Advertisement
Published: December 23rd 2014
Edit Blog Post
A bostoni Logan repterhez kepest a chicagoi O'Hare hatalmas volt, de azert eleg jol lehetett haladni (nem ugy, mint 2005 vegen a parizsi Charles De Gaulle-on, bar ott berauto is volt a kepben, amit le kellett adni meg tobb nem egyertelmu jelzes). A metroallomasra erve valtottam egy feltoltheto tomegkozlekedesi kartyat, ami total ugy nezett ki, mint egy hitelkartya, majd bo egy ora mulva mar ott is voltam a belvarosi szallasomon, a Congress Plaza Hotelben. Ez a hotel a Michigan Avenue-n van, ami egy dobbenetesen szeles sugarut. Elkepzeltem, mennyire vedtelen lehet, akinek eppen ott kell gyalogolnia telen, amikor hatalmas hovihar zudul a varosra. Most szerencsere ettol nem kellett tartani, kellemes ido volt. A szobam oriasi volt, a hotel regi epitesu, igy vastag falakkal: nem hallottam semmi zajt a szomszedbol vagy a folyosorol. Bar a tapeta meg a butorzat kicsit kopottas volt, de igen jolesett az alvas az agyban, ami nagyobb mint a nappalim.
Reggel kileptem a hotelbol, hogy a szokasos Starbucks-fele smoothie es kave utan nezzek reggeli gyanant, es a szeles sugarut ket vegeben a horizonton felhokarcolokat lattam, most meg kodbe burkolodzo csucsokkal, de kesobb kitisztult az ido, es elotuntek az epuletek. Mint elozoleg olvastam, Chicagoban tobb mint 1200 felhokarcolo talalhato,
melyek kozul a legmagasabb az egykori Sears Tower, ami egy darabig a vilag legmagasabb epulete volt (most Willis Tower a neve). A nyakamat tekergetve elsetaltam a metrohoz, majd par atszallassal es setaval kesobb egy kis japan kerthez ertem - a nyugalom szigete a szokasos hidakkal es kapukkal, par szines lepkevel. Hozza nagyon kozel a techikai muzeum, majd kicsivel odebb a Michigan-to, ahova igyekeztem, ugyanis a Promontory Point-tol remek kilatas igerkezik - es igy is volt: a tavolban, a to masik partjan ott sorakozott rengeteg felhokarcolo.
Miutan elveztem a kilatast es a csendet egy darabig, egy elovarosi vonattal visszatertem a varoskozpontba, majd felszalltam az EL-re, ami 'elevated' vagyis magasvasut - pont ahogy a Veszhelyzetben es mas alkotasokban lathattuk. Mint elozoleg kideritettem, sajnos a Veszhelyzet osszes korhazi jelenetet Kaliforniaban rogzitettek, meg azokat is, melyek a surgossegi ellato elott jatszodnak, sot, a sorozatban szereplo falatozo sem Chicagoban volt sajnos - viszont az EL es az epuletek igen 😊
Eszakra utaztam, ahol a helyi baseball-csapat stadionjatol nem messze egy mexikoi hely, az Azteca del'Oro talalhato, melyet tesom ajanlott. Bar a toltott kaktuszlevel mar nem szerepel az etlapon, igen jot ettem itt (is): eloetelnek queso fundido-t valasztottam, ami serteshusbol es a raolvasztott sajtbol
all - kivalo etel. Aztan belevagtam a foetel elfogyasztasaba, ami tortilla volt marhahussal, babbal, guacamoleval, tejfollel es reszelt sajttal es rizzsel. Ez is fantasztikus volt, bar a rizshez nem nyultam, es a tortilla-lepenyek fele is ott maradt 😊
Innen del fele setaltam egy jot, majd a varoskozpontba utaztam, es maszkaltam a felhokarcolok kozott. Teljesen veletlenul - tenyleg! - egy Ghirardelli-bolthoz ertem, ami egy nagyon finom amerikai csoki neve, es nem hagyhattam ki egy kis fagyit gyumolccsel es tejszinhabbal - csodalatos volt 😊 Az edesseget elvezve lesetaltam a folyo partjara, tovabb delnyugatra, gyonyorkodtem az epiteszet alkotasaiban, majd ezt folytatva atmentem a Millennium Park-ba, ami a Michigan Avenue eszaki vegen terul el, es eppen egy szabadteri koncert volt jazz/swing hangzassal - remek hangulatot adva a tovabbi nezelodesnek. Itt van egy szabadteri szoborpark is egy hatalmas noi fejjel es a Cloud Gate nevu alkotassal, ami leginkabb egy oriasi babszemre emlekeztet, rozsdamentes acelbol van, at lehet alatta setalni (mivel kapu), sima feluleten pedig tukrozodik a kornyezet, amit sok latogato meg is orokit. Kicsit delebbre haladva, a park vegetol nem messze van a Buckingham-szokokut, melyet sotetedes utan kivilagitanak, kellemes hangulatot teremtve. Ez egyebkent az a szokokut, ami a Rem rendes csalad sorozat elejen latszik,
a hatterben Chicago magas epuleteivel.
