Husvet Italiaban

---

Udv Mindenkinek!

Jol eltelt az ido, immar aprilis van, itt a tavasz! Tudom, egy ideje nem irtam blogot, mert igazabol nem tortent semmi kulonos - tovabbra is dolgozom, elvezem az eletet, kozben megvolt a 3. evfordulom Britanniaban.

Viszont ugy ereztem, hogy husvet alkalmabol el kell utaznom, es sikerult is osszehozni Alessaval, az olasz/francia baratommal, akivel korabban egy hazban laktunk, es tavaly Jerome-mal egyutt (aki korabban ugyanabban a hazban lakott) harman Magyarorszagon voltunk. Alessa mar akkor mondta, hogy iden o kovetkezik - nem ellenkeztem 😊 Jerome sajnos nem tudott jonni, mert kisebb anyagi problemai tamadtak. De talan majd legkozelebb.

Sajnos a berepules nem sikerult tul jol, ugyanis 2 orat kesett az easyjet 😞 Eleve a Londonba beerkezo gep, amivel repultunk volna, kesett, majd amikor ugy 1.5 ora kesessel beszalltunk, meg mindig csak vartunk. Kiderult, hogy a tarsasag tulfoglalta a gepet (overbooking), gondolom, hogy ne legyen anyagi veszteseguk, minden szeken uljon valaki. Jelen esetben meg 1 vagy 2 ember vart a beszallasra, es a kapitany megkerte a kedves utasokat, hogy valaki onkent szalljon le, es kap 100 fontot meg egy ejszakai szallast es masnapra egy repjegyet. Talan nem meglepo, hogy senki nem jelentkezett - inkabb nevetessel vegyes felhaborodas volt a reakcio. Mivel senki nem szallt le, vegul otthagytuk az illeto(ke)t.

Aztan a Fiumicino repteren is kellemetlen meglepetesben volt reszunk, mivel egyetlen ember arusitotta a Termini allomasra kozlekedo Leonardo Express-re a jegyet, es jo hosszu sor allt mar, az automataknal szintugy. Alessa megkerdezte egy vasutastol, hogy a vonaton lehet-e jegyet venni, es miutan a valasz az volt, hogy nem, kivartuk a sorunkat, es bar kozben a tomeg nagy resze eltunt, mert egy masodik fazon is jott a Leonardo Express vonatkozasaban (nekunk masik vonat volt jo), igy is mire megvettuk a jegyunket, vagy 3 perccel lekestuk a vonatot. Varhattunk fel orat. De meg mindig nem volt olyan rossz a lekeses elmenye, mint a masik vaganyon egy fazone, aki rohant a vonat utan, es csak 2-3 meterrel maradt le. Na az igazan bosszanto! Persze mi sem orultunk...

A keseseknek koszonhetoen mire vonattal es busszal odaertunk a romai szallasunkra, mar fel 1 volt. Ugyan en is beszelek egy kicsit olaszul, azert igencsak jol jott, hogy Alessa ott volt, mivel a portas nem ugy tunt, hogy olaszon kivul barmit is beszel. Igy sikerult megtudnunk, hogy a legeselyesebb kajalda ilyenkor egy kozeli kioszk. Rohantunk is a gyors bekoltozest kovetoen, es par perccel 1 elott, amikor mar zarta be a tulaj a helyet, meg eppen odaertunk. Egy pocakos, 60 koruli, vidam olasz volt a tulaj, aki nagyon szivesen megmutatta a valasztekot, es vegul sonkas-sajtos szendvics mellett es egy sor mellett dontottunk. Ez a szendvics kelt tesztabol van, amolyan pita-fele kinezetu, es benne nem emlekszem, milyen, de finom sajt es parmai sonka volt. En altalaban nem szeretem a parmai sonkat, mert szamomra nem kellemes az ize, de amit itt kaptunk, az teljesen mas volt! Nagyon kellemes izu, egyaltalan nem emlekeztet arra, amit korabban mint parmai sonkat kostoltam. Persze eleg valoszinu, hogy ha ismet megkostolom valahol a vilagon, ismet a regi elmenyben lesz reszem. Majd kiderul.

