Advertisement
Published: November 15th 2007
Edit Blog Post
Hello!
ma mozgalmas nap volt, tettem fel csomo képet is! reggel kórház, igazán semmi nem volt, vizit, aztán elengedtek aztán megint vizit, de f1kor már szabad voltam, uh nyakamba vettem a várost, először elhajókáztam egy templomhoz, ami arról híres, hogy egy kb 30 m magas buddha van ott. (közben volt agy piac, ahol mindenféle vizi állatot lehetett kapni, csigát,rákot,halat,vmi kígyó-szerűt,meg mini tekiket 😊 tényleg jó nagy buddha volt. meg minden templomnál vannak ilyen szobrok buddharol vagy szerzetesekről és aki elmegy oda, az vesz egy kis darab vékony aranyat és ráragasztja és egy idő után az egész szobor csupa arany lesz, nagyon jól néz ki. és álatlában mindenholvan ventillátor és ahogy az fújja a levegőt a kis leváló aranydarabok lengedeznek. tényleg földöntúli élmény. de még ezerfélekéépen tudnak áldozni buddhanak, virágok, gyertyák, virágfüzérek, adományok...aztán jött a délután legviccesebb része. itthon előre kiterveltem, hogy mit milyen tömegközlekedési eszközzel fogok megközelíteni, persze mondanom sem kell, hogy a térképen/utikönyvben feltűntetett buszoknak se híre se hamva, szóval néha jókat beszélgettem kedves thai emberekkel és kézzel-lábbal elmagyarázták, hogy melyik buszra kéne szállni. végre meg is találtam az 508-es helyett a 47-est, felültem és persze fél óra dugóban állás és összevissza tekergőzés után eljutottunk egy olyan megállóhoz, amit már
előzőleg éintettem egy másik busszal ám akkor még nem tudván, hogy itt kéne átszállnom gyanútlanul tovább haladtam a jónak vélt megálló felé, persze 5m/perccel a hatlamas dugóban. ja erről jut eszembe itt csomó ember, főleg a tuk-tuk söfőrök textilmaszkot viselnek a szmog ellen, merthogy szmog az van, de nagyon! vki azt mondta, hogy "if you want fresh air in bangkok, smoke a cigarette...". szóval tényleg nagon szörnyű a levelgő, ezért is örülök, hogy kicsit elutazok innen. na de ott tartottam, hogy 1 óra buszozás után végül eljutottam a követjező célállomáshoz: jim thompson házához. ő egy amerikai építész volt aki ideköltözött thaiföldre és megismertette nyugattal a thai selymet, meg persze importálta ezerrel amerikába meg mindenhova. és épített magának itt egy kis "vityillót" thai stílusban, ami most emlékmúzeum. amúgy öregkorában relytélyes módon eltűnt cambodgiaban, sok legenda van, de a legvalószínűbb, hogy elütötte egy taxis. szóval itt volt idegenvezetés, irtó idegesítően beszélt a csaj, angolul, de thai hangsúlyozással, ami elég vicces volt. és a kert az kész őserdő, meg volt museumshop is, csupa selyem, csak nagyon drága volt, uh egy képeslappal távoztam. aztán kinéztem, hogy egy tök jó kis park (végre vmi zöld, meg nyugi!) nincs is olyan messze, elkezdem odasétálni, a siam
squaren, ami egy hatalmas plázaegyveleg, nagyon durva. de fél óra után rájöttem, hogy annyira ezért nincs közel, meg eleredt az eső, meg sötét lett meg nyomasztott a tömeg meg a thai tinik, akik szörnyen néznek ki, szóval gondlotam felszállok a skytrainre (metro, csak a föld fölött megy a levegőben. ... mármint egy alagútban, ami a föld fölött van.) és hazamegyek a koleszba. sajnos csak újabb fél óra után találtam meg a megállót, de végül eljutottam vele a folyó partjára, ahol express boatra szálltam, nagyon szép volt a kilátás az éjszakai bangokra, a sok kivilágított épületre és végül hazaértem a siriraj kórházba és elfogyaszottam a jól megérdelmelt singha sörömet. sajnos egyedül, mert a franciák leléptek egy jó messze délen lévő szigetre, ott lesznek szerdáig. szóval ökör lettem és magamban ittam 😊 holnap pedig irány ko chang, egy édeni kis sziget, gondolom onnan is fogok tudni írni majd. már nagyon várom a tengerparton döglést!!! pusz
Advertisement
Tot: 0.063s; Tpl: 0.011s; cc: 5; qc: 45; dbt: 0.0409s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.1mb