littlecs

Az előző napokban tájékozódtunk, nézelődtünk, hogy mit akarunk vásárolni majd még, én csak magamnak és a családnak, Kristóf pedig nagyobb mennyiségben eladásra is. Így egy kicsit más is volt az ahol megtaláltuk, hisz neki inkább azok a gyártók kellettek, ahol nagyobb mennyiséget tudtak adni én pedig inkább a minél egyedibb, kézműves darabokat kerestem. Ezért többször külön utakon is jártunk nap közben, aztán leültünk együtt egy levesre vagy sütire… Többször fordultunk a szállásunkig lepakolni a szajrét és minden egyes forduló után egyre kilátástalanabbnak tűnt ezeket összepakolni. Még nekem is kellett egy plusz táskát vennem a saját vásárlásnak, de Kristóf már számolt az én hátizsákom nem létező üres kapacitásával is. Aztán csak nem úsztuk meg és eljött az este és már nem húzhattuk tovább, el kellett kezdenünk bepakolni, mert reggel 5-re jött értünk a taxi, hogy elvigyen ... read more

Utunk másik fix pontja olt, hogy szombatra érjünk Otavaloba, mert akkor van a nagy piac. Minden nap van piac a téren, de szombatra eljönnek a környező falvakból és van, hogy távolabbról is a kézműves őslakosok, hogy a hét közben készített termékeiket el tudják adni. Ezen a napon megtelnek a piac körüli utcák ameddig a szem ellát árusokkal. Egyik oldalon a boltok, velük szemben az amúgy kocsiúton az alkalmi árusok. Sajnos az idő nem volt annyira szép, időnként kicsit esett az eső, aztán kisütött a nap, így egész nap le-föl öltöztünk. Pulóver le, napszemüveg fel, aztán fordítva… Az egész napunkat itt töltöttük az utcákat járva és apró csodákat keresve. A piac mellett ami még említésre méltó, azok a nagyon színvonalas és hangulatos éttermek-bárok voltak, ahol időnként megpihentünk és mindenhonnan úgy jöttünk ki, hogy na ide még visszajövünk ... read more

Reggel korán keltünk, mert el kellett érni a 7:45-kor induló dzsipet és még be kellett buszoznunk hozzá a városba. Szóval dzsippel folytattuk az utunkat a változatosság kedvéért, amiért nagyon hálás voltam, mert az út így is nagyon durva volt, hát meg ha egy nagyobb busszal, megyünk. Az utunk következő szakaszát egyszerűen csak a halál útjának nevezik itt a helyiek, nem véletlenül, ugyanis a nem túl hosszú, 80 kilométeres szakaszt volt, hogy 8-10 óra alatt tette meg Kristóf korábban. Keskeny, hegyi szerpentin, néhol korláttal és szűken másfél sávos, összesen, néhol aszfalt, de inkább köves föld. Útközben kápolna. Az volt a szerencsénk, hogy egyirányúsították az utat, naponta változó irányba, így szerencsére nem kellett számolnunk a szembejövő forgalommal. Szakadt az eső és sok helyen a lezúduló víz, mint egy folyó keresztezte utunkat. Ritka jó, fiatal sofőrünk volt, ami itt ... read more

Utunk egyik fontos és tervezett napjához érkeztünk, amire már nagyon készültünk. Este megyünk Ayahuasca ceremóniára a helyi sámánhoz, akihez sokan nagyon hosszú zarándoklatot tesznek, hogy részt tudjanak venni. Végülis mi sem utaztunk keveset hozzá, mégha nem is ez volt utunk egyetlen célja… De mielőtt este elmentünk volna, még a reggel, illetve a hajnal volt izgalmas, miután olyan felhőszakadás volt hajnaltól, egész estig, hogy az eddig békés kis folyóból egy félelmetes, mindent elsodró, hömpölygő sáros ár lett. Olyan sodrása volt, hogy az ember beleszédült, ha belenézett. Meg soha nem láttam ilyen sodrást. Miután egész nap szakadt, nem is mentünk sehova, így testileg és lelkileg is tudtunk készülni az estére. Öt helyett hat után ért ide értünk a taxi, amivel mentünk. Végül két autóval mentünk a hostelből, voltak akik nem itt laktak csak a ceremóniára jöt... read more

Nyugisan indult a nap, nem keltünk nagyon korán most, de későn se, olyan 6 körül. Összeszedtük magunkat, aztán elindult be Mocoaba reggelizni és a piacra kicsit bevásárolni gyümölcsöket, zöldséget. Egy juice bárban kezdtünk, ahol isteni friss gyümölcs shakeet ittunk, de miután ezt kevésnek éreztük, tovább indultunk keresni egy rántottát. A főtértől nem messze már messziről láttuk, hogy ég a tűz az út szélén és valamit sütnek rajta. Egyből tudtuk h ez lesz a mi helyünk és nem is csalódtunk a rántottájukban. Gyorsan bevásároltunk a piacon, mindenféle gyümölcsöt és jöttünk is haza. 10 körül már itthon is voltunk. Azt gondoltuk, hogy a délutánt majd ma is pihenéssel, egy függőágyban töltjük, de végül nem így lett… Kitaláltuk, hogy menjünk le a folyóhoz, amihez a lejárat párszáz méterre van tőlünk és ott pihenjünk le. Vittünk is magunkkal függőágyat és ... read more