05.20.

---

No, ma a szuper járgányommal bekerekeztem a kórházba, ahol carin elég hamar magunkra hagyott bennünket, hogy akkor dolgozzuk ki, hogy hogy is fog kinézni az a videó, kb 30-40 percesnek kell majd lennie. Megnéztük azt, amit tavaly csinált 3 szintén indiai diák, táncolnak rajta saariban meg beszélnek a kulturális kompetenciáról. Aztán nagyjából megterveztük, hogy hogy is legyen a miénk. Aztán az indiaiak találkoztak 4 svéd cserediákkal, akik indiában voltak cseregyakorlaton és most jöttek onnan vissza és ott kint a 3 indiai istápolta őket. Szóval így velük ebédeltünk, képzeljétek mindenki viszi a kis dobozkájában az ebédet, mert még nekik is túl drága venni…szóval ezentúl reggelente ebédet fogok gyártani 😊)) a délutánt vhogy elütöttük, majd megjött kazal, egy doktornő, aki azt hiszem üzbegisztánból származik, ahonnan eljött ide, mindenféle papír nélkül, ezért itt újra kellett járnia a gimit, hogy beiratkozhasson az egyetemre, aztán elvégezte az orvosit, most már mindjárt szakorvos lesz, közben hozzáment a tolmácsához, aki szintén onnan származik, ahonnan ő, van 3 gyereke, a legkisebb 3,5 hónapos, akivel most az apuka van otthon, mert itt ez a szokás…szóval elég kalandos életút, és azt mondja ha meglesz a szakvizsga, vissza akar menni…jaaa és annyira jófej, nagyon érzékeny ezekre a kulturális meg nembeli különbségekre és amikor ma az osztályon, ahol egyébként 2 napja dolgozik, a nagy professzor azt mondta a viziten a betegek előtt, hogy na, majd jönnek a „lányok” -értve ezalatt őt is - és megvizsgálják, akkor jól utánament és megmondta neki, hogy ezt nem kéne mondania, de finoman persze, elmagyarázva, hogy miért jó az neki, a professzornak, ha kerüli az ilyen beszédet, és ő azt mondta, oké, igazad van…szóval egy nagyon bátor nő, nekem persze eszembejutott, hogy mit mondtam én, amikor az intelligenciám alapján leférfidoktoroztak, hát megköszöntem a megtiszteltetést….ennyit az egyenlőségről és a bátorságról…
És nővérsztrájk is van, a kórház minden bejárata előtt áll 2 nővér, piros szalaggal.
Délután megint eláztam - ragyogó napsütésben, úgy látszik itt gyakran veri az ördög a feleségét…
Itthon meg főztem magamnak csacsorát, közben beszélgettem a többiekkel, meginsmertem még 1 lakót, jelinát. Mind nagyon kedvesek, csakhát lassan nekik vége a szemeszternek, mennek nyaralni meg ide-oda, szóval kicsit ki fog ürülni a hely, de lesznek azért itt sokan, meg a csrediákok persze. Az angolamúgy meglepően könnyen megy, csak néha szótalálási nehézségeim vannak 😊))
Most fel kell készüljek a holnapi betegbeszélgetésre, mert még rendes anamnezist se vettem fel soha angolul, pláne nem olyat, amit erre a kult.komp. témára kihegyezve kell levezetni….
pápá

---