szelíden lejtett, egy vagányabb labda is hátast vágott volna rajta, de hát apróság ez kérem ilyenkor. Megnéztem, hm, reggelig nem omlik össze, a matrac ok, szag nincs, pazarság! 15 USD, ok.Őrangyalomnak beígértem egy sert másnapra. Somolygott is rendesen! :D Érdekes obzerváció: itt szinte minden üzlet kínai kézen van, legyen az élelmiszer, v műanyag termék, marcona, szótlan, barátságtalan, mosolytalan kis non-descript kínaiak, jó kereskedők lehetnek, de mint felebarátod, egy másik ember, hm, nem kedvelem őket. Lehet ők magukat se?Olyan ez, mint a mindig kacarászó s hegedülő tücsök /a helyi rasztaman-ok/, s a morcos, szótlan hangya esete, melyik a jobb élet? Belize-i összkép? Fura történet. Drágább mint Gutemala, a népesség kevertebb, egy fiatal kis ország, csak harminc éve függetlenek, s nem tudják mit kezdjenek magukkal. Rájuk szakadt az észak amerikai érdeklődés, mert jó gazdasági alapokon engedik letelepedni a nyugdijas amerikaiakat, s ezért az árak is elszabadultak, olvasom egy blogban gyakran. Észak Belize a rendezettebb, közel a mexikói határhoz, s egy valóban nagyvároshoz, Chetumal-hoz.Az ország össznépessége nincs fél millió fő, pici kis csapat. Én többet vártam ettől a kis országtól, de a nagyvilág márcsak ilyen, mindenkinek ízlése és pofonja szerint. Azért én is megtettem a magamét: ültettem egy kókusz pálmát Placencia tengerpartján, hátha sudársággá serken, mint a nevelő papája. :DKörbemászkálás másnap, jót fürödtem, úsztam, labdáztam egy kókusz dióval, /őt ültettem el később, h kiengeszteljem a megrázkódtatásait/ napozás egy órányit, majd dolgozás pár rajzon, egész jót léptem, tán előre felé, pár 5letben.Épp indulok tova Punta Gorda-ból át, vissza Guatemala-ba, Livingston-ba, s onna terveim szerint fel Rio Dulce-ba, vizi taxival.Amikor átsuhantunk rajta korábban, félálomban, nagyon pazar helynek tetszett, megnézem közelebbről is. Megérkeztünk vissza Guatemalába, Livingston-ba, örültem. Livingston egy kis Carib öböl parti városka, eddig a legjobb hely ahol itt jártam, nagyon hangulatos dombocskára/köré épült kisváros. Út nem vezet ide, csak hajóval v repólővel lehet megközelíteni. Belize egy karakter nélküli kis hely volt, se íze se bűze. Guatemala-nak atmoszférája van, a sok százados spanyol kultúra, a múlt érezhető, s a modernitás is lágyabban lépked itt. Welcome back!Egy megalvás után másnap tova Rio Dulce-be, egy pompás hajóút után. Nna vmi ilyesmit képzeltem el az Amazonas partjainak, mint ez a folyó/tengeröböl partjai adtak. Természetvédelmi terület, sehol erdőirtás, csak dús, magas dombokról burjánzón tekergő, madaraktól zsúfolt, zajló vízparti élet. Másfél órai pazar motorcsónakázás után Rio Dulce nem volt annyira izgalmas mint hittem, közelről semmitmondó volt, hm, happens.Másnap, ma reggel fel egy rozoga Mercedesz amolyan híres Marcopolo buszra, ezek nagyon stramm, tartós, deli járgányok voltak/lehettek Marco Polo idejében, de az legalább már 40 éve volt... :D Ez szegény nagyon lihegett a kapaszkodóktól, szűk kanyaroktól, speed ramp-ektől hemzsegő úton, de hét óra alatt elcipelt minket a Honduras-i határhoz, El Florido-hoz. Egy kis hét fős turista csapat is volt a buszon, jókat beszélgettünk közben. Mind amerikaiak. Jópár rejtett kisvároson mentünk keresztül, mint pl. Chiquimula, Jorovan, Ciudad de Zacapa. stb. Bájos, szűk kis világok, nagyon pazar, mosolygós, közvetlen, dolgos népekkel, sokkal kellemesebb társaság, mint a belize-i mogorva, mufurc négerek. Megjöttünk Copan-ba, Hondurasba. Híres Maya romok otthona, holnap csámpázom ottand. Pazar időket, s influenza mentesebb világot odahaza.Gábor, alias a 'pupák'

---