Advertisement
Published: June 27th 2005
Edit Blog Post
Ioannina
A város a várból Ioannina a Pamvotis tó nyugati partján fekszik, a török uralom idején nőtte ki magát fontos kereskedelmi és kultúrális központtá. Fénypontjét talán Ali pasa uralkodása idején érte el.
Ma is fontos egyetem található itt, de nem a városban magában, hanem a városon kívül, így a diákok teljesen el vannak szeparálva a központtól. Helen, az észt lány jött ide tanulni a szalonikai nyelvkurzus után, de nem sok jót nem tudott mondani. Egyébként állandóan Szalonkiben hesszelt, mert az órái nem angolul voltak, ezért nem kellett bejárnia, mert midenhova esszéket kellett írnia, és a barátai meg mind ott voltak, nem Ioaninában. Ioannina amúgy szép hely, főleg a tó meg a kis sziget teszi különlegessé, de összességében nem éreztem magam olyan jól Ioanninában.
Életem legbüdösebb hotelében aludtam itt. Vagyis nem volt olyan büdös, de aki előttünk lakott a szobában az szétcigizte az egészet és 4 óra szellőztetés is csak annyit segített, hogy le tudtunk feküdni, de reggel mindenünk cigiszagú volt, mintha egész ejjel egy kocsmában ültünk volna. Ioanninában egyébként nehéz jó szállást találni, volt olan szálloda, ami teljesen televolt... nem értem mit csinálnak az emberek itt... Miután 5-6 hotelt bejártunk este 8-9 felé, végül a legolcsóbbat választottuk, mert itt drágák is voltak a szobák,
Aslan pasa mecset a Várban (Kastro)
Itt található a városi néprajzi múzeum, Ioannina meg úgy döntöttünk, hogy majd gyorsan elhúzunk reggel. (Ami így is lett.)
Másnap megnéztük a régi várost, a várat, benne Ali pasa sírjával (mivel Ali gyerekkori beceneve Ali pasa volt, erre már az út eleje óta nagyon vágyott), a nyolcszögű mecsettel, a bizánci múzeumot (Ahol a belépőn látható miniatűrökkel kirakott karperecek nem találhatók itt, de megtaláltam őket Thessalonikiben a bizánci múzeumban.) Jó lett volna még a régészeti múzeumot is megnézni, de az idő már szorított és sok programunk volt még a napra.
A Perama cseppkőbarlang Ioanninától úgy emlékszem 4 km-re északra található, de szinte már a városközponttól tánlák jelzik, hogy merre kell menni, úgyhogy nem lehet eltéveszteni.(De a 8-as busszal is ki lehet menni a városból.) A barlangot 1940-ben találták meg, amikor búvóhelyet kerestek az itteni lakosok a 2. világháború idején. 1100 m hosszú, sok teremmel és mindenféle formájú cseppkővel.
Dodoni Útban a Jón-tenger felé, 21 km-re Ioanninától található Dodoni, Epiros legfontosabb régészeti területe. Már Kr.e. 2000-ben egy földistent tiszteltek itt, aki egy jósón keresztül szólalt meg. Kr.e. a 13. századtól már Zeuszt tisztelték, aki egy szent tölgy levelinek zúgásán keresztül szólt imádóihoz. (Itt volt a legfontosabb jósda egészen kr.e a 6. századig, amikor a Delfói átvette
Ali pasa sírja
Ioannina, Kastro (Vár) az elsőbbséget.) Kr.e az 5. században építettek itt Zeusznak egy templomot, ami a tölgyet is magába foglalta, de ebból csak pár oszlop maradt meg. Ami igazán ámulatba ejtő, az a hatalamas színház a Kr.e 3. századból, ami szinte érintetlenül fennmaradt.
Syvota ioanninából egyenlőre eléggé nehéz eljutni Igoumenitsába és a Jón-tengerhez, mert bár a térképen jelölve van, az autópálya még nincsen kész, csak egy-két részen, ezért ide-oda kell kanyarogni az utak között. Mindenképpen le kakartunk menni a tengerhez és egy kis faluban a tengerparton ebédelni, ami sikerült is a Syvota nevű csodás kis faluban, Igoumenitsatól még délre. Kár, hogy nem volt egy nappal több időnk, mert Igoumenitsából egy óra komppal korfu, ahova szívesen átmentem volna, akár csak egy fél napra is, de Ali annyira be volt indulva a Meteorákra, hogy még aznap este Kalambakába akart érni, ami már nem fért volna bele.
Amúgy az út Igoumenitsából Kalambakáig borzasztó, csak szerpetín az egész, bár a táj gyönyörű a rengeteg heggyel, de a kamionok is arra mennek és egy élet volt eljutni egyik helyről a másikra. Úgyhogy olyan este 10 felé értünk csak Kalambakába.
Advertisement
Tot: 0.159s; Tpl: 0.015s; cc: 11; qc: 68; dbt: 0.0997s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1;
; mem: 1.2mb