Thailand Reload - 2012

---

Thailand Reloaded: miert Ujratoltve? Az utazast megelozo erzeteim alapjan olyan helyen vagyok, ahol az eg vilagon semmi keresnivalom sincs, semmilyen tervem, kotelezettsegem, "dolgom"; az utazas elotti heteket ketelyek, indiszponaltsag, faradtsag, nemakarasban toltottem, kicsit elveszve, keresve a "hivast", vagy azt a jelet, hogy valahova mennem kell valamiert, ahogy eddig minden December igy telt, megadva a biztosat...Keszulodve egy feladatra, kuldetesre, munkara. Pontosan, precizen megtervezve, pontrol pontra kimunkalva, hogy honnan mikor hova tovabb, mindig tovabb. Az a teny, hogy az elet a vegso pillanatig bizonytalansagban tartott az utazas reszleteit illetoen, csak nehezitette a dontest, hogy egyaltalan elinduljak-e oda, ahova mar-mar "hazamegyek"..."minek, miert? 99 ota jarok ide, szamtalan tanarnal toltottem veget nem ero idot, a tanarkepzesem vegetert, minden watban voltam mar, mindent megkostoltam, felfedeztem, minden guesthouseban aludtam stb..." motoszkalt bennem folyton, es bar kivulrol irigyeltem magam, hogy milyen jo helyre megyek, a magyarorszagi "vihar a biliben", kicsinyes politikai es megelhetesi es tarsadalmi problemakon ragodo nyalkas hideg hetkoznapokbol a napos konnyed thai eletbe, belulrol a "hivastalansag", "celtalansag" elvette minden motivaciomat. Szoval valamiert ujra kellett tolteni, de hova, miert lojem megint ki magam az azsiai kavalkadba?

Ahogy az ember bizonytalansagba kerul, egy picit megdolnek a jol megszokott hatarok, keretek, viselkedesi-gondolkodasi mintak, az a jo kis erzes, hogy "sinen vagyok", tudom hogy mit csinalok az eletemmel, miert vagyok itt, hogyan kell ezt csinalni. A tudatnak, egonak a legjobb mentsvara, legszentebb szakruma ez a tudatallapot, hogy minden ok, vigyaznak ram, uton vagyok a tutiba...es kozben az ut valtozik, kanyart vesz, aztan becsap valami az ember eletebe, es esetleg rajon, egy uj nezopontbol magara nezve, hogy ujra lehet ertekelni az egeszet, esetleg megjelenik az ertekelhetetlenseg erzese, jo esetben a nem-ertekeles allapota bukkan fel. Ez tarthat napokig, hetekig, honapokig, evekig, attol fuggoen, hogy milyen melyen razkodik meg az epitmeny. A vegen minden esetre egy picit meglagyulnak az addigi hatarok, es az ego visszahokol: "Uristen, valtozas!" kiabalja.

Nyar ota foglalkoztat a valtozas. Az, hogy az eddigi onismereti, onmegmunkalasi probalkozasaim tukreben megkiserlem finoman atformalni magam egy elengedettebb, onmagam es csaladom, parkapcsolatom, barataim, a kulvilag fele megengedobb, lazabb, megertobb szemelyisegge. Az eletmodomban valo valtoztatast lattam a legjobb eszkoznek ehhez akkori allapotomban. Megfigyeltem, hogy mar maga az, ahogy elem az eletem, egyfajta blokk a megismeres es a szabadon cselekves ellen. Hogy nem csak a teli utazasok vannak tultervezve, mint egy precizen kivitelezett project vagy mozdulat, hanem a hetkoznapjaim is. A jovo 1-2 evre elore be volt tervezve: tanfolyamok, masszazsok otthon, Hamburgban, Lahuban, Nicaragua...raneztem a 2013as naptaramra, es elore elfaradtam abban amit lattam...ugy be volt osztva az ev, hogy ugy ereztem, egy olyan evet latok magam elott, ami csak ismetlodik, ujra meg ujra, mint egy csomag amit cipelnek a hatamon, es amit kepes vagyok jokedvuen hurcolaszni, de valaki odalep, es finoman a fulembe sugja, hogy "ezt a teglat most meg beteszem, es innentol meg legalabb 2 evet fogod vinni...". Az a tudat, hogy a jovom van megvaltoztathatatlanul lefektetve es programszeru "kivitelezesre" varva ennyi lesz az eletem...hat nem toltott el tul sok optimizmussal. Hasonlo modon teltek az utobbi evekben a hetkoznapok is. Az elmeletem az volt, hogy a tudat az ilyesfajta programozast azert vegzi, hogy ne kelljen beljebb, melyebbre menni afele, ami "alatta" van, hogy mindig legyen fogodszkodo, kapaszkodo, hiszen minden pillanatban a "kivitelezes" kovetkezo pillanatara lehet mar fokuszalni, hogy meddig tehetem azt amit teszek, mikor kell indulnom a kovetkezo helyre, a kovetkezo lepeshez...biztonsagot nyer, a pillanat teljes ateleset vesziti el igy az ember.