Ugy 10 fok korul lehetett a homerseklet, igy tavaszi cuccban nem faztunk a kioszk melletti asztalkanal. Amolyan dolce vita erzesunk volt 😊 Kozben a tulaj hazament, es jott a meglepetes: a poharakat meg a tanyert tegyuk csak bele a viragladaba a valamilyen noveny ala. Total meglepodtem, hogy ilyen jo a kozbiztonsag, es tenyleg igy volt, mert mikor reggel fel 11 korul visszamentunk, meg mindig ott voltak a cuccok a viragladaban 😊

Eloszor is elbuszoztunk a Termini vasutallomasra, ahol leraktuk a csomagokat, es szomoruan tapasztaltuk, hogy nincsenek kis megorzo szekrenyek, hanem sorba kell allni, hogy szemelyesen leadjuk. Ezt az akadalyt is lekuzdve elmetroztunk a Circus Maximus-hoz (vagy Circo Massimo), ami a tortenelemkonyvekbol ismert regi stadion ovalis palyaja es lelatoja egy kis toronnyal, amiben talan a versenybirok ultek. Ugyan a lelatobol mar semmi nincs, azert eleg nagy terulet, igy erdekes volt elkepzelni, ahogy a domboldal megtelik emberekkel, es nezik a versenyeket. A stadion tuloldalan okori romok vannak, kellemes tortenelmi hangulatot arasztva.

Ezt kovetoen megprobaltam megtenni azt, amit 2 eve nem sikerult: kiprobalni a Bocca della Verita-t vagyis az Igazsag szajat. 2 eve eppen zarva volt az a kerengo, ahol a Santa Maria in Cosmedin templom elotereben ez a hires latnivalo talalhato. Most nem volt zarva, viszont rengetegen alltak elotte sorba. Gyors gondolkodas utan ugy dontottem, nem varunk, inkabb szetneztunk a templomban, ami gorogkeleti stilusban van berendezve. Eleg visszafogott volt a dekoracio, de szep.

Innen Caracalla furdoit vagyis a Terme di Caracalla-t mentunk megnezni, ami a Colosseum-tol delre, nem messze a Circus Maximus-tol talalhato. I.sz. 212-ben, Caracalla uralkodasa idejen kezdtek epiteni, majd halalat kovetoen, 217-ben fejeztek be. A gotok tamadasat kovetoen 357-ben teljesen elhagyatotta valt. Hatalmas, harom szintes furdokomplexum volt ez kulon gozfurdovel, huvos es hideg teremmel, valamint egy mai ertelemben hagyomanyos furdovel, melynek csarnoka tobb ujkori epiteszt is megihletett. 6 euro a belepo, de nagyon megeri annak, aki szeret okori romok kozott maszkalni. A romok mellett mozaik-toredekek is vannak itt, nemelyik egesz jo allapotban.

Nem is en lennek, ha nem emlitenem meg az ebedet 😊 Egy kulonleges helyre mentunk, aminek a neve Er Buchetto, es a Via del Viminale-n talalhato, nem messze a Terminitol. Ennek a helynek az a kulonlegessege, hogy itt lehet kapni a legfinomabb porchetta-t, vagyis malacsultet hidegen. Ez a hely 1890 ota, valtozatlan minoseggel varja az ide beteroket, es ahogy hallottam, ebedidoben peldaul nem is lehet beferni, annyian rohanjak meg.

