IMMT2010, Kisnyalka

---

Integrált Masszázs-Mozgás Tábor, Kisnyalkapuszta, 2010
Hivatalos Honlap: www.immt.5mp.eu
Fotógalériák: http://picasaweb.google.com/IMMTkisnyalka

Kedves Olvasóink!
Idén ismét táborozott a Konemara Egyesület szervezésében a csapat, és ha a tavalyi táborról azt mondták sokan, hogy életük legjobb tábora volt, az ideiről csak annyit tudok mondani, hogy nagyságrendekkel jobb volt a tavalyinál. Míg tavaly a szervezés, a rendezkedés vitte el energiám nagy részét, idén a laza szemlélődés attitűdjét választottam: a keretek már megvoltak, a program váza megvolt, a kaját intézte a konyha: nyugodtan tudtam figyelni, ahogy a Kisnyalkapusztai ház kifejti finom hatását minden jelenlevőre. Ez nagyjából azzal a kvázi közös élménnyel írható le, hogy a megérkezés után iszonyatos fáradtság lesz úrrá az emberen, és egy két napig egy "megérkezési" állapotban van, mely sok alvással és a helyszín, az emberek megismeréséből áll. Ez a városi környezetből való kiszakadás két napja. Ezután pedig indult a varázs: az épület letisztultsága, a környező mezők, erdők finom hangjai, rezgései, a folyamatos napfény, a friss levegő, a lovak békés jelenléte és a nyugalom olyan belső munkára, együttlétre vezette a jelenlevőket, mely leginkább egy kis műhelyre emlékeztetett engem. Na de kezdjük az elején:

A június utólsó hete nagyjából a kaják megvásárlásával, a polifoamok, Földanyaszobrok, gyógynövények, takarók, zöldségek beszerzésével telt, és 25-én reggel el is indult a szervező brigád Karcsi kisbuszával, Ati vezényletével. Az őszt meghazutoló pocsék szeles-szemerkélős időben zötykölődtünk le Kisnyalkapusztáig, búcsut intve a városnak. Megérkezvén még köszönteni tudtuk az előző hagyományörző gyerektábor résztvevőit, majd nekiláttunk lazán kipakolni, takarítani, felkészíteni a helyszínt a táborozók érkezésére. Sok tennivalónk volt. Megszerveztük a szelektív hulladékgyűjtést, külön gyűjtve szervest, papírt, palackot, vegyest (a szervest komposztálni készültünk, amit egy reggel meghiusított egy apró termetű almásderes, de erről bővebben késöbb...), Annus gyönyörű kézzel rajzolt kiírásokat készített (Programismertető, Napirend, Cipőt le! stb), Zsolt egy kis kávés sarkot rendezett be darálóval, kávégéppel és zenegéppel (mely annyira sikeresnek bizonyult, főleg a helyben darált kávé varázsa miatt, hogy jövőre egy egész pörkölőt hozunk le😊, Susa fáradhatatlanul ontotta magából a kaját, a többiek, Atis, Flóra, Gábor, Péter, takarítottak, rendezkedtek. Az első meglepetés az volt, hogy Tibi, a ház "nyalka" tulajdonosa, közölte velünk, hogy a nagynyalkai polgármester épp telefonált, hogy a lovak a faluban grasszálnak... szóval 2 emberünk azonnal a karámreparálás művészetét kezdte tanulni. A lovak egyébként ebben a táborban is igencsak kitettek magukért, így egy saját blogbejegyzést kerítek nekik nemsokára, esetleg "Káosz a Körkarámban" címmel😊 Előreugorva, szó lesz itt jógázó paripáról, tudathasadásos almásderesről, és lóról aki embernek képzelte magát....

Június 26-ára készen is lettünk mindennel, és este elkezdtek szállingózni a táborlakók, egyeseknek egészen éjfélig tartott a megérkezés. Táborozni jöttek, érkezési sorrendben: Laci, Marcsi, Tamás, Fruzsi és Manna, Polgár Gabi, Bubik Csaba, Pórffy Csaba, Nóra, Zita, Ibolya, Zoli, Gellért Gabi, és Feindl Zsuzsa. Segítők is voltak szép számmal, nagy részük a Konemara egyesület tagságából: Anó, Orsi, Nóri, Oli, Gabi, Luca, Lilla, Karcsi, Gyuri, és Norbi. Be is rendezkedett mindenki, szobákban, sátrakban, vagy a meditációs terem tágas fagalériáján héderelt mindenki. Kipakolta a társaság a cuccait, majd falt egy jót Susa híres krumplilevesébül.

Akit kihagytam véletlenül, annak boccs, és jelezze emailben!

27-án reggel 6 kor már a finom torokcsakra hangtál ébresztette a résztvevőket, reggeli vipasszana gyakorlást tartott Fló a meditációs teremben. Ezután 7,30 kor egy jó kis ashtanga jóga következett, dinamikusan, katonásan lendült a társaság összes végtagja, záródtak a bandhák (ennek a jógastílusnak tipikus energiazárai) és fel zendült-mordult az uddzsaj légzés (egy spéci légzés, mellyel az ashtanga jóga a zárak fölött köncentrálja az energiát.) Ez volt a program a tábor minden napján reggel 6 tól f9 ig, és mondanom sem kell, hogy igen sokan kihasználták a lehetőséget, hogy rendszeres, napi jóga gyakorlásra neveljék magukat. Egyébként kézzel foghatóan más az ember vitalitása, ereje, ha így indul a nap.

