Blogs from Colombia, South America - page 2

Reggel korán keltünk, mert el kellett érni a 7:45-kor induló dzsipet és még be kellett buszoznunk hozzá a városba. Szóval dzsippel folytattuk az utunkat a változatosság kedvéért, amiért nagyon hálás voltam, mert az út így is nagyon durva volt, hát meg ha egy nagyobb busszal, megyünk. Az utunk következő szakaszát egyszerűen csak a halál útjának nevezik itt a helyiek, nem véletlenül, ugyanis a nem túl hosszú, 80 kilométeres szakaszt volt, hogy 8-10 óra alatt tette meg Kristóf korábban. Keskeny, hegyi szerpentin, néhol korláttal és szűken másfél sávos, összesen, néhol aszfalt, de inkább köves föld. Útközben kápolna. Az volt a szerencsénk, hogy egyirányúsították az utat, naponta változó irányba, így szerencsére nem kellett számolnunk a szembejövő forgalommal. Szakadt az eső és sok helyen a lezúduló víz, mint egy folyó keresztezte utunkat. Ritka jó, fiatal sofőrünk volt, ami itt ... read more

Utunk egyik fontos és tervezett napjához érkeztünk, amire már nagyon készültünk. Este megyünk Ayahuasca ceremóniára a helyi sámánhoz, akihez sokan nagyon hosszú zarándoklatot tesznek, hogy részt tudjanak venni. Végülis mi sem utaztunk keveset hozzá, mégha nem is ez volt utunk egyetlen célja… De mielőtt este elmentünk volna, még a reggel, illetve a hajnal volt izgalmas, miután olyan felhőszakadás volt hajnaltól, egész estig, hogy az eddig békés kis folyóból egy félelmetes, mindent elsodró, hömpölygő sáros ár lett. Olyan sodrása volt, hogy az ember beleszédült, ha belenézett. Meg soha nem láttam ilyen sodrást. Miután egész nap szakadt, nem is mentünk sehova, így testileg és lelkileg is tudtunk készülni az estére. Öt helyett hat után ért ide értünk a taxi, amivel mentünk. Végül két autóval mentünk a hostelből, voltak akik nem itt laktak csak a ceremóniára jöt... read more

Nyugisan indult a nap, nem keltünk nagyon korán most, de későn se, olyan 6 körül. Összeszedtük magunkat, aztán elindult be Mocoaba reggelizni és a piacra kicsit bevásárolni gyümölcsöket, zöldséget. Egy juice bárban kezdtünk, ahol isteni friss gyümölcs shakeet ittunk, de miután ezt kevésnek éreztük, tovább indultunk keresni egy rántottát. A főtértől nem messze már messziről láttuk, hogy ég a tűz az út szélén és valamit sütnek rajta. Egyből tudtuk h ez lesz a mi helyünk és nem is csalódtunk a rántottájukban. Gyorsan bevásároltunk a piacon, mindenféle gyümölcsöt és jöttünk is haza. 10 körül már itthon is voltunk. Azt gondoltuk, hogy a délutánt majd ma is pihenéssel, egy függőágyban töltjük, de végül nem így lett… Kitaláltuk, hogy menjünk le a folyóhoz, amihez a lejárat párszáz méterre van tőlünk és ott pihenjünk le. Vittünk is magunkkal függőágyat és ... read more

Korán keltünk és jógáztunk a pakolás és reggeli előtt, majd jött egy taxi érrtünk amivel kimentünk a buszhoz amivel tovább indultunk Mocoa-ba, ami kb 230km, szerpentinen, így megint hosszú útra készültünk. Kilenckor ért volna oda az állomásra, ahol felszálltunk, de amikor kiértünk akkor mondták, hogy 1,5 órát késik, de végül 2,5 lett belőle és csak 11:30-kor szálltunk fel. Ezzel veszélybe került az esti ceremónia, amire oda szerettünk volna érni és a kevés fix programunk egyike lenne. Most a buszon ülünk és itt írtam meg a tegnapot és a mai napunkat eddig… Hát nem lett heppyend a vége sajnos, sőt az eddigi legszarabb napunkat zártuk sajnos. Konkrétan a teljes napunkat a buszon töltöttük. Nem elég, hogy 2,5 óra késéssel indultunk, de a tervezett 5 órás menetidő is majdnem 8 óra lett. 8:30-kor indultunk el a szállásunkról és ... read more

Este még felmerült, hogy maradjunk majd még egy éjszakát, de mivel este már semmit nem láttunk, így nem tudtunk megítélni, hogy van-e értelme. Van valami folyó, annak lemehetünk a partjára, meg van egy tér is… Korán reggel elindultunk körbe nézni és reggelizni. Előbb lementünk a folyóhoz, aminek a partja látszott, hogy látott már szebb időket is, mert szépen ki volt építve, de sajnos mára már el volt hanyagolva és büdös, szemetes volt, mint amúgy az egész város. Már sokkal közelebb volt a feeling Indiához, mint Bogotában. Mondjuk én imádom ezt a káoszt, hamar otthonosan mozgok benne és gyorsan fel is vettem a forgalom ritmusát is. Bár elsőre furcsa volt amikor egy zebrán indultam át és jött egy motoros, akinek még stop táblája is volt és Kristóf azt mondja, hogy várj, neki van elsőbbsége. Kérdezem, miért lenne? ... read more