Eleg kicsi ez a vendeglo, osszesen harom asztal van benne meg vagy 10 ulohely. A malacsult nem zsiros, a szelen a bor meg van jol sutve, lehet ropogtatni. Hozza kenyer jar alapbol, de mi sajtot, valogatott, hazi keszitesu savanyusagokat es finom bort is ittunk - mindezt kb 10 euroert fejenkent, ami igen jo ar. Eleg jo laktatos volt, finom is, es kozben hallgathattam az olasz beszelgetest, ami zene fuleimnek 😊 Volt par dolog, amit megertettem, de azert eleg gyors volt. Megtudtam, hogy Japantol Amerikaig elterjedt mar a hely hire, sot, a japan tv is kivonult egyszer, valamint egy sved turisztikai irono 14 oldalt szentelt a romai utikalauzaban ennek a helynek. A tulaj persze orul a reklamnak, de o maga nem kert senkit, hogy ezt tegyek, mert a jo hir szajrol-szajra terjed.

Jol eltelt az ido, mar menni akartunk, de az egyik olasz fazon, Alessa egyik ismerose meg megkinalt bennunket borral. Hiaba mondtuk, hogy nem kerunk, a tulaj siman arrebb soporte a kezemet a poharrol, es toltott 😊 Meg kell hagyni, jo bor volt. Ez most eppen voros, a malac melle feheret fogyasztottunk, es igen jo volt. Ha valaki Romaba keszul, es szereti a malacsultet, ajanlom ezt a helyet. Facebook-on is font van: AVVENTORI DE "ER BUCHETTO" a csoport neve.

A finom ebed utan folvettuk a csomagokat, es a vonatunk fele vettuk az utat, utbaejtve a Spanyol lepcsot, ami a Piazza di Spagna-nal talalhato, es 2 eve, mikor arra jartam szuleimmel, nem volt annyira szep valami felujitas miatt. Most szep latvanyt nyujtott, es persze tele volt a lepcso turistakkal meg helyiekkel. Hogy kicsit lemossuk az ebedet, egy kis amaro-t ittunk, ami nem olyan edeskes, mint az amaretto (es amivel kapcsolatban nem tul kellemes emlekeim vannak), hanem itt-ott az Unicumra hasonlit. Persze ha mar Olaszorszag, akkor a gelato, vagyis a fagyi sem maradhat el: isteni csoki- es mogyorofagyit ettem 😊

Innen elvonatoztunk Viterboba, ahol Alessa apukaja lakik, es ahol hetfo reggelig maradtunk. Viterbo a papak varosa volt (Avignon mellett a masik), errol tanuskodik a Papak palotaja vagyis Palazzo papale. Viterbo nagyjabol 80,000 lakosu, es a legszebb resze a kozepen talalhato, kozepkori varosfallal korulveve. A varosfalon belul talalhato a regi varoskozpont par szaz eves hazakkal es egy kozepkori negyeddel, ahol a Papak palotaja is talalhato.

Szombaton setaltunk egyet a varoskozpontban, es eloszor a Palazzo Comunale (talan kozossegi haz) udvaraba mentunk be, ahonnan szep kilatas nyilik a kozeli volgyre, es egy nagy emlektabla emlekeztetett az I. vilaghaborura. Erdekes volt elgondolkodni azon, hogy az I. vilaghaboruban Magyarorszag es Olaszorszag meg egymas ellen harcolt, a II. vilaghaboruban mar ugyanazon az oldalon...

Innen elmentunk a Palazzo papale-t megnezni, ami ugyan nem volt nyitva, de kivulrol is szep gotikus epulet. Mellett talalhato a San Lorenzo katedralis kivulrol csikos tornyaval, ami Olaszorszagban igen elterjedt. Belul igen egyszeru, de tetszettek az ivek.

