Advertisement
Orommel mondhatom, hogy sikerult foltoltenem 156 kepet (a 3200-bol) a netes fotoalbumba, es el is kuldtem tegnap a meghivokat. Aki nem kapta volna meg, kerem, irjon az email-cimemre, es megoldjuk.
Itt kovetkezik a folytatas az utolso elotti nap tortenetevel.
A hangya es tarsai utan is jol tudtam aludni, nem voltak remalmaim sem 😊
Reggel kicsit kesobbre kerult az indulas, mert csak a 10 utan kicsivel indulo vonatra volt helyjegy, es ezt a vonatot csak helyjeggyel lehet igenybe venni. Szerencsere erre a napra meg ervenyes volt a hetijegyem - foleg jol jott a jegyarat tekintve.
Nagyjabol 2.5 oras vonatozas utan (shinkansen) megerkeztem Sendaiba, Japan keleti oldalan talalhato kisvarosba, ami elsosorban a kozeli termeszeti szepsegekrol hires, ezert is mentem oda. A Csendes-ocean partjan van, es itt talalhato egy kulonleges es talan egyedulallo szigetvilag kis, feheres szinu szigetekkel, amelyek oldalan latszanak a retegzodesek, a tetejuket pedig szep fak boritjak.
Eleg hideg volt, mivel nagyjabol 5 fok lehetett, es ott volt az ocean is, de en csak mentem elore a kikotobe, ha mar ott voltam. A hajo ket szintes volt, volt zart kabinja is nagy uvegablakokkal, de mivel az uveg nem volt eppen tiszta, gondoltam, inkabb kint toltom az idot a
hatso fedelzeten, ami oldalrol nyitott volt. Hangszorobol jott a szoveg angolul es japanul (szerencsere nem egyszerre) a latnivalokrol, es meg szerencse, hogy a fenykepezomnek van nyakba akaszthato szija, amit elore kifeszitve tudtam tartani a gepet, mert iszonyatosan fujt a szel. Ennek megfeleloen eleg hideg is volt az oceanon 😞
A latvanyrol nem tudok sok mindent irni, csak azt, hogy erdekes volt latni a kikotoben horgonyzo nagy hajokat meg egy parti orseg hajot, valamint Sendai mogott egy hegyvonulatot havas csucsokkal, es persze a szigeteket. Egyik-masiknak kis iveket mosott az aljaba a viz, volt, amelyiknek a tetejen madarak gyulekeztek, egy harmadikon meg egy kis Buddha-szobor nezett ki a fejebol.
A gyonyoru sziklak es a vegtelen ocean latvanya mellett az egyik legszebb talan a hullam alaku szikla volt, ami mar az 1 oras hajout vegen, Matsushitaba beerve volt lathato. Es persze sok siraly is volt, jottek a hajo utan.
Mint kesobb lattam, jobbara elment az egesz nap ezzel a kirandulassal, de nagyon megerte a latvany, meg ha most nem is tudom visszaadni 😊
A termeszeti szepsegek utan gondoltam, visszamegyek Sendaiba, ugyis onnan megy vissza a shinkansen Tokyoba. Marhanyelvbol keszult porkoltet es curry-t valasztottam (ket kis adag), hozza rizs es sor, fincsi
volt, a marhanyelv jol meg volt fozve, nem volt ragos, kellemesen fuszeres volt, nem csipos.
Gondoltam, egy desszert sem artana, at is mentem egy jegkremeshez. Szep zold szine volt, gondoltam, pisztacia, meg kertem hozza kis barna, feher es rozsaszin golyokat is. A szines golyok rizslisztbol keszultek, es a barna persze kakaos volt, a rozsaszin meg a feher nem tudom, milyen izu, de finom. A zold fagyi viszont spenotbol volt. Szerencsere a kozelmultban mar nagyjabol megkedveltem a spenotot mint koretet vagy pl sajttal valamilyen tesztaba toltve, de fozelekkent tovabbra sem tudnam megenni. Nagy makom volt, hogy ebben nem volt fokhagyma, csak tej vagy tejszin. Tulajdonkeppen meg lehetett enni, de valoszinuleg ha valaki azt mondja elotte, hogy spenot, nem kertem volna.