Elhataroztam, hogy heti 2 napot azzal toltok az osz folyaman, hogy ennek tukreben megvizsgalom, mi az bennem, aminek szuksege van erre a csomagra, es hogy mikent tudok lazitani rajta. Tehat a feladatok teljes felretevese volt a "feladat" (sic!), es mondanom se kell, hogy semmi se mukodott... a hosszura tervezett alvas pont ilyenkor hiusul meg egy kora reggeli rosszul beallitott harangora miatt, az eso pont ilyenkor kezd el szakadni, amikor az oszi napsugarakat elvezne az ember a teremeszetben...mintha minden osszefogna annak erdekeben, hogy "rossz"-ul sikeruljon a dolog... termeszetesen ez nem igy van. A harangora azert kongat, hogy legyel ebren az eleted eme napjan, az eso pedig azert, hogy ne maszkalj kinnt foloslegesen akkor amikor elvileg nem kell semmit csinalnod. Es amitol a tervezett elet megment, az maga a szabad spontaneitas bizonytalansaga, es a bizonytalansag altal szult stressz. Mert mi van ha... es egy sor lehetoseget, opciot azonnal felvazol az elme, melyet gondosan el is raktaroz, programma majd cselekedette varazsolva egy-ket oran belul. Ezt utolag leirva konnyen latja az ember, benne lenni frusztralo, tulmeretezett,hatalmas erzelmi viharokat kavaro tragediakent is megelheto... eleinte jelentos mennyisegu stresszel jart a probalkozas, es sokszor ugy ereztem, tobb szenvedest, hatranyt elek meg, Floraval egyutt, akinek szerencseje volt ezt vegigelni mellettem, mint amennyi pozitiv eredmennyel kepes kecsegtetni a tervem. Nagy volt a csabitas, hogy az energiamat ismet tervszeruen, lepesrol lepesre kivitelezett feladatokkal "csatornazzam", es hagyjam az egeszet. Decemberre kezdett egy picit, alig eszrevehetoen lazulni a dolog. Ismerkedtem az uj tudatallapottal, mely kicsit megengedobb, elsosorban a sajat hulyesegeim, velt es valos fajdalmaim, elraktarozott keserusegem fele. Megengedni, hogy szabadon tortenjen az elet azzal is jar, hogy megengedje maganak az ember akar azt is, hogy lehet olyan nap, amikor szenvedest, fajdalmat erez.

Tehat mi lehet ez az Ujratoltes, kerdeztem magamtol folyamatosan? Es egyszercsak Flora mondta ki a tutit "en gyogyulni szeretnek menni Thaifoldre" a tobb honapnyi strapa utan... Eureka, gondoltam, megvan. Miert ne terjesztenem ki a bevallalt heti ket napot hatarozatlan idore? Ha semmi dolgom nincsen, fillerekert tudok szallast, napi haromszori etkezest biztositani magamnak, Flora jogazik, olvas, felfedez, akkor miert ne adhatnam meg magamnak bizonytalan ideig a szabadsagot, hogy addig nem csinalok semmit sajat magam elletasan kivul, amig arra nyomos okom nem akad? Tervek, programok, feladatok nelkul elni, hagyni hogy regeneralodjon az idegrendszer, energiarendszer, az utobbi evekben folyamatosan lestrapalt es kihasznalt szervrendszer... egy ket het Chiang Maiban, ahol minden kezenfekvo es ezust talcan kerul az ember ele...nem egy paradicsomi idill, mert lassuk be, egy porgos budos zajos varoska, ha a masszazs-joga-kult-kaja scenat elveszed, nem marad mas belole, de megis ismertem mar annyira, hogy normalis, a farangoktol hemzsego divatnegyedektol kicsit tavolabb levo guesthouseban lakjunk, de megis 5 percre a piactol, ahol van etel, vizveteli lehetoseg es friss gyumolcs. Idealis terv. Thailand Reloaded 2012. Jojjon felolem a vilagvege, gondoltam magamban, en aztan nem csinalok semmit az eg vilagon. Nem reagalok, nem szocializalok, nem kapacitalok, nezzuk meg az erem masik oldalat, es fogadjuk el azt ami ott van, gondoltam en, es lassan a 9. napja, hogy elindultunk, az utobbi 4-5 nap mar nyomokban tartalmazott pihenest es regeneralodast is😊