Rovidesen teljesen beesteledett, szep volt az esti varoskep. Kis idore visszatertem a hotelbe, majd rovidesen elindultam a korabban meglatogatott eszakabbi varosreszre, betertem par barba, ettem egy finom sajtburgert, elveztem a helyi soroket.
Masnap ismet fulledt meleg volt reggel, osszecsomagoltam, kijelentkeztem a hotelbol (ezuttal is otthagytam a csomagot - nagyon jo kenyelmi megoldas ez), majd gondoltam, beterek meg egy ajandekboltba meg az elozo nap meglatogatott Ghirardelli-fele csokoladeuzletbe, es epp ahogy e masodik helyrol jottem volna ki, lattam, hogy kozben leszakadt az eg, jott a viz rendesen. Vartam par percet, aztan elindultam, es bar szerencsere a szel messze nem volt olyan eros, mint Angliaban, azert terdtol lefele eleg jol elaztam. Aztan odaertem a metrohoz, mentem par megallot, am mikor feljottem a felszinre, latnom kellett, hogy meg mindig esik, bar talan mar nem olyan intenziven. Aztan amikor at akartam kelni egy utkeresztezodesnel, latszott, milyen nagy mennyisegu eso esett, ugyanis a vizelvezeto rendszer feladta, es a viz ott allt az uton. Mivel pont csak arra tudtam haladni, par lepessel atszeltem az utat, de kozben bokaig merultem. Rovidesen odaertem a Lou Malnati pizzeriahoz, ahol a hires chicagoi vastag tesztas (deep dish) pizza egyik legizletesebb valtozatat lehet kapni, es
vizes cipoben cuppogva meg kozben kisebb tocsat eresztve a hatizsakombol meg a ruhambol, egy finom eloetelt fogyasztottam, ami vekony pizzateszta-szeletekbol allt, melyek nagyon vekony paradicsomszosszal es sajttal voltak megsutve, hozza houmous, fokhagymas es egy sajtmartas. Igen finom volt, de gondoltam, hagyok helyet a masodik fogasnak is, igy nem ettem meg mindet. Ez a masodik fogas a hires pizza volt, nagyon finom, puha, es az egyszemelyes adag nem is volt hatalmas, igy pont jol jott az eloetel utan. Amikorra elkezdtem enni, elallt az eso, mire befejeztem, kisutott a nap, es levonult az arhullam is az utrol 😊
A kozeli Macys-aruhazban kiegeszitettem a ruhataramat, kicsit maszkaltam meg, majd a csomagot felveve kimetroztam a repterre, atoltoztem, es immar szarazon vartam a gep indulasat. Beultem egy helyre, ahol rendkivul izletes sajtburgert kaptam, hozza egy remek sort, igy veve bucsut az USA-tol (a kovetkezo utig persze). A vacsoravalasztasom a gepen ezuttal nem volt tul szerencses, mivel a csirke nem volt tul izes, de van ez igy olykor... Viszont jol utaztam, es bar ejszakai jarat volt, szokas szerint nem tudtam aludni, igy tv-t neztem, megpedig a The Tunnel cimu angol-francia koprodukcios, 10 reszes thriller sorozatot. Ez ugy kezdodik, hogy a Csatorna-alagutban, eppen a brit/francia hataron talalnak egy holttestet, es ahogy a tortenet elindul, egyre bonyolodnak a szalak, es kiderul, hogy egy sorozatgyilkos munkalkodik egy bonyolult terv vegrehajtasan, melynek ez a holttest is a resze. Annyira jo volt ez a sorozat, hogy megneztem az elso 8 es fel epizodot - nem tudtam megnezni mind a tizet, kozben ugyanis begurultunk a terminalhoz a Heathrow repteren. Viszont ahogy hazaertem, mar rendeltem is a dvd-t, es 2-3 nap mulva kiderult a vegkifejlet is 😊
Az USA-ba mindig orommel terek vissza, tetszenek a felhokarcolok meg a sokfele kaja es a helyi kulturalis es tortenelmi dolgok - megyek en meg vissza 😊
Advertisement
Tot: 0.105s; Tpl: 0.012s; cc: 6; qc: 45; dbt: 0.0566s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb