New York, New York - 4. resz

---

Mivel keddre is eleg sok dolgot terveztem be, ismet koran keltem, es egy tisztesseges adag omlett elfogyasztasa utan lemetroztam Brooklyba. Az uticelom a Transit Museum vagyis Kozlekedesi Muzeum volt.

A metrobol kiszallva mar latszott a kulonbseg Manhattan es Brooklyn kozott, mivel itt lenyegesen kevesebb es alacsonyabb felhokarcolo van, valamint nem annyira zsufolt es forgalmas, mint Manhattan. Bar nem volt reszletes, utcaneves terkepem, a New York Pass kis zsebkonyve es egy nagyobb lepteku terkep segitsegevel rajottem, hova kell mennem, es igy haladtam elore a napsutotte utcakon.

A Kozlekedesi Muzeumot egy regi metroallomason rendeztek be, es bar elsosorban a metrokozlekedesrol szol, mas jarmuveket is lehet azert latni. A bejarat mellett eloszor egy kiallitas lathato, emlekezve a new york-i metrozas kezdetere a XX. szazad elejen. Itt fotok es korabeli szerszamok valamint egyeb, az epitkezeseken hasznalt eszkozok segitsegevel kepet alkothatunk, milyen rendkivul nehez es kockazatos dolog volt akkoriban a metroepitesen dolgozni: a levegotlenseg es a melyben, hosegben valo munka nem egyszer tartos egeszseg-karosodast okozott, es persze emellett a berek is eleg alacsonyak voltak. De ugyanigy ott volt az alagutomlas kockazata is, ami ellen persze vedekeztek, es ahogy fejlodott a technika, egyre biztosabb modszereket tudtak alkalmazni.

A kiallitas kovetkezo resze a kozuti kozlekedesrol, azon belul is a hidepitesrol szol, itt peldaul egy fuggohid epiteset figyelhetjuk meg, de egy nyithato hid vezerlopultja is megtekintheto.
Innen lementem a vaganyok szintjere, ahol a peron ket oldalan vegig alltak a kulonbozo evjaratu metroszerelvenyek, kezdve 1904 korul, mig a legutobbi valamikor a 60-as evekben keszult. Egy makett bemutatja, milyen volt a magasvasut allomasa, amit a metro felvaltott, a metrokocsikat vegigjarva pedig megtapasztalhatjuk, hogyan valtoztak a metrokocsik: az elso meg fabol volt, a falakba csavart csupasz villanykortekkel biztositva a vilagossagot, mig kesobb mar formatervezettebb lampak kerultek fol, a padlo es a falak is kulonfele mintakat kaptak, valamint megjelent a legkondicionalas (es persze a kocsik mar fembol keszultek). Egyebkent a legkondi jotekony hatasat en is erezhettem, amikor a tuzo naprol beszalltam a hutott metroba, es nem volt tul hideg, mint pl Becsben, hanem pont jo volt. Azt is megtapasztalhattam, milyen az, amikor dogmelegben nem megy a hutes, es a kocsiban meg nagyobb a forrosag. De persze tul lehetett elni 😊

Vegigjarva a sok metrokocsit visszamentem a felszinre, es lattam regi villamos- es trolibusz-modelleket (az 1800-as evek vegetol ugy 1950-60 korulig jartak trolik New York-ban), valamint mai buszokat, es azt is megtudtam, hogy a MetroCard nevu elektronikus jegy segitsegevel 1995. ota lehet kombinaltan utazni New York-ban. Ez olyasmi, mint Londonban az Oyster: lehet ra penzt tolteni, ami az utazasok soran levonodik, vagy ha a eppen az a kedvezobb, napi vagy hetijegyet is lehet ra rakni, es egyreszt nem kell lyukasztgatni a jegyet, masreszt a kartya ujrafelhasznalhato, vagyis kornyezetbarat is. Kivancsi vagyok, Budapesten (vagy masik magyar varosban) mikor lesz ilyesmi...

Mivel remek ido volt, csak 1-2 megallot utaztam a metroval, kiszalltam az East River partjatol nem messze, es atsetaltam a Brooklyn Bridge-en. Igaz, fujt a szel, de a napsutes eleg intenziv volt, igy nagyon kellemes volt a seta. Szerencsere volt nalam egy kis hideg viz is, ami jol jott az ismet 30 fokot kozelito idoben. Tetszik ez a hid, nagyon jol neznek ki a kapuk rajta (bocs a nem szakszeru megfogalmazasert 😊, es ami szamomra nagyon erdekes, az az, hogy a hid kozepen, magasabban van egy jarda, ket oldalrol, alacsonyabban pedig az autout. Bar a meleg levego folfele szall, de talan megsem annyira karos a tudonek egy ilyen valtozat, mint ha ket oldalt mennenek az autok, kozepen meg, ugyanazon a szinten letudoznenk a szmogot.