Ezt kovetoen elautoztunk a Castiglione in Teverina nevu telepulesre, ami hegyes videken, egy magaslaton helyezkedik el, es az ovarosi resze kulonleges hangulatot araszt: sikatorok, lepcsok, regi epuletek, es mindehhez lattunk vagy 3 embert abban a varosreszben. Kozben sutott a nap, nesz alig volt hallhato. Aztan egyszercsak megszolalt egy szaxofon valahol. Mentunk a hang utan, es kiertunk egy kis terre a varosfal mellet, ahonnan szep kilatas nyilt a kozeli tajra. Aztan ahogy vegigsetaltunk az ovarosi reszen, es kiertunk a foterre, mar joval tobb embert lattunk, megtort a varazs. Es hosszu ido utan eloszor ittam falikutbol, ami igen jolesett a nagyjabol 17-18 fokban. (Sokaig azert nem ittam falikutbol, mert nem voltam olyan helyen, ahol lett volna.)

Meg az odaut elejen megalltunk egy kis vendegloben, ahol a finom husos tortellini ele Mozzarella di bufala-t ettem, ami bolenytejbol keszult mozzarella, es az igazan finomat Olaszorszagban keszitik. Eloetelkent paradicsom-karikakra helyezve, egy kis olivaolajjal megontozve szervirozzak. Nagyon kellemes volt.

A varazslatos ovarosban tett latogatast kovetoen visszaautoztunk Viterboba, ahol talalkoztuk Alessa egyik helyi baratjaval, es ittunk egy kis Martinit. Emlekezven, hogy a rosso milyen edes tud lenni, en a bianco mellett maradtam, benne egy olajbogyoval. Majd jott Alessa apukaja is, es harman, mert a masik ficko kozben hazament, elmentunk a Cavallino Bianco, vagyis Feher csiko etterembe, ahol igen jo a valasztek, prima a minoseg, es jok az arak. Eloetelnek garnela-salatat, foetelnek grillezett kardhalat ettem minimalis salataval (nehogy megartson), melle finom feher bort. Desszertnek pedig torta di limoncello-t kertem, ami igen kellemes volt, nem volt tul edes, es igen szepen szerviroztak.
Vacsora utan hazamentunk, es egy limoncello tarsasagaban meg beszelgettunk egyet magyar es olasz politikarol, gazdasagrol, errol-arrol.

Husvet vasarnap esovel kezdodott, ami azon a videken - mint megtudtam - egyaltalan nem meglepo, sot, szokas. Azert az eso ellenere is elmentunk maszkalni, es a San Sisto templomot erintve, amit a haboruban teljesen lerombolt egy angol bombazo (ismet csak erdekes belegondolni, hogy Britannia es Olaszorszag most egy taborban van - hiaba, furcsa a tortenelem), de azota ujjaepitettek. Eppen mise volt, igy fotozni nem tudtam, csak nezelodtem. Eleg puritan volt belulrol, viszont egyertelmuen kulonleges a nagy lepcso kozepen, hatul, aminek a tetejen van az oltar. Ez nem egy 4-5 foku lepcso, mint altalaban, hanem vagy 20 lepcsofok, igy az oltar igen magasan van.
Mivel nem vagyok nagy rajongoja a vallasos dolgoknak, nem sajnaltam, hogy a mise vegere ertunk oda, amikor az kovetkezett, hogy 'menjetek bekevel'. Ekkor a pap azt mondta, hogy 'pace' vagyis beke, es az emberek odafordultak a mellettuk levokhoz, kezet raztak veluk, es ok is ezt mondtak. Ketten velem is kezet raztak - erdekes helyzet volt egy pillanatra reszeseve lenni.

Innen elmentunk a Palazzo Comunale-ba, ami most nyitva volt, es megcsodalhattuk a freskokat a tanacsteremben es mas helyisegekben. Mivel olykor ramjon, hogy atgondoljam, talalgassak, honnan ered egy szo, gondolkodtam, vajon a freskonak koze van-e a spanyol 'fresco' vagyis 'hideg' szohoz. Alessaval is beszelgettunk errol, meg most utana is neztem, es kozvetlenul az olasz 'affresco'-bol ered, ami pedig a nemet 'frisch'-bol, vagyis a jelentese 'friss'. Az oka pedig az, hogy a fresko keszitesenel az alap, amire festenek, nedves, friss.
Ha mar a szavak rokonsaganal tartunk, meg kell emlitsem ket zoldseg/gyumolcs nevet is: cavolfiore es castagne. Meglepo modon karfiol es gesztenye a megfejtes. Ebbol is latszik, hogy bar a magyar nyelv a nyelvtant es ragozast tekintve rokon a finnel, a szokeszletunk eleg nemzetkozi.

