The Last Days

---

This title should have been posted two months later but things change...

Two days ago I received my salary.

The accountant came to the bar around 8pm with a smile on his face telling me that all the problems had been sorted out and I can see him in the office.

I was relieved that finally they realized that the so-called days off are to be paid as well. Well, as a problem he meant deducting my non-existent flight ticket from the 230 EUR salary when I told him I came here by coach. So he meant to say that he solved this problem: he investigated that I indeed came by coach.

By that time, I decided to come home - I was just avoiding the moment, or sorry: I was looking for the right moment to tell this to the general manager. There I sat with the accountant and thought: if I'm not saying something now, I will rot here till September... and in the meanwhile I was organizing to join my parents on their holiday in other parts of Greece...



After he gave me the salary I asked a copy of the paperwork I signed and I asked him if he will be around on Sunday as I need to leave on Monday due to personal issues. I wish to receive my salary for July.

First he didn't seem to understand as I was speaking in English and not in Greek - and it was obviously too much information he needed to process at a time. When he digested the news he said he'll be here on Sunday morning and he needs to talk to the general manager about this. I nodded and decided not to let myself to be fooled again. I asked him to define "morning". He didn't understand.

Morning like 8-9am or 6-7am, I asked him. What do you think was the reply? He cannot really tell it this punctually... so I should come around midday. I forced myself not to comment on that.



I told the general manager the same story: due to recent serious issues in the family I need to leave immediately. He wasn't pleased and was not stupid to believe it and tried to ask about the details which I ignored by saying, they are serious enough for me to leave. He took a note to find someone in the bar from Monday - I think he already did, through an agency.

The next morning everyone knew I'm leaving and asked me hundreds of times if I'm alright, watching my face during my reply. I copied the expression I saw every day on the face of the Slovaks. Their face basically says: I'm carrying the heavy weight of the whole worlds's problems on my weak shoulders.



I was paid on Sunday. The bus ticket I paid for myself - 74 EUR - was given back to me on the second day after my arrival here. It has been deducted from the June salary (which makes no sense). Now, it has been deducted again from my July salary. I do not look for any sign of logic here.



I don't mind leaving behind the waitress/barista position I "gained" here - in the bar during the 6 hours of work the maximum of 15 people came to order something which is a ridiculously small number. They usually drank easy stuff like draft beer, water, soft drinks... in the late evenings Martinis and whiskeys and rarely asked for cocktails. It may be better as I have no decoration, no fruits to put aside, or on the glasses...



Tomorrow I close my Greek work experience in Kefalonia with a fabulous one day cruise trip to the famous Zakynthos. I'm going with the Romanian receptionist and plan to take loads of pictures as I know it right now that it is going to be wonderful!

Monday morning I'll catch the 7 o'clock ferry to from Poros to Kilini where I'll meet my parents and go with them on a 2 week long camper holiday.



I regret nothing. If I would decide again whether to stay at home or come here, I would choose to come to this amazing island again, despite of what happened here. It was one of my first lessons and you might think I gave up on this challenge, as I thought the same first. The more I think about it the more I believe that it was the right thing to do.

I worked hard and diligently and when I faced with injustice, I complained. I saw no possibility of change on their side, therefore I made the next step. And I will come home with fantastic memories of Greece.

The boat to Zakynthos leaves at 9am and gets back at 5pm. From 5.30pm I'll go to the bar to work through my very last day on Sunday.



MAGYARUL - IN HUNGARIAN



A terv úgy szólt, hogy ez a cím kb. 2 hónappal később kerül a blogra, de hát változnak a dolgok.

Tegnap előtt megkaptam a fizetésemet. A könyvelő mosolyogva jött olyan este 8 körül a bárhoz, hogy a fizetés körüli problémák megoldódtak, jöjjek az irodájába.
Megörültem, gondoltam, belátták, hogy a szabadnapokat is illik kifizetni. Hát, persze... Szóval, ő a probléma alatt azt értette, hogy mikor egy hete beszéltünk egymással, akkor ő a repülőjegyet is levonta a 230 eurós fizetésemből, én pedig szóltam neki, hogy busszal jöttem. No, hát számára ez a probléma oldódott meg: tényleg busszal jöttem, kinyomozta, meggyőződött róla.
Akkorra már eldöntöttem, hogy hazajövök, csak mindig húztam-halasztottam, hogy szóljak a menedzsernek, a főnöknek erről.
Ott ültem a könyvelőnél és úgy gondoltam, ha most nem szólok neki, aztán a főnöknek, akkor itt rohadok meg szeptemberig... Miközben anyuékkal már szervezkedek a hazaútról.