A kilatas mar ismeros volt: balrol, kicsit tavolabb az ocean a Szabadsag-szoborral, kozelebb Manhattan deli resze, jobbrol es szembol pedig a Lower East Side, kicsit foljebb az Empire State Building es a Chrysler Building. A napfeny tukrozodott a sok felhokarcolon, en meg oszinten szolva orultem, mikor vegre lemehettem a legkondicionalt metroba 😊

Eszakabbra utaztam, egesz pontosan a Rockefeller Center-hez, mivel annak a tetejen is van egy kilato, a Top of the Rock. Mivel jo volt az ido, gondoltam, osszehasonlitom az Empire State Building tetejerol nyilo kilatassal. Bar a Rockefeller Center kicsit alacsonyabb, mivel eszakabbra van, sokkal jobb kilatast biztosit peldaul a Central Park-ra. Kozben elkezdtek gyulekezni a felhok (osszhangban az idojaras-elorejelzessel), feltamadt a szel, de meg jok voltak a latasi viszonyok, meg a homerseklet is rendben volt.

A kilatast kovetoen bementem az NBC studiojaba, ahol egy kulisszak mogotti kirandulasra jelentkeztem. Ez egy nagyjabol 1-1.5 oras latogatas, amire leginkabb azert voltam kivancsi, mivel meg sosem voltam tv-studioban. Persze hallottam mar az NBC-rol, de a leginkabb a Jobaratokra emlekszem 😊 Egy kis filmet kovetoen, amiben a studio eddigi tortenetet foglaltak ossze, az elso studioban egy nagy asztal volt, mogotte ablak kerettel, es mint megtudtam, a hireknel meg egyeb musoroknal a hatterben levo ablakra vetitik a hattereket. Az asztallal szemben, kicsit odebb egy nagy kepernyo, ahol altalaban egy masik tv-s szereplo all, aki ott mutogatja a sporteredmenyeket. Volt egy vagy ket kamera meg sok lampa meg hangosito berendezes. A hangosito berendezes leginkabb radiojellel mukodik, ezert a telefont nem lehet hasznalni, es a jogvedelem miatt fotozni sem lehet.

A masodik studio, amit megneztunk, egy szombat esti show helyszine volt, a foldszinten a szinpaddal, korben egy karzaton pedig a nezoterrel. Eppen a kovetkezo szombat esti musorra keszultek, ott allt a diszlet, ami a Grand Central Terminal-t idezte, de ez a teljes ternek nagyjabol 1/3-at toltotte ki, jobbrol pedig, a ter nagyobb resze ures volt - ide telepitettek kesobb a beszelgetos foteleket vagy kanapekat. A terem bal szelen pedig majd a zenekar fog elhelyezkedni. Termeszetesen a tv-ben hol az egyiket, hol a masikat lehet latni, ahogy valtanak a kamerak kozott, a studiokozonseg pedig latja az egeszet egyben, ami nem olyan szep latvany, de mivel ez egy tv-studio, az elsodleges az, hogy a kepernyon jol mutasson.

Az ures resz elott nagy papirok hevertek a foldon szovegekkel - ezekkel sugnak az adas alatt. Erdekes volt hallani, hogy nagyjabol csutortok estere jutnak el arra a szintre az otletekkel, hogy egy korlatozott szamu otlet alapjan jelmezeket tudjanak probalni, majd szombat esteig tovabb finomitjak az otleteket, es vegul ugy 8 korul kezdodik el a foproba, ahol meg mindig tobb otlet van, es a szereplok, az alkotok es a kozonseg reakcioi alapjan dontik el, melyik jelenetek keruljenek bele az elo adasba, ami fel 11-kor van, ha jol emlekszem.

Tovabbhaladva lattunk egy vezerlotermet, aminek bar teljesen atlatszo a fala, golyoallo uvegbol van, es mindig ul benne valaki a sok kis kepernyo elott, hogy meg ha el is foglaljak a studiot, tudjanak tovabb sugarozni. Persze tartalek aramkorok meg mindenfele felszerelesek biztositjak a sugarzas zavartalansagat.

Ezt kovetoen egy kis teremben rovid filmet lathattunk arrol, hogyan keszitenek gyorsan maszkokat az esti show-hoz, majd egy kis studioba lepve izelitot kaphattunk a hirolvasasbol es idojaras-jelentesbol. Volt ket onkent jelentkezo a csoportbol, akik kozul az egyik leult a hirolvaso asztalhoz, a masik pedig odaallt egy blue box hatter ele, 1-2 percig baratkozhattak a sugogeppel, majd beindult a kamera, es elobb a hirolvaso olvasott fol egy rovid hirt a sugogeprol, majd atadta a szot az idojaras-jelentonek, aki, mikozben a sugogeprol olvasta a szoveget, egy kis kepernyon latta magat a blue box hatter elott, amelyen ekkor mar az USA terkepe volt lathato felhokkel, homersekletekkel es mozgo frontokkal. A kis kepernyo segitsegevel belohette, merrol merre kell mutogatnia, kozben meg olvasta a szoveget, es hozza meg igyekezett termeszetesnek is tunni. Hat meg kell hagyni, nem konnyu mutatvany, de eleg jol csinalta 😊