A Palazzo Communale-bol a San Pellegrino negyedbe mentunk, ami egy gyonyoru kozepkori resz, es nyaron virag boritja nagy reszet. Sajnos meg mindig esett, de azert az ernyo alol is sikerult jo kepeket kesziteni - ezt majd mindenki eldontheti, aki megnezi a netes fotoalbumot, amit rovidesen feltoltok.

Kozben telt az ido, es hazamentunk husveti ebedre, amit Alessa apukaja keszitett. Eloetelnek egy szelet husveti kenyer, pasquetta volt, ami vilagos sarga szinu, vajas izu, nagyon picit edeskes. Ehhez tojast ettunk, megpedig az elore megfestett illetve csibes vagy nyuszis matricaval diszitett tojasok kozul egyet-egyet. A tojasfeltores modja erdekes volt, egyiptomi szokas: mindenki az egyik kezeben fogja a tojast, majd eloszor az egyik, majd a masik szomszedjaval utik ossze a tojasokat, es igy betorik mindket vege. Mindig van valami uj 😊

A kenyerhez es tojashoz parmai sonka es olasz szalami volt, valamint egy kis feher bor. Ezutan jott a teszta, ami pappardelle volt, a tagliatelle-hez hasonlo, csak eppen szelesebb teszta, paradicsomos vaddiszno-raguval es egy kis parmezannal. Remek ize volt, bar en kicsit sok parmezant szortam ra, es igy a szosz ize nem ervenyesult annyira, mint lehetett volna, de azert igy is ereztem. A masodik fogas sovany serteskaraj-rolad volt sonkaval es sajttal toltve, melle parolt zoldborso es repa.
Szerencsere ezek nem voltak oriasi adagok, igy meg lecsuszott egy kis sajt, megpedig haromfele: provolone, gorgonzola es egy harmadik fajta - a provolone volt a legkevesbe erett. Hozza korte, ami jol megy a sajthoz, es egy uj divatnak hodolva: mez. Ahogy megtudtam, csak par eve kezdett elterjedni a mezes verzio, amit igazabol erett sajtokhoz ajanlanak - ezek eleg erettek voltak.
Ezutan jott a desszert, turotorta husveti kulonkiadasban, barany alakura elkeszitve 😊 A masodik fogas melle egy kis vorosbort ittunk, a desszerthez pedig calvados-t, amirol meg kellett allapitsam, hogy utoizeben igencsak a palinkara hasonlit 😊

A nagy ebed utan, mivel meg mindig esett, beautoztunk a belvarosba - Olaszorszagban nincs zero tolerancia az alkohol teren, ugy tunik -, majd tettunk egy jo nagy setat ernyovel, es vegul az Etruszk muzeumban kotottunk ki. Viterbo helyen es kornyeken az etruszk korban mar telepulesek, valamint egy szinhaz is megjelentek, es az innen valo targyi emlekekbol volt ez a kiallitas. Nekem nagyon tetszett, mivel szeretem az okori muveszetet, es ezek a szobrok, mozaikok es hasznalati targyak nagyon jol neztek ki. Nagy gyujtemeny volt regi penzekbol es olyan uvegtargyakbol is, amelyek fala nagyon vekony - igencsak ertettek hozza! A kiallitas vegen egy ketkereku kocsit neztunk meg, ami i.e. 500-bol valo, vagyis tobb mint 2500 eves!