Úgyhogy ahogy kifizetett és az aláírt papírokról kértem egy másolatot, kérdeztem, hogy itt lesz-e vasárnap, mert hétfőn személyes okokból kifolyólag haza kell mennem, és szeretném átvenni a fizetésemet, a júliusit.
Először nem nagyon értette, mivel angolul mondtam és nem görögül, és persze mert hirtelen nem tudta feldolgozni ezt a sokkoló adatmennyiséget. Hétfő, haza, fizetés... Végül megemésztette, és azt mondta, vasárnap reggel itt lesz, és ezt meg kell beszélnie a menedzserrel. Bólintottam, de most már nem hagyom magam: kérdeztem, nála mikor van a "reggel". Naná, hogy ezt se értette. Mondom, 8-9 körül vagy 6-7 körül? Szerintetek mi volt a válasz? Ennyire pontosan nem tudja megmondani (konkrétan azt, hogy mikor jár munkába), de jöjjek DÉLRE. Nem mondok erre semmit.

Utána a munka befejezte előtt egy picivel beszélgettem a román recepciós lánnyal, akivel amúgy is nagyon sokat dumáltunk mostanában, rengeteget segített nekem és nagyon értelmes. Ő tudja nagyjából egyedül a teljes igazságot, hogy konkrétan nem jön be a hely, és a fizetés csak rátett egy lapáttal, csak rásegített meghozni a döntést, hogy eljöjjek.
Ő ajánlotta, hogy ha beszélek a főnökkel, ne részletezzem a dolgokat, és az egyedüli, amit tehet vagy amivel talán kicseszhet velem, az az, hogy a felmondási idő (1-2 hét) letöltésére kötelez. Szóval, a javaslata konkrétan az volt, hogy hivatkozzak családi problémákra, amik miatt sürgősen hétfőn haza kell indulnom, megvan már a jegyem is buszra...

Pontosan ezt mondtam a főnöknek, persze nem volt elragadtatva a dolgoktól, és mivel nem hülye, láttam rajta, hogy sejti, hogy nem igazán családiak azok a problémák; rá is kérdezett, mennyire súlyos gondok vannak otthon. Mondtam, hogy eléggé, de a részletekbe nem mentem bele. Mindenesetre felírta a naptárába, hogy hétfőn megyek, addigra szereznie kell valakit a bárba.
Úgy tudom, már talált is valakit, egy ügynökségen keresztül. Másnap reggelre, azaz tegnapra már mindenki tudta, hogy megyek. Hússzor megkérdezték hogy vagyok, a válasz ezúttal se érdekelte különösebben őket, csak az arcomat figyelték. Csak olyan arcot kellett vágnom, amit a szlovákoktól naponta látok: "a világ problémáját hordozom gyenge vállaimon"-típusút.

A főnök azt is mondta, hogy vasárnap ki leszek fizetve; ma pedig aláírtam egy papírt, melyen az állt, hogy mindennemű ügyintézési folyamatot függesszenek fel velem kapcsolatban - egészségügyi, szociális biztosításokat, munkaügyi engedélyt... Mert családi indokok miatt hazamegyek.

A fizetésem - a júniusi - 230-ról indult, majd levonták belőle a 74 eurós buszjegyemet, amit én finanszíroztam, majd az érkezésem napját követő napon kifizette nekem a menedzser. Most újra levonták. Nincs benne logika, de ezentúl nem is keresem a görögökben.
Így kaptam 156 eurót.
A júliusi fizumnak is pont 230 eurónak kéne lennie, mivel 17 napból 15-öt dolgoztam le, és júniusban is csak 15 napot számoltak el.

