A csodálatos Prespa tavak

---

Hármas határvidéken fekszenek a Prespa tavak, Görögország, Macedónia és Albánia osztozik rajtuk. Aki erre a vidékre ellátogat, egyből rájön, hogy miért nem akar a tavaktól egyik ország sem megválni.

Már az odaút is lenyűgöző, ahogy a hágón (Pisoderi Hágó) átérve elénk tárulnak a tavak, visszanézve pedig havas hegyeket látunk. A két tó, a Kis és a Nagy Prespa tó 850 m magasan fekszik, őket csak egy kis földsáv választja el egymástól, őket pedig hegyek övezik, aterület 1977 óta nemzeti park A Kis Prespa Tó majdnem teljes egészében Görögországban fekszik, csak a délnyugati csücske lóg Albániába, a Nagy Prespa Tó a legnagyobb a Balkánon.

Görögország utolsó falujkában töltöttük az éjszakét, Psaradesban. Jó későn, már 8 körül értünk oda, már sötét volt, de szállást azért találtunk a Rooms Arhondiko nevű helyen, a szobánk erkéllyel, a tóra kilátással, tiszta, meleg, kényelmes, zuhanyzóval 30 euró volt. Vacsorát is kaptunk még az ugyanide tartozó tavernában, rajtunk kívül még egy túrista páros volt a környéken, bár másnap többen jöttek. Psarades a tó egy kis öblében található, kb. 150 lakosa van, a hármashatárhoz a legközelebb fekvő görög falu. A nyugalom és a csend csodálatos volt és reggela gyönyörű hegyekés a tó látványára ébredni fantasztikus volt. Egyébként sok minitehén van errefelé, nagyon aranyosak. :)

Másnap időben indultunk, gondoltuk, hogy behajózunk még a tóra és megnézzük azokat a remetelakokat, amiket csak hajóval lehet megközelíteni, de a kért 20 eurót egy kicsit soknak találtuk, de ha vártunk még volna más látogatókra, akkor az ár megoszlott volna, de inkább tovább mentünk.

A Kis Tavon található egy sziget Agios Ahillios, ahova egy 1 km hosszú pontonhídon lehet átjutni. A szigeten bizánci romok vannak, az egyik egy 13. századi bazilika, ami nekem nagyon tetszett. Amikor Alexnek meséltük később, hogy hol jártunk, teljesen odavolt. Aztán bejártuk az egész szigetet, de nem érdemes igazán. Persze szép, meg a csúcsról nagyon jó a kilátás a szigetre meg a tóra, de a körbejárás túl sok időt vett igénybe, így Ioannina felé így egy rövidebb úton mentünk és kihagytuk kastoriát, amit nagyon szívesen megnéztem volna.

Az út Ioannina felé nagyon szép volt, hegyeken-völgyeken keltünk át, szerpetíneken kanyarogtunk és megtaláltuk Ali kedvenc hegyét (ha 50 képet nem csinált róla, akkor egyet sem) is, amire külön direkt felkocsiztunk. A vidéket Zagoriának hívják, mint az ásványvizet.

Amikor a hegyek közül kijöttünk, akkor igazoltattak minket először a rendőrök. :) És ekkor derült ki, hogy a kocsi papírjait a kölcsönzőben hagytuk. :) Végülis a lényeg az volt, hogy útlevelünk volt, a rendszám alapján leellenőrizték a kocsit, aztán mehettünk, persze ezután minden rendőr megállított minket (na jó, csak további kétszer). De szerencsére nem sokat vacakoltak, úgyhogy egész jófejnek tartom a görög rendőröket.

---