Advertisement
Published: March 4th 2023
Edit Blog Post
Reggel indultunk is gyorsan a busz állomásra, ahol ugyanaz a nyomasztó érzés volt, mint este a városban, csak itt a busztársaságok erőszakos elkapó emberei akaszkodtak ránk, szinte odahúzva a saját standjukhoz. Megvettük a jegyet, reggeliztünk és elindultunk busszal a ecuadori határhoz Ipiales-be.
Sima út volt, attól eltekintve, ami csak nekem volt új és furcsa, hogy indulás után néhány kilométerrel, katonai ellenőrző pont volt és felszállt egy katona, begyűjtötte minden utas iratát, elvitte, majd kb 10 perc múlva visszaadta és mehettünk tovább.
Megérkeztünk a határhoz, ahol azért Kristófnak voltak még nehéz pillanatai, mert előjöttek az előző útjának a nehézségei, pont ennél a határnál, de szerencsére most semmi gond nem volt és gyorsan át is jutottunk.
Taxival tovább a legközelebbi kisvárosba, ahol buszra szálltunk és indultunk is a célunk felé Otavalo-ba.
Én arra számítottam, hogy Ecuador szegényebb hely lesz Kolumbiánál is, de nagyon kellemeset csalódtam. Már a táj is szebb és rendezettebb volt, az utcák tisztábbak, a busz luxus.
Aztán megérkeztünk Otavalo-ba, ami egy akkora meglepetés volt számomra, hogy alig jutottam szóhoz, mert csodálatos hely, ízléses, bátran nevezhető luxus minőségű boltokkal, hangulatos éttermekkel, kedves, tiszta emberekkel. Bent van a szállásunk
is a belvárosban. Olyan volt lemenni sétálni, mintha a Váci utcában mentünk volna. Elmentünk a piacra is, ahol csodálatos kézműves dolgokat árultak, nem az olcsó kínai gagyit végre.
Szóval nem tudtam betelni a csodálattal. Vacsoráztunk is egy fantasztikusat. Az mondjuk igaz, hogy ez eddigiekkel ellentétben az árak színvonala is magasabban van. Itt már nem ebédelünk meg 6-800 forintból, mint Kolumbiában. Közelít az otthoni árfekvéshez az élet itt már. Ja és itt a fizetőeszköz is USD, így ahhoz is van igazítva mindennek az ára.
És az emberek, pff teljesen odavagyok értük. Igazi indián vonásokkal, csodálatos Pocahontasok és Winnetouk sétálnak az utcán, gyönyörű, hosszú fekete hajjal, ízléses ruhákban, gyönyörű ékszerekkel, büszkén, kedvesen mosolyogva ránk. Folyton kérdezzük is egymástól, hogy láttad azt a gyönyörű lányt és azt a férfit a hosszú fonott hajával? Két hét alatt Kolumbiában összesen nem láttunk annyi szép nőt, mint itt két utca sarok között. Kolumbiába kifejezetten csúnyák voltak szerintem a nők és a férfiak is, ráadásul igénytelenek is, koszosak, leginkább az otthoni kisebbségre hasonlítottak. Itt viszont, mintha egy más országban lennénk, mert amúgy másikban is vagyunk… 😉
Megbeszéltük, hogy innen már nem megyünk tovább, majd csak kedd reggel Quito-ba a fővárosba,
ahonnan repülünk haza, addig viszont itt élvezzük ki az utolsó kint töltött napjainkat.
Advertisement
Tot: 0.069s; Tpl: 0.01s; cc: 10; qc: 49; dbt: 0.0346s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb