Advertisement
Published: April 6th 2006
Edit Blog Post
Holnap indulunk a háromnegyed kilences busszal Alta-ba, de ne siessünk ennyire előre. A reggelt remélem már nem kell senkihez közelebb hoznom.
10 -kor viszont a már említett versenyre mentünk dolgozni. A verseny, pontosabban a befutó ca. 10 percre, a helyi iskolánál volt. Megérkezésünk után bevetettük magunkat a konyhába és Merethe deklarálta a feladatainkat: főzzünk KV-t. Az érzés mindeközben a jól megszokott volt, mindenki csak norvégül beszélt, sokszor hozzánk, mosolyogva.
Megszakítás: a norvégok furák. Akárhányszor, akárkinek mutattak be minket ez alatt a hét alatt, mindig ugyanazt a közönyösséget tapasztaltuk. Valahogy így:
„Ők a munkásaink Magyarországról”
„Aha, láttalak a legutóbbi kutyaszánhúzó-versenyen”
Mondjuk a meló nem volt olyan vészes. A hangulat elég fesztelen volt, és volt is mit csinálnunk, tehát sikeresen megúsztuk az unatkozást.
Volt egy orosz csaj, valami Olga, vagy ilyesmi, és most már ő az egyik legviccesebb dolog, amit életemben eddig láttam. Mikor meglátott minket egyből kivirult, hogy végre valakivel angolul is beszélhet. Aztán elkezdte, mi meg majdnem kifeküdtünk a röhögéstől, mert egyetlen egy szót sem lehetett érteni abból, amit mondott. Aki látta a jóbarátokból azt a részt, amikor Joey abban a tévhitben élt, hogy franciául beszél, az el tudja képzelni, hogy milyen lehetett hallgatni, ahogy angolnak hitt akcentussal hadar gyakorlatilag oroszul, és közben azt hiszi, hogy mi tökéletesen értjük. Szerintem összetörne lelkileg, ha megtudná, hogy nem azon nevettünk amit mondott, hanem rajta.
A verseny meg sikeresen lezajlott, letakarítottuk az asztalokat, és MÁSODSZOR is megfürödtünk a héten.
Aztán siettünk haza, hogy Balázs is kipróbálhassa a szánozást.
A tuti poénforrás, ahogy a két magyar, aki még sosem látott effélét nekiáll szerencsétlenkedni. Ne szaladjunk viszont ennyire előre!
A szokásos procedúra: kutyákat elengedni, összegyűjteni, felszerszámozni, szánba bekötni már lassan gyerekjátéknak tűnik. Megtudjuk, hogy a magától oldódó csomó hogyan működik valójában, Balázs is megtanulja, hogy melyik a fékezőlap, melyik a sima lábfék, úgy tűnik sínen vagyunk. Az indulás sima, már-már gyanúsan is az. Merethe indul elsőnek, utána Balázs kis késéssel, mert nem a szánon, hanem a féken áll folyamatosan, de már most jobban haladunk, mint tegnap.
Merethe meghagyta, hogy fussak Balázs mellett az első pár méteren, hogy, ha valami baj történne ott legyek segíteni. Az első kanyarig nem is történt semmi, csakhogy túl gyors volt a szán, és kedvenc úti társam elvesztette uralmát felette. Nem volt viszont olyan vészes a helyzet, mert ahogy futott a gazdátlan szánnal/mellett hamar vissza tudott pattanni rá, és meg is tartotta az egyensúlyát egészen a következő kanyarig. Ahol újra leesett róla, csak most a másik irányba. Hasonló akrobatikus képességeket csillogtatva ismét lába közé vette a megvadult tákolmányt, hogy most már végérvényesen átadja magát a száguldás örömének.
Az idilli kép a tovasuhanó felfedezőkkel a végtelen hómezőkön a másodperc törtrésze alatt szakadt milliónyi apró darabkára, mikor hirtelen elrohant mellettem egy, a telepen maradt, és ki nem kötött kutya. Az esélyem a feltartóztatására nem volt sokkal rosszabb, mint egy lottó 5-ös, és ezzel a túra gyakorlatilag véget is ért.
Ahogy a láncát maga után cipelő állat utolérte az élen haladó Merethe-et ismét egy irányíthatatlan, csaholó, fékevesztett bandává kovácsolta falkatársait. Nem voltam ott, csak hallottam, de jó félórába telt a szánok megfordítása, a kutyák szétválasztása, és a hazatérés a telepre. Merethe nem vállalta az újabb túrát, Balázsnak mindösszesen 1 km jutott az északi sportok netovábbjából…
Este aztán összepakoltuk az egy hét alatt felhalmozódott szemét közül kiválogatott hasznos kellékeket, holmikat és a ruháinkat.
A vacsora tradicionális norvég módon elkészített mexikói nacho volt salsa szósszal és tejföllel (majdnem tejföllel)
És láttuk! Láttuk a sarki fényt! Ugyan csak pár percre, és csak a szerencsének köszönhetően, és csak igen halványan, de láttuk.
A sarki fény színe zöld, sötét éjszakákon a skandináv országok egén tapasztalható fényjelenség. Az egész égbolton egyszerre látható, helyét igen sebesen változtatja.
Most pillanatnyilag egy buszon ülünk, Alta-ba tartunk, és már csak 8 órára vagyunk.
Advertisement
Tot: 0.066s; Tpl: 0.01s; cc: 5; qc: 44; dbt: 0.0429s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb