Fiji (Beachouse, Coral Coast)

---

Na, szoval egy kicsit elmaradtam a blogirassal... Del-Amerikaban olyan konnyu volt, minden sarkon volt internet kavezo es raadasul olcson. Uj Zelandon nagyon sokat kellett keresni es draga is volt. Fijin draga es lassu. Ausztraliaban szinten sokat kell helyet keresni es draga. Szoval az Uj Zeland eszaki szigeten tortenteket ki is hagyom, mar azota annyi minden tortent, hogy nem tudok mindent bepotolni. Majd talan kesobb leirom mi tortent. :-)

Tehat Fiji (marcius 16-20)

Szoval Nadi repterre erkeztunk 4 ora repules utan Aucklandbol es fulledt meleg es durva eso fogadott. Aztan is sokat esett, de azert napsutes is volt minden nap.

A Nadibol a fovarosba (Suva-ba) kozlekedo menetrend szerinti buszjarattal kozelitettuk meg a Beach House nevu hotelt. Mivel fogalmunk sem volt, hogy hol kell leszallni es mi voltunk az egyetlen europai jellegu emberek az egyebkent teljesen tele levo buszon, kicsit izgultunk, hogy hogy sikerul megtalalni a helyet, de mindenki tok rendes volt a buszon es mivel mi is tobb embert megkerdeztunk, hogy hol szalljunk le es minket is tobben, hogy hova megyunk, vegul legalabb oten szoltak a megallonal, szoval odaertunk.

Amugy a buszon egyszerre altalaban a soforon kivul 3-4 kalauz van, es neha egy leszall, egy-ketto meg fel, nem igazan ertettuk, hogy miert. Amugy a fijiiek egyebkent is jellemzoen negyen-oten vegzik el egy ember munkajat...

Na szoval vacsora, alvas. Mar nem volt konyha, mert eleg keson ertunk oda, de mikozben eppen elkezdtuk az osszes csipszet felvasarolni a barban, szoltak, hogy kesz a vacsorank, amin meglepodtunk es orultunk. Kerdeztuk, hogy vegulis ki csinalta a vacsorat (fish'n'chips), amire azt a valaszt kaptuk, hogy a "chickenhand" (csirkekez), de gyanitjuk, hogy inkabb az lett volna a helyes valasz, hogy a "kitchenhand", avagy konyhai kisegito.

Masnap a terulet felterkepezesevel toltottuk az idot, setalgatas, furdozgetes, stb, gyakorlatileg nem tortent semmi jelentos, volt kokuszhej-ekszer keszito szakkor, amit arra hasznaltam fel, hogy farigcsaltam egy gombot az egyik nadragomra, ugyanis meg korabban leszakadt es elveszett. Megismerkedtunk Juta-val, aki a kertesz es egyuttal a dzsungeltura-vezeto, es mivel akkor meg azt hittuk, hogy hetfon nem fogunk raerni elmenni vele a vizeseshez, mert egy masik turara akartunk menni, megbeszeltuk, hogy masnap (vasarnap) elmegyunk a falujaba a templomba, es istentisztelet utan eljon velunk a vizeseshez, magan-idegenvezetokent.

Alkonyatkor mindent elozonlottek a bekak, ejjel pedig a partot a rakok.

Masnap tehat a templomban kezdtunk, ahol tobb ember is beszelt (fijiiul, fijiul?), az egyik pedig nagyon ijesztoen kiabalt is, remeltuk, nem rolunk van szo. Sokat enekletek is, es egy kutya is maszkalt osszevissza, szoval jo volt a hangulat. A vegen mindenki odajott hozzank kezet fogni, ami tok baratsagos volt, ekkor meg nem sejtettuk, hogy kesobb kezzel fogjuk elfogyasztani az ebedet. Ugyanis Juta azt nem mondta korabban, hogy ebedre is meghivott minket egyuttal.

Jutanak eleg nagy haza van, 5 gyereke, es egy csomo egyeb ember is volt a haz korul, gondolom rokonok es szomszedok. Egy hutoje van, meg nehany palmalevelbol szott szonyeg, egy par tanyer, labosok, vegulis asszem kb ennyi. Maniokat ettunk, kokusztejben fott halat es spenotot. Tok finom volt minden es meg egyelore (lekopogom), semmi bajunk nem lett tole. Ja, nem, a hal bore egyaltalan nem volt finom, Juta ajanlotta, hogy azt is egyuk meg, mert az a legjobb, de gyakorlatilag ezt a tanacsot nem kellett volna megfogadnom.

Szoval elindultunk a dzsungelturara, egy darabig kicsit lemaradva kovetett minket egy fiatal srac, ez egy kicsit gyanus volt, hogy vegulis mi lesz a dzsungelben igazabol, de vegulis megkerdeztuk, hogy ki az, es kiderult, hogy Juta unokaoccse, es ha mar igy lebukott, utana mar nem is maradt le, hanem velunk jott, szoval onnantol nem volt uldozesi maniam. Ja, es mezitlab nyomtak mind a ketten az egesz tura, mi meg cipoben meg a patakokat is, hogy nehogy belelepjunk valamibe, ami azert volt erdekes kesobb, mert a paratartalom folyamatosan akkora, hogy a ciponk tobbe nem szaradt meg, csak Ausztraliaban.

Szoval masnap nem mentunk el arra a turara, amire eredetileg akartunk, aminek az lett volna a lenyege, hogy egy falut meglatogatunk, de mivel meglatogattunk egyet mar, inkabb elmentunk buvarkodni a kozeli korallzatonyra, ami egyszeruen csodalatos, es nincs rola fenykepem.

Fiji ennyi volt, meg visszafele volt buszozas ismet a repter fele, aztan el is repultunk.

Kimaradt a kava nevu ital kiprobalasa, amirol egyontetuen az a velemeny, hogy saros viz, ami lezsibbasztja a nyelvet, szoval meg vissza kell mennunk Fijire! ;-)

Azota meg Ausztraliaban vagyunk, de nem biztos, hogy lesz lehetosegem beszamolni rola, ezert most gyorsan osszefoglalom: kiraly!

---