A reggelit már-már Kisnyalkai Classic-nak aposztrofálhatnám: meleg zabkása, zabnyák, helyi mézek, magok, idény gyümölcsök, zöldségek, házi vaj és zsolt felejthetetlen saját készítésű kenyere alkotta azt az alapot, melyre a napot helyeztük a materiális síkon. itt elmaradhatatlan csemege volt a "Bárány" azaz lombeper (egyesek faszedernek hívják frivolan), mely egész júliusban dőlt a fákról Kisnyalkán, és többen (Nóri, Manna, késöbb Laurino, mindig jómagam) közel fétisiszta ragaszkodást alakítottak ki a napi bárányevéshez. A kis leves gyümölcs falatozása és a lila foltok kézről-lábról-arcról-ruhától történő lemosása kedvenc szórakozásunkká vállt. De erről is illendőbb a kisnyalkai flórát-faunát méltató bejegyzésben írnom, úgy érzem.

Már itt meg kell említenem, hogy a nap kisütött, és a tábor végéig nem volt hajandó abbahagyni.

A 27-28 as workshop Zsolt Biodinamika (aka Cranio1) címzetű tanítása volt az odafigyelésben, gyógyító jelenlétben, és a cranioszakrális pulzusra való finom ráhangolódásban. Ezt csak egy címzetes esemény, névszerint a saját születésnapja tehette még emlékezetesebbé: Peti citerás kiséretével betanultuk a "Sok Születésnapodat..." c. nótát, melyet a helyszínen némi lámpaláz és a kórus szakavatatlanságának köszönhetően improvizatív változatban adtunk elő. Az ünnepelt azonban örült, táncra perdültek a nyelvek, és megízleltünk egy kis bort és szuper lecsót. A tábortűz mellett pedig tovább folytatódott a zenei tobzódás: az alkalmi zenekarunk, a Túlvilágosodás játszott durva rigmusokat, citerával, síppal, csörgővel, Nepáli hangtállal, castanettával, kalimbával, dorombokkal és meditációs csengettyűvel kísérve Zsolt gitárját. Ez némiképp egy sajnálatos eseményhez is társul, lévén hogy Marcsi barátja, Jacqueline ígérte, hogy lejön erre a pár napra a hangtálaival, és terápiás zenélést fog végezni a nagyteremben, ezért hozzott mindenki hagszereket. A leány viszont sajnos munkahelyi presszúrának engedve nem tudott eljönni, így hivatásos terepeuta nélkül maradtunk, de várjuk szeretettel jövőre, és addig is a Túlvilágosodás zenekar közkívánatra bejelenti hivatalos megalakulását és azonnali feloszlását😊 Tisztára mint egy jó punk zenekar.

Junius 29-30 az én napjaim voltak, Thai derékfájás terápiák, melyet ugy terveztem, hogy egy kicsit mindenki tanuljon: gyakorlott thaimasszőröknek volt bőven elmélet, vonal, pont, az első napon, míg az abszolút kezdőknek a második nap imponált, amikoris a kertben a Luk Pra Kob, azaz thai gyógynövényes párnácskák összerakásával és használatukkal foglalatoskodtunk. Itt a kert finom növényeiből (többféle menta, orbáncfű, kamilla, zsálya) és a táborozók által hozzott gyógynövényekből (citromfű, levedula, csombor, tönkölypelyva) tanultuk meg, hogy hogyan kell kiválogatni, és megtömni a párnácskákat, majd azokat hogyan gőzöljük és alkalmazzuk a vendég testén. A thaiföldön közkedvelt terápiának átnéztük az otthoni/házi alkalmazásait, dunsztos, kötéses terápiás applikációit, és a magyar néphagyományból ismert közös elemeket, az alkalmazható magyar gyógynövényekkel végzett kezeléseket is.

A második napot itt is vacsora utáni program dúsította, Fló szuper "jin jógája", mely egy órás foglalkozás volt. A reggeli jang jellegű ashtangával ellentétben, itt egy pár, a medence, csípő energiaellátását célzó ászanát gyakoroltunk csak, igen beleérzős, elengedős, finom, erőltetés nélküli figyelemmel, igen hosszan kitartva azokat. Az volt a benyomásom a foglalkozás után, hogy legcélszerűbb az lenne, ha minden jógázó először a jin jógával ismerkedne meg, és megtanulná a biztonságos jgázáshoz elengedhetetlen odafigyelést, befeléfordulást, lassú tempótm majd utána, ha megismerte az ászanákat, akkor kezdene hatha vagy ashtanga jógába. Ezt főleg a merev emberekre értem. A tábor során egyébként többször visszatapsoltuk a jin jógát estére, annyira jó volt.

