Fiumei úti sírkert 2011.

---

Temetői látogatás, rendhagyó idegenvezetés tanulóink, a KOPINT-DATORG Szakközépiskolaidegenforgalmi szakosai (idegenvezető, protokoll, utazás ügyintéző) számára.

Egy novemberi csípősen hideg pénteken elzarándokoltunk a Kerepesi temetőbe. Megtekintettük nemzetünk nagyjainak az emlékműveit, sírhantjait. Meghallgattuk tanáraink magyarázatát, elgondolkodtunk elődeink példáján és sorsán.

Első állomásunk Vörösmarty Mihály sírköve volt. Felidéztük a Szózat sorait, amelyet minden tanévnyitó végén igazgatónk mond el.

"Légy híve rendületlenül

Hazádnak, oh magyar:

Ez éltetőd, s ha elbukál,

Hantjával ez takar.

A nagy világon e kívül

Nincsen számodra hely;

Áldjon vagy verjen sors keze:

Itt élned, halnod kell."

A korlátra felkötöttük a nemzeti színű szalagot, tovább sétáltunk. Nem messze Arany János nyughelyét láthattuk, a tölgyek alatt.

"A tölgyek alatt

Vágynám lenyugodni,

Ha csontjaimat

Meg kelletik adni;

De, akárhol vár

A pihenő hely rám:

Egyszerüen, bár

Tölgy lenne a fejfám!"

Kossuth Lajos mauzóleumához közeledvén megdöbbentett minket a monumentális emlékmű hatalmas látványa, Gerster Kálmán építész, Stróbl Alajos szobrász és többek között Róth Miksa üvegfestő alkotása. Megtudtuk, hogy Kormányzónk mellett többen is vannak itt eltemetve a család tagja közül, például Kossuth Ferenc, Kossuth fia, aki politikus pályát választott szintén.

"Kossuth Lajos udvarába'

Elbotlott a a lovam lába,

Gyere, pajtás, gyógyítsuk meg,

Itt a muszka, ugrassuk meg,

Éljen a magyar szabadság,

éljen a haza!"

(Kemecsi Imre énekelte 1978-ban)

Elhaladtunk az 1848-49-es szabadságharc hősei, s az 1956-os szabadságharcosok hantjai mellet, s Batthyány Lajos gróf, első magyar miniszterelnök síremléke előtt. Szalagot kötöttünk Görgey Artúr tábornok vaskeresztjére. Tovább haladva az árkádsoron eljutottunk Ady Endre, s Blaha Lujza szobráig. Bejártuk a Jókai Mór sírja köré épített kerngőt, s elolvastuk a megható sorokat:

"Ami bennem lélek, veletek megy; ott fog köztetek lenni mindig. Megtalálsz virágaid között, mikor elhervadnak; megtalálsz a falevélben, mikor lehull; meghallasz az esti harangszóban, mikor elenyészik; s mikor megemlékezel rólam, mindig arccal szemközt fogok veled állani." - Jókai
A Nemzeti Sírkert fő útvonalán haladtunk. Munkácsy Mihály szobra után balra fordulva találtuk Karinthy Frigyes sírja mellett Illés Lajos, a legendás Illés Zenekar vezetőjének hantját. Rajta kőhalom és szobor, Velkei J.L. és és Tóth D. alkotása volt látható. Fülünkbe csengett szüleink egykori kedves muzsikájának dallama, s szövege:

"El ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így, el ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít, el ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra, el ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa" - Illés-Bródy

A kerítés mellett visszafelé haladva megtekintettük a Petőfi család emlékművét, láttuk a magyar jakobinusok fekete márvány tábláját.
Sétánkat befejezve megköszöntük tanáraink, Szilágyi Jánosné és Vitéz Gyula idegenvezetését, s elgondolkodtató emlékekkel hagytuk el fővárosunk emlékeiben gazdag Nemzeti Sírkertjét.

---