Burano, the colorful island

---

Murano, here we come! My Austrian colleague and I decide to spend our day off (and her birthday) in Murano!

So, let's clarify things first. This page does not have Burano as a location option, therefore I put Murano.

We wanted to go to the bigger island out of the two (Burano and Murano). The bigger one is where the glass factories are and it's called Murano. Burano is small, closer to our peninsula and has colored houses all over the island. It's said it was for sailors and merchants to find their own home coming from the port during the night or at dusk.

Well, since we were not sure and didn't really plan this trip - we ended up in Burano, instead of Murano.



The other Austrian girl and I wanted to surprise the birthday girl I planned to go with on this day trip. We overslept and I ran to the pastry shop to buy some tiramisú slices for us. In the end she was surprised and happy about it - but since we all overslept, we departed to Burano/Murano around noon.

From the boat I saw some colored houses so I asked an old lady sitting near me if this is Burano? (I meant to ask Murano, but I was confusing the names) She said yes, and we should prepare to get off if we want to go there. So we did.

For 10-15 minutes both of us were convinced that we are on the island of Murano. We started looking for a glass factory to see a demonstration. When I saw street names referring to Burano, such as Via Buranello... I proposed the idea to S. that we might be on the wrong island...

We soon found out that we were indeed in Burano, but we didn't mind - it was beautiful as you will see on the pictures. It's a unique place. We even found a bell tower/campanile (maybe it was the only one, I don't remember) which was leaning sideways like the tower in Pisa.

They sell lots of colorful objects, house number plates (those were my favorites) and they have a wide range of embroideries displayed in the shops.

The island is so small that it took us only two hours to see literally everything on it. It definitely worth the visit though.

I'd like to share two weird and unusual things that happened here.

As some of you are aware, this certain blog is new version of an old one which I wrote in Hungarian only. I'm translating this into English in 2014 but back then, the Hungarian version had a few readers not only from the circle of my family and friends but some stranger Hungarians as well.

I received a comment on a Greek post from a Hungarian woman named Silvia, she asked what to see in Kefalonia, etc. I replied to her in a private message which she never received as I found out. How did I find that out? I met her in Burano. As impossible as it sounds to me, it's true.
So whenever I hear my native language around me, I greet those people shortly. I did the same with an extended family that was browsing at the stalls in Burano. A young woman faced me and immediately asked: are you Adrienn? I was shocked and thought that she might have been to Villa Gentile and saw me there. I said, yes I am. Then she told me that she read my blog a few weeks ago when she wrote me but finally they decided to drop Greece for Italy, so they came here and staying in Cavallino-Treporti. I think it is among my weirdest experiences.

The other thing that me and S., the Austrian girl who was my companion in Burano - we both took exactly 111 pictures in the island. Both of us, separately.

I hope these are good omens. Even if I'm not superstitious.




MAGYARUL - IN HUNGARIAN



Ma volt az egyik osztrák leányzó, Sandra (ők nem bánják, ha egy bejegyzés erejéig megemlítem a nevüket) 18. szülinapja, így mielőtt elmentünk volna kirándulni, Susival terveztük, hogy meglepjük valami kis sütivel, amire gyertyát teszünk. A terv az volt, hogy reggel hétkor kisurranunk és a szupermarketben megveszünk valami előre gyártott sütit, és azzal felköszöntjük. A realitás az volt, hogy reggel kilenckor a Susi rázogat, hogy elaludtunk, és már a Sandra és ébredezik, mit csináljunk? Felöltöztem és közben agyaltam, hogy tudnánk ketten elmenni, úgy hogy ne kelljen megmondani, hova és miért. Végül egyedül elmentem, mert egymásnak ők több mindenről beszámolnak, én úgy éreztem, nekem nem kell megmondanom, hova megyek, majd jövök.

Katasztrofálisan néztek ki a bolti sütik, úgyhogy átszaladtam a szembe lévő cukrászdába, mégis 18. szülinapról van szó. 4 szelet tiramisút vettem, kértem hozzá rózsaszín 18-as gyertyát, és vártam 10-15 percet, mire a bácsika becsomagolta, de nem érdekelt, örültem, hogy megvan. Otthon, az ajtó előtt kicsomagoltuk, a bárból kértünk öngyújtót (ahol kiderült, hogy a reggeli kolléganőmnek, Katerinának is aznap van a 37. szülinapja...) és vártunk, amíg Sandra végre kijön a fürdőszobából... Örült nagyon a meglepinek, így miután megettük a sütinket, készülődtünk, hogy elinduljunk Muranóba.

Treportiból mentünk, nem abból a kikötőből, ahonnan Velencébe. Egy férfit megkérdeztünk, hol tudunk jegyet venni és melyik hajóval kell mennünk Muranóba, mire mondta, hogy ó, már nincs idő erre, majd a hajón veszünk jegyet. Tulajdonképpen ingyen utaztunk, mert nem kérte se beszálláskor, se leszálláskor senki a jegyet, és a hajón se láttunk pénztárat vagy ellenőrt, akitől jegyet lehetett volna venni.

Ezek 4-szer, 5-ször kisebb szigetek (Murano és Burano) Velencénél, Muranóban üveggyár van, Buranóban szép színes házak. Mi az előbbibe terveztük az utunkat, ugyanakkor azt hittem, mindkét szigeten színesek a házak, szóval nálam volt egy kis képzavar... A hajón szintén kérdezősködtem egy idős hölgytől, mikor már láttam a színes házakat, hogy ugye itt kell majd leszállnunk Muranóhoz? Hevesen bólogatott, így leszálltunk.

Nagyon tetszett, talán még jobban (vagy inkább másképpen), mint Velence. Régimódi, hagyománytisztelő és hangulatos volt a szivárnyos utcákkal. Gyanús volt némelyik utcanév, amiket Via Buranello-ként írtak... Azt hiszem, mostanra már mindenkit összezavartam ezzel a két szigettel, hogy most akkor hol, mi van.

Végül nem az üveggyáros Muranóban, hanem Buranóban szálltunk le, ezért írtam a címben is ezt. Az, aki szokta nézni, hogy hova teszem az adott bejegyzést helyileg (ki lehet választani, hogy éppen Velencéről vagy Muranóról írok-e), azt ne tévessze meg, hogy ott meg Muranót írtam: nem volt Burano a listában.

Burano nagyon helyes sziget, rengeteg hímzéses kisbolttal, kézzel készített kerámiaépületekkel, de a kedvenceim azüveg/kerámia házszámok voltak.



Egyszóval, nagyon egyedi volt az egész hely - volt egy templomtorony, aminél kiszúrtuk, hogy eléggé el van ferdülve, talán nem elég szilárd az alapja vagy a földrengések miatt (ami állítólag valamilyen szinten gyakori a környéken), nem tudom, de azért ijesztő volt látni...
Olyan pici az egész sziget, hogy kb. 10 órára odaértünk és délre már mindent láttunk, amit érdemes volt megnézni.

El szeretném még mesélni az egyik nagyon furcsa, de pozitív élményemet, ami ma történt velem.

Kb. egy hete egy kedves magyar lány, Szilvi írt nekem a blogon keresztül, miszerint ő is olvasta a görög bejegyzéseket, és érdeklődött, hogy tudnának eljutni oda és egyéb részletekről. Visszaírtam neki, de mint kiderült, sajnos nem kapta meg a válaszomat. Hogy ez hogyan derült ki? Ha magyarokat hallok a közelben (bárhol), rájuk köszönök - így tettem most is, Buranóban az egyik kisbódénál köszöntem egy magyar családnak, mire a hölgy rögtön megkérdezte, én vagyok-e az Adrienn? Tátva maradt a szám, és először arra tippeltem, biztosan a Villa Gentilében ettek, és onnan ismernek. Hát, nem. Ő volt az a bizonyos Szilvi, aki írt nekem a blogomon keresztül, végül ide jöttek nyaralni, és Cavallinóban szálltak meg a családdal. De mennyi esély van erre, most komolyan?! Alig hittem el...

A másik furcsaság és ezzel befejeztem mára, hogy én is és Sandra is 111 képet csináltunk a mai nap folyamán. Pontosan ugyanannyit!

Remélem, ezek jó ómenek, bár nem vagyok babonás. 😊

---