Július 1-e a hivatalos szabadnap volt, amikor is minden addigi feszes rend felborult: 11re kellett készen lenni a reggelizéssel, és útrakész állapotba hozni magát minden olyan táborlakónak, aki részt akart venni a nagy Pannonhalmi kiránduláson. Valójában 40 perc a falú könnyed gyalogtempóban, de Zsolttal sikerült olyan jól megvariálni az egyébként egyenes útvonalat, hogy 3 óra alatt sikerült odaérnünk. De szuper kis túránk volt, tarkítva az elmaradhatatlan bárányszedéssel, mezitlábas dagonyázással, majd Pannonhalmán a Kartel kávézót megszálltuk, és észbontó fagyizás, kávézás és sörözés vette kezdetét. Mire felocsúdtunk az önfeledt fogyasztásból, 4 óra lett, így gyorsan kulturprogram után néztünk, és felsétáltunk az apátsághoz, körbenéztünk, lebitangoltunk az arborétumba, majd bevetettük magunkat az apátság levendulásába, ahonnan többeket nehezen lehetett kikönyörögni. Egy kis csoport a helyi Tóthegyi privát levendulás mézének és olajának kóstolgatásába merült, a többiek hazabandukoltak. Otthon jin jóga és vacsi várt, majd lefekvés. Ebben az időszakban már megérkezett Tibor is, és folyamatosan lovagoltatta, oktatta a résztvevőket a Parelli módszerrel, erőszakmentesen nevelt ménesével a lovaglásra.

Július 2-3-a a Biodinamika 2 workshop napjai voltak, ahol tovább mélyült a táborozók figyelme és craniosacralitása. Itt már csak az zavarta meg a teljes extázist, amikor egyik hajnalban arra ébredtünk, hogy egy Parázs nevezetű kis almásderes rohangál a házban, és eszeget a szerves hulladékból (ellehetetlenítve a komposztálást)...de erről késöbb többet. Elég anyi, hogy inne zártuk az ajtókat. A transzformációs társasjáték szintén előkerült, és sokak spirituális differenciáltságát borzolta. A workshop utólsó napján Tibor traktorral szállított be 15 táborozót a hírhedt Norbi kocsmájába foci VB-t nézni, mi meg Gabival bécsben jártunk, egy acroyogi hölgyemény beszerzésére, aki berlinből érkezett aznap este.

Július 4-5 volt talán a legmozgalmasabb 2 nap a tábor életében: Lucie, a német oktató (tanítványunk volt a lahu village-ben, ugy találkoztunk.) bevetette a nehéztüzérséget: közös mantrázás, éneklés, páros bizalomjátékok, partnerjóga gyakorlatok, mindent gyakoroltunk, hogy felkészüljünk a repülésre, ami az acroyoga. A műfaj az akrobatika, a jóga és a thaimasszázs ötvözetéből kinőtt vidám, csoportos foglalkozás, melyhez 3 ember kell: egy "base" (bázis) aki a földön fekszik, és lábain tartja a másodikat, a "flyert" (repülő), és egy "spotter"(segítő vagy figyelő), aki felügyeli a szitut, nehogy leessen a flyer. Képzettségétől, hajlékonyságától és biztonságérzetétől függően a flyer és a base különböző páros gyakorlatokat végezhetnek úgy, hogy a flyer a levegőben van végig. A repülés után a flyer egy kicsit kilazítja a base-t, aki a súlyát tartotta, itt jön be a thaimasszázs a képbe. Az acroyoga hivatalos oktatási rendszere úgy tálalja ezt a játékos műfajt, hogy mindenki nagyon kedveli, és nem oktalalnul- a repülés élménye hihetetlen levegőelemet biztosít a flyernek, aki addig nem tapasztalt könnyedséggel és exaltációval éli tovább kis életét. Az első este 2 workshop is tarkította a programot: Gabi a kiskonyhában természetes házi készítésű arckrémeket készített a hölgyekkel (www.gabimuvek.5mp.eu), míg Zsolt a kenyérsütés csínyát bínyát oktatta a dagasztásra kész srácoknak. Az utólsó este a tábor zárásaként azért egy tűz melletti jammelésre még összeállt a Túlvilágosodás, ezúttal "special guest star" ként a fogszabályzós trió, Ano, Gabi és jómagam adtunk elő dalokat a 70-80-90-es évek slágereiből, Zsolt és Lucie nagy örömére.

6án reggel kezdődött a nagy exodus- ahogy teltek múltak a napok, egyre kevesebben lettünk. Fájó szívvel intettünk búcsút a táborlakóktól, és hiányukat a férfiak backgammonozással, a csajok pedig esőben végzett rituális ma-uri táncokkal igyekeztek kendőzni, több, kevesebb sikerrel. Mintha kizárólag a tábor kedvéért sütött volna a nap, eleredt az eső, és beköszöntött a pocsék idő. A logikus folytatás az lenne, hogy "de nem sokáig tartott a csend a házban..." de hát igen, Nemes Csendbe borult a ház julius 25-éig, hisz megérkezett Laurino és Zozó 7-én, és 8-án belefogtunk a jó kis vipasszana elvonulásunkba, amiről egy másik blogoldal szóljon...

---