Advertisement
Published: April 16th 2009
Edit Blog Post
Kis IKEA-s vasarlast es szerelest (tok jo jatek 😊 es persze a husvetot kovetoen itt vagyok ismet. Remelem, jol telt a husvet, volt sok/keves locsolo a lanyoknal, a fiuk pedig kaptak sok szep himes tojast/penzt/piat stb - mar aki elment locsolkodni persze 😊 Szuleim jovoltabol nekem is jutott egy kis hazai sonka, es persze annak leveben foztuk a tojast, igy igazi, autentikus kaja volt 😊)
A kyotoi templomturamat koveto napon ismet a shinkansen-re szalltam, es egy nagyjabol 3 oras utat kovetoen megerkeztem Yokohamaba. Azt hiszem, ezen az uton tudatosodott bennem, hogy a shinkansen-szerelvenyeken (es csak ezeken) amikor bejon a kalauz vagy a kis utasellatos kocsit tolo szemely a kocsiba vagy kimegy, az ajtoban mindig megall, meghajol, es mond valamit (amit persze nem ertettem, de csak azert, mert halkan mondta 😊) Nyilvan ez is resze a helyi hagyomanyoknak. Az utasok persze oda sem figyelnek, ez teljesen termeszetes.
Ugyanigy termeszetesnek vettem, es igazabol meg sem lepodtem rajta (legfeljebb bosszankodtam kicsit), amikor eszrevettem, hogy a yokohamai allomason az osszes csomagmegorzo szekreny foglalt. Miutan nem akartam egesz nap a borondommel gurulni fol-ala (annyira azert nem hiztam meg, leginkabb a borond gurult), inkabb visszaszalltam egy shinkansen-re, bementem Tokyoba, es a Shinagawa allomason, ami eleg
jol megkozelitheto volt a tokyoi szallasom szempontjabol is, sikerult letennem a borondot. Ez egy 20 perces ut volt Yokohamabol, szerintem teljesen megerte (anyagilag meg foleg, mert meg ervenyes volt a vonatberletem).
Yokohamaba visszaerve eloszor is valami kaja utan neztem, es nem is kellett sokaig keresgelnem, mivel a Shin-Yokohama allomas (ahol a shinkansen es meg nehany vonat all meg) 9. es 10. emeleten ettermek sora vart. (A 10. emeleten kezdodik valami puccos hotel is, ami utana meg par emeleten at folytatodik.)
Veletlenszeruen bementem egy japannak tuno helyre, es egy finom kajat sikerult valasztanom: teszta, zoldsegek es marhahus egy kis konderban kis szafttal, hozza rizs, kis savanyusag es egy darab nyers tojas a talkaban. Megkerdeztem, ezzel mit csinaljak, es mint megtudtam, ebbe erdemes martogatni a falatokat. Igen jo iz jott ki belole!
Desszertnek pedig edes voros bab (zanzei) volt rizslisztbol keszult gombocokkal. Szerencsere nem volt tul edes, kellemes volt.
Nehany atszallast kovetoen eljutottam Kamakuraba, ahol hamarosan sikerult is elernem uticelomat, egy templomot, ahol egy hatalmas Buddha ul a teraszon. A Buddha bronzbol van, es be is lehetett menni a szoborba, de ugy voltam vele, hogy ez eleg bizarr otlet, meg nem hiszem, hogy a bronz belulrol mas, mint kivulrol,
igy inkabb a templomkertben jarkaltam. Kellemes, arnyas fak, szep kis templomok, sok turista. De az ido jo volt, joleso volt ott setalni.