Innen lemetroztam az NYPD, a new york-i rendorseg muzeumahoz, ahol lathato egy 9/11-gyel kapcsolatos emlekkiallitas, valamint egy, a terrorizmus elleni harcrol szolo gyujtemeny tobbek kozott a kis robottal, amivel a gyanus dolgokat mozgatjak, vegyvedelmi felszerelessel es egy gyujtemennyel olyan targyakbol, amelyek onmagukban meg nem veszelyesek, de egyutt mar bomba keszitesere is alkalmasak lehetnek.

Volt meg itt egy kiallitas egy helyi rendortiszt emlekere, valamint egy teremben regi rendorauto es motorok, regi Motorola telefon (ami ugyan hordozhato volt, de akkor meg jo nagy) es a regi korok emlekere nehany kereplo, amit a XX. szazad elejen egymas riasztasara hasznaltak a rendorok.

Mindezek mellett szamomra igen erdekes volt a hires bunozokrol es fegyverekrol szolo kiallitas, ahol tobbek kozott Al Capone kalapja es geppisztolya is helyet kapott, valamint egy puska hegedutokban, kulonfele revolverek, egyeb szuro es utoeszkozok es egy konyv is, aminek a belsejet kivagtak, es abban priman elfert egy borotva.

Igaz, ekkor mar erosen fujt a szel, meg kicsit esett is, de azert nem hagytam volna ki az aznapra tervezett utolso latnivalot, a Bodies... cimu kiallitast, amit Londonban elszalasztottam, itt viszont, mivel a New York Pass ezt is fedezte, gondoltam, megnezem. Igaz, annak idejen nem vettek fol az orvosira, az erdeklodesem azert valamelyest megmaradt, es igy egy nagyon erdekes kiallitast nezhettem meg.

Valodi emberi testeket es testreszeket hasznalt fol a keszito, melyeket valamilyen vegyi uton konzervalt, es igy egy muanyagra emlekezteto allagu anyag jott letre. Azert a formaldehid szaga itt-ott erezheto volt. Volt egy resz a csontvazrol es az izomzatrol, es itt megtudhattam, hogy ahogy az ember halad elore a korban, azert lesz egyre alacsonyabb, mert a csigolyak kozotti porckorongok folyamatosan veszitenek a viztartalmuktol, es igy zsugorodnak. Kesobb, az erzekszerveknel es idegrendszernel egy masik erdekesseg volt, hogy a szem az eletunk soran allando meretu, es igy bizonyos kisbabaknak ugy tunik, oriasi a szeme, pedig valoszinuleg a szeme normalis meretu, csak a feje kicsi meg.

Eleg ijeszto volt latni a tudorol es a legzoszervrendszerrol szolo reszt, ahol tobbek kozott megmutattak, milyen a dohanyfusttol beszurkult tudo - orulok, hogy leszoktam egy ideje. Viszont a szamomra legerdekesebb resz ketsegtelenul az volt, ahol a teljes errendszer lathato volt - a test tobbi resze nelkul. Ez egy fuggoleges vitrin volt, kozepen csak az erhalozat pirosra es kekre festve aszerint, hogy az er vena vagy arteria, illetve melyikhez kapcsolodik. De erdekes volt latni egy teljes embert vekony szeletekben is, ahogyan a MRI-kepalkotas soran lathato a test.

Mint ahogy mar a foiskola alatt, amikor belatogattam egy anatomia-gyakorlatra, sem volt semmi problemam az etkezessel, most is atmentem a szomszed epuletbe, ami egy mexikoi etterem volt (az a nevuk, hogy Red). Remek volt a hideg sor, foetelnek pedig egy grillezett steak-bol, csirkebol, orias garnelabol es egy keves zoldsegbol keszitett, taco-ba (tortillalepeny) toltott, rizzsel es babbal etelt valasztottam, ami igen izletes es laktato volt.

Azert egy kis desszert is befert meg, megpedig etcsokolade-fondu, fahejjal megszorva. Egy melytanyerban volt talalva, alatta teamecses egett, ami olvadt allapotban tartotta a szoszt. A martogatashoz piskota- es linzerszeru kis sutemenyeket es epret szerviroztak. A pincerno, egy vidam feher amerikai, erdeklodott, milyen a desszert, mert meg nem kostolta. Oszinten megmondtam neki, hogy ez eddig az egyik legfinomabb desszert az eletem soran. Az az etcsoki a fahejjal! Mennyei izhatas volt!

Persze egy kis setaval zartam a napot, es valahogy ismet elkeveredtem a Times Square kornyekere - meg mindig remek latvany volt.

---