Advertisement
Published: November 25th 2007
Edit Blog Post
helló
szóval ma f5kor keltem, vhogy kijutottam a buszpályaudvarra, kicsit kalandos volt, mert az elsõ taxi, akit leszólítottam nem értette, hogy hova akarok menni, még úgy se, hogy leírtam, a másik meg egy másik buszállomásra vitt elõször, de végül sikerült megtalálni az állomást és felszállnom egy 1st class autóbuszra (a 1st class sajnos kimerült abban, hogy ezerrel ment a légkondi, majd szétfagytam, mondjuk ez nem akadályozott meg abban, hogy végigaludjam az utat, néha felébredtem és komolyan azt sem tudtam hol vagyok, olyan jól aludtam, persze valóban nem tudtam, hogy hol vagyok....😊 szóval végül f8 körül megérkeztem kanchanaburiba, ahol átszálltam egy már nem first class autóbuszra, aminek egy nagy elõnye volt jelen helyzetben :nem volt légkondi. így azt az utat még kellemesebben végigszunyókáltam. végül f11 körül megérkeztem az erawan national parkba, ahova sajnos az utikönyv szerinti 200 bht helyett 400 volt a belépõ, de sebaj. lepottyantott a busz, elõszöris ittam egy kávét, hogy magamhoz térjek majd kedélyesen megreggeliztem és nekivágtam a hegynek, ahol is egy 7 emeletes vízesés volt a fõ látványosság, ezek az emeletek kb fél km-nyi vagy kevesebb távra voltak egymástól, mi a patak menti ösvényen kanyarogtunk felfelé, uh néha eléggé kellett kapaszkodni, kicsit rám-szakadék érzés volt, csak trópusibb: bamboo-erdõk,
banánfák, égszínkék lagúnák, gyönyörû zuhatagok és sok sok orosz meg thai turista...vasárnap lévén elég zsúfolt volt, de azért kibírható. az elsõ emletnél jó nagy füstvolt, amit egy géppel generáltak , akkor még nem tudtam, hogy miért, de késõbb kiderült, hogy vmi utazási dokumentfilmet forgatnak, vagy mi, és késõbb az egyik festõi vízesésnél sok sok virág-indát lógattak le, hát az vmi gyönyörû volt, mintha csak az én kedvemért lett volna ott...szóval felkapaszkodtam a 7. emeletre is, ahol már kcsit bedurvult a hegymászás, egy meredek sziklán kellett felmásznom az utolsó szakaszon, amirõl ömlött le a víz.(a végén már mezítláb totyogtam a sziklákon, persze vmi meg is csípett, + egyszer sikerült egyet zakóznom is, persz ez sem volt ciki) gondosan fürdõruhát vettem elõtte, de persze a ruháimat elfelejtettem levenni, uh mire felértem teljesen eláztam, uh lefelé már csuromvizesen jöttem, á nem röhögött mindenki rajtam... lefelé még egy lagúnában is megfürdtem, gondoltam ha már vizes vagyok, úgyis mind1, de amikor a vízben vmi elkezdte harapdálni a lábamat akkor jobbnak láttam elhagyni a helyszínt. ezután megpróbáltam felvenni a cipõmet, ami egy csúszós-sáros sziklán viszonylag nehezen ment, persze mindezt vagy 10 thai szánakozó, nevetõ tekintete követte...de sebaj, én jól éreztem magam, gondolom õk is 😊 aztán
lefelé elég jól megszáradtam, f3kor már lent is voltam. kifeküdtem a napra és vártam a buszt, ami 4kor vitt vissza kanchanaburiba. közben láttam egy csapat ladyboyt, de nagyon fiatalok voltak és nem is jöttél volna rá, ha nem szólalnak meg. aztán 4kor elindult a busz és a sofõrnek sikerült egész úton dudálnia, hogy boldog-boldogtalan hallja, hogy most megy az utolsó busz kanchanaburiba, viszont senki se tudjon aludni a buszon....nem baj, mert tök jó kis könyvet olvastam, p.g.woodhouse, köszi wolf! meg egy thai kislány aludt mellettem, a kisöccse meg a háziját csinálta vmi munkafüzetben, aranyosak voltak. aztán kanchanaburiban úgy véltem, hogy még van idõm a busz indulásáig és elmentem megnézni a "hidat a kwai folyó felett",mert az ott van, abban a városban. a tuk tukos persz eméregdrágán vitt oda (300 ft) de megvárt amíg ott nézelõdök és ugyanannyiért vissza is vitt az állomásra. szóval a híd: sajnos én nem láttam a filmet uh most tájékozódtam a híd történetérõl, ami igazából az egész vasútvonal története és egészen elborzadtam, amikor odaértem, mert egy táblán kívûl nyoma sem volt semminek, ami azt a soktízezer ember szenvedésének és halálának állított volna emléket, ehelyett viszont a legalja zsibvásár, jegyeket árvereztek el az esti fény-show-ra, mindenhol árusok,
zene, tömeg... a hidat persze ügyesen körülvették vmi táblákkal meg a bejáratot is eltakarták textillel, hogy ha nem veszel jegyet, akkorvéletlenül se tudd megnézni a hidat. azért ha nem is mentem rá, láttam, 1-2 képet tudtam csinálni, és ha hazamegyek megnézem a filmet is. aztán épphogy elcsíptem a bangkoki buszt, ami 2,5 óra zötykölõdés után vmi külkerületi állomáson tett le, ahonnan még jól hazataxiztam, és már itt is vagyok a kollégiumban. és beszéltem kingával és nagyon jó volt látni! 😊
most pedig jóéjszakát
Advertisement
Tot: 0.14s; Tpl: 0.018s; cc: 9; qc: 51; dbt: 0.098s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 2;
; mem: 1.1mb