A szabadnapos dolog miatt már nem idegeskedek, náluk ilyen a rendszer - nekem nem jött be. Nemcsak a rendszer, a többi dolog se.
Nem lenne számottevő az a tudás, amit szeptemberig itt megszereznék, ugyanis még pincérnő gyakorlatom se lenne - hiszen nem azok vagyunk, csak félig. Ki hallott már olyanról, hogy a pincérnő csak kiviszi meg elhozza a tányérokat meg a poharakat? Rendelést meg nem vesz fel.
A bárban, ha nagy forgalom van, akkor a 6 óra alatt akár 15 ember is rendel valamit, általában üdítőt, csapolt sört, vizet... este felé whiskeyt, Martiniket, és alig párszor koktélokat is kérnek.
A görög vendégek többsége viszont kissé felsőbbrendűként, amolyan elitként viselkedik. A többsége, nem mind. Ritkán köszönnek meg dolgokat, rád mosolyognak kedvesen, de két perc múlva mintha ott se lett volna az a mosoly, helyette árgus szemekkel vizslatja, mit csinálsz és hogy csinálod.

Tudvalevő, hogy ez Görögország, egy négycsillagos hotel, ahol nem tudok díszítést tenni a koktélokhoz, mert nincs miből. Nincs koktélcseresznye, néhány hozzávaló se mindig akad, úgyhogy egy kis kreativitással kell pótolni a dolgokat, ami nem túl bonyolult: ha nincs áfonya lé, majd ananászlevet kap a piába - nem mintha tudnák, mit isznak.



Lényegtelen, ezek az utolsó napjaim itt, úgyhogy kiélvezem: holnap Zakynthosra megyek a román lánnyal, annak egy külön bejegyzést szánok, rengeteg képpel, ugyanis tudom, hogy gyönyörű lesz.

Tehát, hétfőn reggel a 7 órási komppal a szomszédos Porosból áthajózok Kyllinibe, ahol a szülőkkel találkozom, és megyek velük tovább. 2 hét múlva már otthon is leszek.

Egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem ide, nem haragszom a fizetés miatt se: tudomásul vettem, hogy náluk így működnek a dolgok. Ha nem jöttem volna, nagyon bánnám, és azon agyalnék, milyen lehet itt.
Most már tudom, legközelebb egy külföldi munkánál mire kérdezek rá, miről érdeklődök részletesebben. Olyan volt, mintha egy hónapot nyaraltam volna itt, intenzív edzéstervvel, persze. Ez nem jelenti azt, hogy anorexiás lettem, erre azt hiszem, senki se számít egy hónap alatt 😊 De takarítani még egyszer biztos nem megyek, habár ezt se bántam meg, hogy kipróbáltam - diplomásan már húztam volna szám, ha takarítani kellene mennem.

A hotel működésébe belelátni egy élmény volt: pozitív is és negatív is. Kialakult bennem, hogy mit csinálnék másképp, ők mit csinálnak jól, szóval pont ezért nem bántam meg, egy cseppet sem.
Talán jobban átlátnám, ha még maradnék pár hónapot, viszont gyakorlat szempontjából teljesen feleslegesnek találnám, hogy itt legyek. Nem azt mondom, hogy nem tudok hova tovább fejlődni, ez nyilván nem így van, csak egy nehezebb munkakörben - kihívás szempontjából értem - hatékonyabban lehet fejlődni.

A felszolgálói munkaköröm röviden arról szólt, amit már említettem: reggelinél elvenni a tányérokat, ha már végeztek - magyarul: kitotózni, hogy fog-e még enni, vagy végzett-e már a kávéval. Szívem szerint csak az üres dolgokat vittem volna el előlük, de sajnos nem így kellett csinálnunk. Rém kellemetlen a nyugodtan reggeliző családokat arról kérdezni, hogy megeszik-e még azt a bagettet vagy elvihetem a félig megevett dinnyével együtt?
Aztán a munka nagy része a romok eltakarítása volt: söprés, felmosás, az elmosott edények felcipelése és elpakolása: 2-2,5 órát igényelt.
Aztán a bár következett, ahol egész nap állok, és ha nagy ritkán kérnek valamit, az jó: akkor van mit csinálnom.

Holnap a hajó 9-kor indul és kb. 5-re érünk vissza. Fél hattól pedig kicsit fáradtan, kómásan, de beállok a bárba éjfélig. Az utolsó munkanapom itt a vasárnap lesz.

---