Eltoltottunk vagy 2 orat a muzeumban, aztan hazamentunk, mert Alessanak es az apukajanak valami megbeszelni valoja volt meg pakolniuk kellett a batyja volt lakasaban. En meg, mivel nem akartam labatlankodni, meg kisse almos voltam, felajanlottam, hogy addig ledolok kicsit - nem volt ellenvetes, es jot pihentem.
Ugy 1.5 oraval kesobb elmentunk vacsorazni az elozo esti helyre, es ezuttal feher pizzat ettem, amin mozzarella, szalami es porcini gomba volt osszesen. Eloszor kicsit furcsa volt, hogy nem erzem a szokasos paradicsomot, de jo ize volt. Ez a gomba eleg kulonleges izu: erzodik rajta a gombaiz, de nagyon enyhen, es igen kellemes az ize.

Husvet hetfon meg mindig esett, es bar idoben folkeltunk, megis eltelt az ido meg pakolaszassal, valamint az autouton is volt torlodas, igy vegul 12 utan ertunk Romaba. Alessa apukaja ment tovabb delnek, mi pedig megprobaltuk lerakni a csomagot. Ezuttal iszonyat hosszu sor volt, igy inkabb vittuk magunkkal. Szerencsere nem volt tul nehez, meg nem is esett, igy meg lehetett oldani.

Eloszor a Caravaggio-kiallitassal probalkoztunk, de ott akkora sor allt, ami eleg valoszinuleg csak 2 ora alatt tunt volna el, igy ezt kilottuk. Alessa ajanlott egy kiallitast az Olaszorszagi nepvandorlasrol, ami mar a kozepkorban elkezdodott kismertekben, de igazabol az 1861-es egyesitest megelozoen majd inkabb azt kovetoen novekedett meg. 1861 es 2005 kozott mintegy 29 millioan vandoroltak ki, es 15 millioan vandoroltak be Olaszorszagba (a 2009-es becsult lakossag 60 millio koruli volt). Egy ideig erdekes volt, de aztan mar kezdett sok lenni, meg az ido is telt, igy inkabb ebed utan neztunk. Sajnos a hely, amit Alessa ajanlott, es ahol a legjobb csapolt Peroni-t merik, tele volt, sorban is alltak sokan, igy egy veletlenszeru helyre tertunk be. A kaja nem volt rossz, viszont olcso volt romai viszonylatban.

Az esoben, ami nem sokkal kesobb elallt, sikerult elkapnunk a sokadik buszt, mert mindegyik tomve volt, idoben kiertunk a Termini-re, majd a repterre, ahol orommel tapasztalhattuk, hogy a gepunk ismet kesni fog. Mikor Alessa megemlitette az egyik easyjet-es emberkenek, hogy idefele is ez volt, meg hogy tulfoglalas miatt, az illeto elkerekedett szemekkel nezett, majd teljes magabiztossaggal mondta: az easyjet-nel nincs tulfoglalas. Ezekutan nyilvan folmerul, hogy valaki nem mondott igazat. Tulajdonkeppen mindegy, hogy ki, csak ne nezzek hulyenek az utast, ha lehet!

1 ora 45 perces kesessel, ejfel utan landoltunk a Gatwick-en, es mivel keso volt, nem volt mar vonat a London Bridge-re, ami kozel lett volna. Ehelyett bevonatoztunk a belvarosi Victoria-ra, majd ejszakai buszokkal haza - 2.30-ra mar haza is ertem. 6.10-kor meg ebreszto volt munkahoz. Szerencsere nem aludtam el 😊

Leszamitva a negativumokat, jo hetvege volt, lazan szervezett programmal, mivel Romaban mar lattam sok mindent 2 eve, igy most ugy voltam, minden, amit latok, plusz. Es meg mindig nagyon bejon az olasz kaja meg az okori epiteszet 😊 Csak javasolni tudom Olaszorszagot mint uticelt.

---

Comments

[dancza jpzsef]

Köszönöm a beszámolót ugy látom jól értezted magad hali apa