Brillians tervemet elsosorban az utazas viszontagsagai huztak keresztbe az elso 3 nap. Igen nehez es megterhelo egy olyan parkapcsolat ket autonom tagjanak egyutt utazni napokig azsiaban, hogy mindketten valamifele furcsa, valtozasokat es erzelmeket felhozo belso munkaban, labilis allapotban vannak, egy stresszes Budapesti szezon utan. Minimumon a megertes, elfogadas, turelem, maximumon az ellenkezoje. Sok orat vagy kenytelen egy helyben ulni, idotlen, levegotlen legkondicionalt ulesekben, zsembes szived durcis valasztottja mellett. Bence baratom mondta mindig: "Ha komolyan gondolod egy novel az eleted, vidd el egy-ket honapra azsiaba utazni"... Utana minden kiderul. Szoval mar maga az odaut, 6 ora Doha, ott 8 ora tranzit a viharban valo 40 perces landolas utan kotyagosan az ejszaka kozepen, majd 6 ora Bangkok kivette a maradek szelet a vitorlakbol...Aztan jetlagben Bangkok, az utolso ejszakai metrokkal bebumlizni a palyaudvarra...ugy dontottunk, megpihenunk es kialusszuk magunkat, ami helyett egy hatalmas erzelmi kavalkad kerekedett, de azert check out time elott sikerult elhagyni 18.-an a szallast.

A palyaudvaron Zsolttal es Kristallyal futottunk ossze, es egyutt vezetett az ut fel Chiang Maiba. Ok is lathatoan tok keszen voltak. CMben az improvizacioe lett a terep: nem volt szallas sehol, foleg ott ahova eloszor mentunk, a white house gh.-ba, ahol annyira jol ereztuki magunkat tavaly Zozoval. Sot, lestrapalva, atutazva a fel vilagot, meg baratsagtalansagot is mertem feltetelezni a baratsagtalan, okoskodo recepcios reszerol. Persze, amikor 4 nap utan visszamentem, es talalkoztam a svajci tulaj baratunkkal, kisfiaval Monkonggal, (a kissarkannyal) es sutott a nap, a mokusok ugraltak, rogton mas fenyben lattam az egeszet...Szoval vandorsolyomkent keringtunk szallast nezni, a Tapae gate (a CM-i Oktogon kb.) melletti VIP guesthouseban talaltunk egy szallast, es el is fogadtuk, mondvan holnap nezunk jobbat, nyugis kornyeken, kerteset, baratsagosat, occsot, egy honapra 3000 batost. A folyamatos koltozkodes, kereses valahogy nem volt benne a tervben. Ahogy strapaltuk le magunkat napkozben az elet feltetelinek megteremtesevel, estere ugy jottek ki a feszkok, hogy orom volt nezni, szenvedes volt benne lenni. Sokszor kellett emlekeztetni magam az Ujuratoltve terv szepsegessegere, es hogy elobb vagy utobb le fog csillapodni a sok sok stressz es erzelem...A Joe's GH, amit talaltunk, idealisnak tunt a projecthez. Nyugis farang-free kornyek az ovarosban, kozel a park, a terracotta muzeum, a piac...kellhet ennel tobb? Aztan jott a realitas: hangos szomszed, reszeg farangok daridoznak a recepcion ejszakaba nyuloan, a varos meg csak tellik meg,mint egy akvarium, a karacsonyra ideozonlo farangokkal es thai belfoldi turistakkal. Szobat nem tudunk cserelni, mit tehetunk. Szoval ilyesfajta korulmenyek kozott indult meg a Reload, emlekeztetve arra, hogy nem mindenki akkor szerene az eletet megvaltoztatni, amikor jomagam meltoztatom eldonteni😊 Az utobbi par nap kezd alakulni erzesem szerint, mindenki vegzi a maga dolgat. En kinosan ugyelek arra, hogy orizzem a kitervelt pihenes, "lebzseles", a cselekves alatti kepletek megengedo, elfogado hozzaalasanak kultivalasat, Flora jogaorakat latogat, olvas, felfedezi CM-et. Itt ott osszeerunk napkozben, pihenunk egyutt, bringakat bereltunk, es azzal fedezzuk fel a varost neha egyutt, neha egyedul. Az esti idegbajra meg nincs megoldasom, de az elmeletem az, hogy ugy mukodik mint a karos dolgokrol valo leszokas: eleinte piszkosul faj, aztan naprol napra javul a helyzet, ahogy a regi mintak alatti dolgok elfogadasa teret nyit, megtisztit, felszabadit...a megujulas, ujjaszuletes remenyeben kivanok minden csaladtagomnak, baratomnak, olvasomnak Boldog Karacsonyt, sok szeretettel,

bali

---

Photos

DSCF7427
bbb