Eme uj tapasztalat birtokaban gondoltam, azert egy igazi desszertet is egyek mar, es vettem egy kis zseles-erdei gyumolcsos teteju francia tortacskat, amit kis dobozba csomagoltak, es a suti melle egy kis darab, becsomagolt jeget is raktak, hogy friss maradjon, pedig nem volt az a hoseg odakint. Es persze kis villat meg szalvetat, mindezt szepen egy szatyorba, kozben mosolyogva. Orom volt latni 😊
Aztan jott a visszaut Tokyoba, ahol szerencsere ablakhoz szolt a jegyem, igy a friss suti elfogyasztasat
kovetoen gyonyorkodhettem a naplementeben.
Persze sotet volt, mire visszaertem Tokyoba, pont alkalmas par ejszakai fotora. Igaz, hogy kozben elkezdett esni az eso (szerencsere csak kicsit), de azert sikerult par jo kepet csinalnom a felhokarcolokrol, a fenyreklamokrol.
Nagyjabol megkerultem a fopalyaudvart (Tokyo Station), bementem a fobejaraton, es folszalltam egy shinkansenre, amivel elmentem Yokohamaba, mert ket dolgot meg meg akartam tenni.
Az egyik a Ramen Museum meglatogatasa volt. A ramen egy vastag tesztaval, zoldsegekkel es hussal keszitett suru leves, eredetileg Kinabol, de a japanoknal is jo regen meghonosodott, es nemzeti eledel lett. Mivel Yokohamabol indult ki a japan elterjedes, itt letesitettek ennek a kajanak egy muzeumot.
A kiallitoresz nem tul nagy, de azert ujszeru volt: bemutatjak, milyen az eredeti tal, elmeselik a tortenetet, lehet latni kulonfele tipusokat, es volt egy eleg meglepo resz. Ez pedig az volt, amikor odaertem az instant ramenekhez, es szembetalaltam magam egy magyar felirattal: A vilag elso instant tesztalevese 😊 Bar meg nem ettem ilyet korabban, biztos finom. Majd megnezem, mikor otthon leszek, kivancsi vagyok ra 😊
Azert vettem egy doboz eredeti japan instant rament, majd megfozom egyszer.
A muzeumba valo belepeskor elolvastam a jegy hatoldalan, hogy elvarjak a latogatoktol, hogy fogyasszanak egy kis rament.
Gondoltam, miert is ne, amugy is regen volt mar az ebed. A kiallitoterem alatt egy regi Yokohamat rendeztek be kicsiben, mintha egy regi terre tevedne az ember. A falakon tipikus japan plakatok: az egyiken egy oriasi robot meg ufok, a masikon szamuraj es gesa, a ter meg olyan volt, mint ha valamikor a 18-19. szazadban mentunk volna oda.
A kis adag ramenemben volt egy szelet serteshus, amit palcikaval szet lehetett kapni, sok teszta persze meg le, amit ki lehetett inni a vegen, de ahhoz kepest, hogy ez volt a kicsi, eleg nagy volt - a foton lathato poharhoz hasonlitva ezt lehet erezni. Nagyjabol egy hazai huslevesre emlekeztetett (persze mas izekkel), de annyira nem volt laktatos.
Ez nem is volt baj, mert a masik dolog, amiert visszamentem Yokohamaba, a katsu volt, vagyis a bundaban sutott hus, amit ket nappal korabban itt ettem. Vissza is mentem ugyanarra a helyre, a vasutallomas 9. emeletere, es most nem daralthusbol, hanem horakbol keszult katsut ettem, ami mellett egy szelet serteshus is volt. A horak egyben volt, de meg lehetett fogni palcikaval, a sertes meg fol volt szeletelve, igy a darabokat konnyen lehetett a szoszokba martogatni. Most sem ejtettem bele a kajat a szoszba
(mint egyszer a Paddington palyaudvaron csinaltam, ugy, hogy kifroccsent a szojaszosz mindenfele), es mennyei volt ez a vacsora is. Mondhatni, nem tul fantaziadusan ugyanugy ettem, mint szerdan: sake, miso leves, a husok, kaposzta a hozza valo ontettel, csipos szosz, edeskes szosz a szezammag-alapon, es a horakhoz ezuttal egy kapros-tejszines martas volt. Es persze egy kis sor. Nagyon megerte ide visszajonni 😊)
Innen meg visszamentem Tokyoba aludni, majd felvirradt az utolso igazi turistas nap a visszaut elott, de errol majd a kovetkezo reszben irok.
Advertisement
Tot: 0.063s; Tpl: 0.012s; cc: 10; qc: 31; dbt: 0.0344s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb