Tips for surviving

---

How to survive for a few months abroad alone? It’s early to say I've survived it but I already have my plan and some habits to help me cope with situations.

Of course this is not a big, real survival: I have a fridge and chocolate and some people who claim to be talking to me in Hungarian. For free.

I don’t want to exaggerate the situation and state that I’m the only lonely traveler int he world… I’m not even in danger – although I could argue with that as it is just a matter of viewing it from different angles… My mind is not that disturbed yet and there’s nothing endangering my physical well-being directly.

Still, the start was difficult and it still is but as I got used to things, here are some tips…



Before departing:

- Listen to me and don’t tell a soul that you’ll leave for a longer time. Just pack and go. Bring your laptop and your belongings so they won’t think you left to die in a remote place.

- Always plan your journeys yourself. As a result you can always have a nervous breakdown blaming no one else then yourself and you don’t have to think of a polite way to send any agent to hell for the lack of organizing skills. By the way, you’ll also arrive the way and when you want to.

- Don’t pack many things. I didn't, only the things I’ll definitely need and can’t live without. Seeing all the useless stuff tourists bring with themselves when I clean the rooms is shocking. Creams and lotions – at least ten different types. I guess they need different creams for their ears, bottoms and faces…

The destination is set, the journey there is organized and your luggage is OK. Hug everyone tightly. No, really, do it whether you’re a boy or a girl. Girls are allowed to shed some tears but not too much though – you’ll need them later on.

- And at last: wherever you go, however you get there, ALWAYS bring a pillow/cushion with you. No exceptions. If it doesn’t come handy on the plane/coach/train/ferry – it will come handy some other time, somewhere else.



What you must put in your luggage:

- camera – if you don’t have money, clothes but you’re able to get close to a plug and charge the battery of the camera, you’ll be able to make unforgettable pictures of your journey, which you’ll be able to show to your grand-kids. If you’re not emotionally attached to your camera you can always sell it to get some cash. This should only be done if you’re about to die from starvation.

- laptop + USB internet: obvious. Fifty years ago everyone cried how the relatives and friends are missed and postcards were enough. I still love to send postcards but it’s a secondary option. I don’t have enough room on them…

- clothes, shoes and all the rest everyone knows they’d need.



En route, especially if you go by bus for a more than 12-hour journey (I know, no right-minded person does that at the age of low-cost airlines)

- Stay awake as long as you can! Enjoy the view, read something, have conversations. Sleeping on a coach as an adult is one of the worst thing you can choose to do. You’ll be in pain after it, you’ll feel like you need more sleep and you will definitely get to a point where you start snoring. You will not be the only one though but still: you’ll snore, drool like a pit bull and you’re head will dance up and down only to entertain people staying up. And that is only the bus driver. The listed symptoms will also wake you up leading to another 5-minute long sleep.

- When you cannot stay awake for any longer, sleep with your pillow/cushion put onto your shoulder or around your neck. This way you’ll be able to sleep like you’ve been hit on the head.

- Don’t eat only sandwiches. Bring some sweets or something that tastes differently and you can actually enjoy eating them.

- Listen to some music. No explanation needed here.

- Start to think about some other ways for the return journey.



When you arrived:

- Sleep and eat something that was cooked before

- Pack out and try to make the mouse-hole you live in cosier.



What helps me surviving:

- internet – if it’s working, including Skype, TravelBlog, Gmail and sometimes Facebook

- the thought that my parents will come this way within a month and visit me

- emails from relatives and friends

- a freshly discovered shelf of books in Greek, Slovakian, Russian and English

- the beach with the cool water and its amazingly beautiful bay

- diving googles to know what touches others and my legs

- fridge with some fruit and sweets in it. Chocolate gained my overall respect and appreciation throughout the days

- day trips around the island I plan to make on my free days

- talking in Hungarian a bit

- more serious and deeper topics with the kind Romanian receptionist

- few Greek phrases and words I managed to memorize



What helps during work:

- concentration intensively to all the above

- if the wind moves the air in this bloody hot weather

- greetings, smiles and communication of the guests

- tips

- any animal I discover at the hotel (kittens, baby bird in the nest)



Finally here are the things I bring from room to room, up and down every freakin’ staircase:

- mop bucket + mop in it

- broom + shovel

- another bucket with cloth, sponges, detergents

- 2 big bag: the white for the laundry (really heavy when full), black for the rubbish

- plus clean bedsheets and towels occasionally – I can’t have anything else in my hands so I won’t blot them.



That’s it for today, I’ll run and check on the washing I’ve put in… I wonder what colours I’ll get for my clothes….



MAGYARUL - IN HUNGARIAN




Hogy lehet túlélni néhány hónapot egy vadidegen országban, egyedül? Bár korai azt mondanom, hogy túléltem, de a tervem már megvan, meg néhány berögződés, ami segít. Vagy néhány, amit csak tervezek, hogy berögződés lesz, valamikor a jövőben.

Persze, le kell szögeznem, ez korántsem olyan Robinson Crusoe-s túlélés, azért nekem van hűtőm és csokim, meg grátiszként néhány magyarul "hozzámbeszélő", többségében kedves homo sapiens is.
Szóval, nem akarom én eltúlozni, meg úgy beállítani, mint ha a világon én lennék az egyedüli utazó... Életveszélyben sem vagyok, bár ez szerintem, nézőpont kérdése, így vita tárgya is lehetne, de az elmém még nem bomlott meg, így fizikailag nem vagyok közvetlen veszélyben.

Mégis, nehezen indult, és még egy kicsit tart is ez a nehézség, de már jobban beleszoktam az itteni életbe.
Szóval, néhány jótanács következik.

Mielőtt elindulsz:
- Ha rám hallgatsz, akkor senkinek egy szóval se említed, hogy mész valahova. Főleg hosszabb időre. Összecsomagolsz és lelépsz. Viszed a laptopot és az értékeidet, hogy ne higgyék azt: meghalni mentél.
- Mindig magad szervezd az útjaidat, így lelkiismeretfurdalás nélkül szétordíthatod magadat a szervezővel, és nem kell az illemszabályokat betartva, kedvesen elküldeni a jó büdös francba. Mellesleg, ezáltal akkor és úgy érkezel meg, ahogy te akarsz.
- Ne csomagolj sok mindent. Én nem tettem, csak ami tuti kell, és nem bírnám ki nélküle. Mikor az itteni vendégek szobáit takarítom, elképesztő mennyi kacatot hoznak magukkal! Krémekből, kencékből minimum (és nem hazudok) 10 félét hoznak, gondolom más kell a fülükre, a fenekükre, meg az arcukra...
A célállomás megvan, az út leszervezve, a csomagjaid rendben. Mindenkit, aki közel áll hozzád, jól ölelgess meg. Nem, komolyan, ez minden érzelgősség nélkül mondom, akár fiú vagy, akár lány. Hiányozni fog az elején. Lányoknak pár könnycsepp is megengedett, de persze nem létszükséglet. Tartalékolni kell későbbre.
- Végül pedig: bárhova mész, bármilyen módon, MINDIG vigyél magaddal KISPÁRNÁT! Nincs kivétel, mert ha nem a repülőn/buszon/vonaton/hajón jön jól, akkor máskor.

Ami tuti kell a bőröndödbe:
- fényképezőgép - ha nincs pénzed, nincs ruhád, de konnektor közelébe tudsz kerülni, akkor fel tudod tölteni az aksiját, és mindjárt felejthetetlen képeket tudsz csinálni, amiket tudsz mutogatni az unokáidnak. Nem mellesleg, ha érzelmileg nemigen kötődsz a készülékhez, el is tudod adni, és máris lesz pénzed. De ez már csak akkor ajánlatos, ha az éhhalál kísért.
- laptop + mobil internet - egyértelmű, miért: modern világban élünk, 50 éve csak keseregtek, hogy ki és mennyire hiányzik, és jó volt a képeslapküldés. Ma is szeretek képeslapot küldeni, de ez csak másodlagos. Nem elég a hely rajta.
- ruhák + cipők + egyéb - ezek is alapvetőek, mindenki sejti, hogy kellenek.
És igen, ennyi elég is. Több nem kell.

