AcroYoga Workshop Lucieval

---

Hát hol is kezdjem ennek a furcsa, mély hétvégének az összefoglalóját…nagyon sok szenvedést, idegességet, bizonytalanságot éltem át a szervezésével. Drága volt az oktató jegye, sok volt a lemondás a jelentkezők részéről, főleg az utolsó pillanatban, szóval nem volt könnyű, addig a pillanatig, amíg le nem tettem a terhet és el nem határoztam magamban, hogy bárhogy is alakuljon a létszám, költségek stb. egy jó hétvégét fogunk tölteni, csodás környezetben, egy csodás emberrel, egy szuper dologgal, az acrojógával, a levegőben. Innen csak nehezedett a helyzet, de a hozzáállásomon éreztem, hogy már megvan a megfelelő semlegesség a nehézségek elfogadására. Az indulás előtti éjszaka még hitelkártyát kajtattunk, hogy jegyet vegyünk a neten Lucienak, a lejutás fél napot késett nemvárt hasmenés miatt, a szervezőségben családi tragédia, Lucie ahogy érkezett, elmesélte, hogy alig tudott felszállni a gépre, mert családi veszekedésbe cseppent… szóval a hétvégét nemhiába előzte meg annyi szenvedés. Mindenki számára nehézségekkel, feladatokkal, lerendezni valókkal teli időszak volt. Pénteken értünk le, Atis, Babett, Hanna, Sára, Zozó és én, a szokásos roskadásig telepakolt kocsiban, a gyerekek plédekből készített trónokon utaztak, életük legkényelmesebb útján. A helyszínen már várt Zita, aki nagy megpróbáltatásként egyedül, előszőr vezetett ilyen távon, és sikeresen, eltévedés nélkül, bátran ért le legelsőnek Kisnyalkára. Mi, szervezők koradélután értünk le, és elkezdtünk frenetikusan takarítani, fát betakarítani és szeletelni, bár az sem volt könnyű, a láncfűrész nem akart beindulni, de ez már csak természetes volt. Szóval pénteken megérkezős időszak volt: megjött Gyuri, egy másik kocsival Fruzsi, Manna és Zoli, továbbá Pargab és Zsú, majd a legvégén Fló, Lucie, Nóri és Orsi. Vacsora felett elkezdtünk felengedni, majd a jó kis gyerekzsivalyban indult a filmklubb, projektorról néztük a kályha körül elfekve a Barakát. Szerencsére némafilm, mert a hangot nem sikerült kierősíteni Estefelé pihenőre tértünk, a délután gyűjtött tűzifával frankón bemelegített galérián. A gyerekesek a kis lakosztályokban foglaltak helyet, Zita a kandalló előtt, míg Atis és Gyuri egy olajkájhás „horkoló szekciót” képeztek, távol.

A szombatunk reggel 7 kor gyönyörű meditációval és jógával indult Flónak köszönhetően, majd finom zabos reggeli bontakozott ki, Babett keze munkáját dícsérve (ők végig ontották magukból a finomabbnál finomabb vegán kajákat, megspékelve Zita mákos sütijével...). Először operációval indult a reggel, lévén, hogy Fruzsi lábáról nem akarták leszedni a gipszet, kezünkbe vettük a bátor repülő sorsát. Elkezdődött a várva várt workshop, és nem csalódtunk. Lucie a germán őserejével ismét feldobott mindent és nemsokára repült mindenki… lévén, hogy a csoport magja már részt vett a júliusi workshopon, ezért elég sok uj elem került be a hétvégi programba, amit a képeken is láttok majd. A kezdőknek is jó volt, mert mindent az elejétől vettünk át, de a technikákat egy-két lépéssel mindig tovább mutatta be Lucie, hogy a haladóknak is legyen uj anyag. ilyen volt Zozó is, jó kis előtapasztalatokkal, aki már a forgatáson ügyködött, amellett, hogy bohókásan Bhakti partyt varázsolt ahol csak leledzett. Szuper volt a szombati nap, melyet vacsi majd a Tavasz Nyár Ősz Tél (szerencsére szintén kevés dialógussal megspékelt) film megtekintése koronázott meg a filmklubban.

Vasárnap reggel történt meg, hogy igazán úgy éreztem, megérkezett mindenki a helyszínre, tudatilag is. Az alvás nyomott, nyögvenyelősre sikerült sokaknak, tehát a hétvégét megelőző problémák itt kezdtek el feloldódni, tudatosodni, megoldásra lelni. A mai nap rengeteg olyan gyakorlat volt, mely az ausztrál őslakosok köreit idézte. Ez Lucie egyik legjobb „kula”- azaz, közösség formáló ereje: körbe rendezve beszélnek egymáshoz az emberek, megosztva, szabadon beszélve, együtt vizualizálva, érezve, álmodva. És micsoda ajándékot kaptunk erre az élettől! Minden acroyoga session-t egy kis thaimasszázs zár, levezetésnek, étkezés előtt. Az idő már olyan jó volt, hogy a férfiak kinnt póló nélkül vágták a fát, ezért a levezetésre kimentünk a gyepre, polifoamokkal, plédekkel. Itt a fő ujdonság az volt, hogy ne ugy masszírozzunk, mintha masszázst szeretnénk adni, hanem fedezzük fel egymás testét kezeinkkel. Hármas csopikban voltunk, egy ember fekudt, két ember pedig kényeztette, majd cserebere. Mondanom se kell, hogy a 10 perces levezetés jó másfél órásra sikeredett, és utána a napsütésben szervíroztuk az ebédet, mely sokfle lecsóból állt, és természetesen zabból. A legcsodálatosabb ebéd volt, októberben, póló nélkül, a Kisnyalkai mezőn. Itt éreztem a legjobban a tanítást, miszerint minden jót rossz követ, majd minden rossz után megjelenik az ellentétje, a jó…

Vasárnap este mentünk haza, jó későn, majd hétfőn még reggeliztunk és gyógyfürdőbe mentünk Lucieval… egy komoly hétvége volt, benne Mindennel.

---