Columbia & Ecuador - Kilencedik nap - A ceremónia napja

---

Utunk egyik fontos és tervezett napjához érkeztünk, amire már nagyon készültünk.



Este megyünk Ayahuasca ceremóniára a helyi sámánhoz, akihez sokan nagyon hosszú zarándoklatot tesznek, hogy részt tudjanak venni. Végülis mi sem utaztunk keveset hozzá, mégha nem is ez volt utunk egyetlen célja…



De mielőtt este elmentünk volna, még a reggel, illetve a hajnal volt izgalmas, miután olyan felhőszakadás volt hajnaltól, egész estig, hogy az eddig békés kis folyóból egy félelmetes, mindent elsodró, hömpölygő sáros ár lett. Olyan sodrása volt, hogy az ember beleszédült, ha belenézett. Meg soha nem láttam ilyen sodrást.



Miután egész nap szakadt, nem is mentünk sehova, így testileg és lelkileg is tudtunk készülni az estére.



Öt helyett hat után ért ide értünk a taxi, amivel mentünk. Végül két autóval mentünk a hostelből, voltak akik nem itt laktak csak a ceremóniára jöttek velünk.

Kb fél órás út után érkeztünk a sámán házához, aminek a hátsó kertjében, bár inkább birtoknak nevezném a mérete alapján, ahol több halastó között érkeztünk meg a ceremónia helyszínére. Kissé puritán volt a hely es a ceremónia is, ahogy Kristóf fogalmazta meg, aki már többször járt itt, hogy itt nagyon nyers az egész és ez szerintem is egy jó szó rá. Gyorsan elmondták a szabályokat ez estére, ki-hol-mit-merre-mikor… Érdekes volt, hogy egy számomra inkább istálló jellegű, oldalt teljesen nyitott, döngölt földes hely volt, középen hosszában egy közlekedővel és az így elválasztott tér egyik felén a nők, másikon a férfiak voltak. Mindenki kapott egy függőágyat, amit egymás mellé, szépen sorban felkötöttünk és ez volt a saját életterünk reggelig. Mindenki egyénileg, egymagában ment a saját folyamatával.

A ceremónia fél 9-kor kezdődött, aminek az első 3 órája teljes csendben telt és csak éjféltől kb háromig zenéltek, utána reggel 6-ig megint csend volt. 7-re összeszedtük magunkat és már jött is értünk a taxi. A megélésekről és a folyamatról nem ez az a fórum ahol írok…

---