Útközben, főleg, ha busszal mész, több, mint 12 órás útra:
- Amíg tudsz, maradj ébren! Nézelődj, üsd el az időt, beszélgess. Az alvás a buszon, felnőttként a legrosszabb élmény, amit szerezhetsz magadnak az út során. Fájni fog mindened, kialvatlan leszel, nem beszélve arról, hogy (bár nem te leszel az egyetlen a buszon) horkolni fogsz, nyáladzol, akár egy pitbull, és a fejed más, éber emberek számára (mint amilyen általában egy buszsofőr) viccesen fog le-lebukdácsolni. A felsoroltak szintén felébresztenek, így újra nem tudtál többet aludni 5 percnél.
- Amikor már nem bírod tovább, akkor a KISPÁRNÁDDAL a nyakadnál, fejed alatt úgy fogsz aludni, mint akit fejbevágtak.
- Ne csak szendvicset vigyél enni, vigyél édességet, valamit, ami kicsit más izű, amit tudsz élvezni is.
- Hallgass zenét. Ezt nem kell magyarázni; azért mert jó és rövidíti az utat.
- A visszaútról sürgősen kezdj el gondolkodni, mondjuk, hogy hogy lehet másképpen hazajutni...

Amikor már itt vagy:
- Ne akarj mindenáron beilleszkedni, lógni valakin.
- Aludd végre ki magad, és majd egyél is valami főtt kaját.
- Pakolj ki, rendezkedj be, tedd otthonossá a lyukat, ahol laksz.


Amik segítenek nekem egy hete:
- Internet, ami ha működik, akkor beletartozik: Skype, a blog, invitel.hu (ahonnan a leveleket töltöm) és alkalomadtán a Facebook is.
- a tudat, hogy anyuék kb. egy hónap múlva meglátogatnak a nyaralásuk alatt
- az üzenetek, e-mailek a rokonoktól, barátoktól.
- egy frissen felfedezett könyvespolc, rajta nyilván: könyvekkel - görögül, szlovákul, oroszul és angolul.
- a tengerpart, a hűs vízzel és a szemet gyönyörködtető látvánnyal.
- a búvárszemüveg, hogy a vízben lévő dolgokkal is tisztában legyek.
- a hűtő, benne gyümölcsökkel és néhány édességgel, csokival - melyeket rendkívüli tisztelet övez a részemről.
- a közeli kirándulóhelyek, amiket látogatni tervezek a szabadnapjaimon.
- beszélőviszony magyar társaimmal.
- komolyabb beszédtémák a kedves román recepcióssal.
- néhány görög szó, mondat elsajátítása, a könnyebb érthetőség érdekében.

Ami segít a munka közben:
- a fentiekre való intenzív koncentrálás,
- ha egy kicsit végre fúj a szél ebben a dögmelegben,
- a vendégek köszönése, mosolya - összességében, hogy általában ŐK emberszámba vesznek,
- a borravalók,
- a már lefényképezett madárfészek az egyik bokorban; a tegnap felfedezett macsekok (muter + 2-3 kismacsek, de már nagyobbak és nagyon félősek),

Végezetül pedig leírom, hogy miket cipelek munka közben, mikkel kell dolgoznom, így mindenki eldöntheti, éppen mennyire túlzom el a dolgok állását néhány bejegyzésemben 😉
Íme, amit mindig viszek magammal a 6 és fél óra alatt (9-től fél 4-ig):
- felmosóvödör + felmosó benne
- seprű (skupa) + lapát
- vödör, benne: rongy (vitex), két szivacs, tisztítószerek (fürdőszobához, felmosóvízhez), folyékony szappan, sampon és tusfürdő az utántöltéshez
- és két nagy zsák: egy fehér a szennyesnek (ami nagyon, nagyon nehéz, ha tele a zsák!) és egy fekete, a szemétnek
Plusz esetenként a tiszta ágynemű és törölközők felcipelése, amikor más nem lehet a kezemben, nehogy elejtsem őket vagy összepiszkoljam.

Mára ennyi, megyek, megnézem a mosást, ugyanis hétfőn és kedden szabad nekünk mosni, és kíváncsi vagyok, hogy minek milyen színe lett... 😉

---