Innen a Hasedera templomhoz mentem, ami egy dombra epult, es a domb aljan levo kaputol a dombteton levo templomkomplexumig szep kert vezet sokfele novennyel, halastoval, ahogy kell 😊 Ismet nagyon szepek voltak a templomok es a viragok, egy helyen pedig sok kis szent szobor allt egy helyen, erdekes latvanyt nyujtottak 😊
Epp mikor befejeztem a Csendes-ocean bamulasat (mert kozel volt az obol) es visszafordultam, elkaptam egy amerikai no mondatat a vele levo emberhez, amint epp egy nagy feher viragokkal boritott fara mutat: Na ez sem cseresznyefa. Hat igen nagy bolcsesseget mondott, ahogy azt mar az amerikaiaktol megszokhattam 😊
Sikerult eleg konnyen csatlakozo vonatot talalnom Yokohamaba, es lementem meg a tengerpartra. Yokohama nagy kikotovel rendelkezik, benne hatalmas utasterminal, azon tul pedig nagyon latvanyos felhokarcolok. Igazan jo latvany volt, csak kozben elkezdett esni, meg kicsit lehult a levego is (ugy 7-8 fokra), igy kicsit sietosre vettem a nezelodest.
Azert a rossz idore is talaltam gyogyirt egy jo kis vacsora formajaban 😊 A vasutallomas 9. emeleten talaltam egy katsu-helyet, ami igeretesnek tunt a kirakata alapjan. A katsu rantott
dolgot jelent, amit sokszor kokuszt is tartalmazo bundaban rantanak. Egy daralt hussal toltott katsut valasztottam, es nagyon jol jartam vele, mert fantasztikus ize volt! Igazabol nem volt nagyon rafinalt az ize: enyhen fuszerezett daralthusbol keszult hosszukas etel (mint ha egy vastag szelet hust rantanank ki), ez fol volt vagva kisebb csikokra (igy lehetett palcikaval is enni - nem is ejtettem el!), melle helyi kaposzta es rizs es persze miso leves.
A szake tovabb novelte a kedvemet az elokeszuletekre: egy kis talkaban, a szervirozott, fabol keszult eszkoz segitsegevel kicsit szet kellett morzsolni a szezammagokat, amitol kellemes illat is tamadt, majd erre raonteni egy barna, edeskes martast. Volt egy masik barnas szosz is, ebben volt egy kis citromle is, de edeskes volt, ezt a kaposztara ajanlottak ratenni. Volt meg egy fuszeres, enyhen csipos szosz, valamint egy kis wasabi is (ami meg mindig torma). A hus melle is szerviroztak egy sotet martast, ami kicsit edes volt, kicsit sos es kicsit savanyu, de nagyon jol illett a hushoz!
A martasok hasznalatara vonatkozo utmutatot japanul hallgathattam meg mutogatassal koritve, majd angolul probaltam tisztazni nehany pontot, es sikerult is 😊)
A mennyei es nem tul nehez vacsora utan vonatra szalltam, atmentem Tokyoba, masik vonattal
elmentem egy allomasra, ahol egy olyan vonatra kellett szallnom, amire nem volt jo a berletem, es az automatak altal kiirt uzenetekbol egy mukkot nem ertettem. Szerencsere egy fiatal japan no eszrevette, milyen tanacstalan vagyok, es eleg jo angolsaggal megbeszeltuk, mi a problemam, majd mivel o sem volt helyi, japanul megbeszelte egy illetekes dolgozoval, mi a teendo.
Sikerult is eljutnom a hotel altal megadott metromegalloba es annak megjelolt kijaratahoz, itt azonban ismet a szokasos problemaval talaltam magam szemben: egy keresztut sarkan alltam, negyfele iranyba mehettem, sehol nem lattam a hotelt (pedig 2 percre volt). Az elso arra jovo figurat, egy fiatal csokat, aki kisse bizarrul nezett ki, megszolitottam japanul, majd korrekt japansaggal foltett kerdesemre (papirra mutogatas, Sakura Hotel, kerdo tekintet), ertheto angolsaggal elmondta, hogy itt jobbra, aztan megint, es ott is vagyok. Es tenyleg ott voltam! Valoban 2 perc volt, csak nem mindegy, merre. Igazabol ahogy kijottem a metrobol, mar vartam a helyzetet, nem is lepodtem meg rajta 😊
Advertisement
Tot: 0.063s; Tpl: 0.012s; cc: 8; qc: 24; dbt: 0.0403s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1mb
Éva
non-member comment
Annyiszor írsz a miso levesrQl,hogy kedvem lenne megkóstolni.Túl egyszerüen írod le az elkészítését. :) Ennél azért biztosan bonyolultabb. Kár,hogy itt nem kapható. Másmilyen levest nem ettél?