New Caledonia


Advertisement
New Caledonia's flag
Oceania » New Caledonia » South Province » Noumea
January 19th 2008
Published: May 12th 2008
Edit Blog Post

Our excitement of getting to visit New Caledonia dampened a bit when we started researching how much it costs to stay there! Definitely it has imported prices as well as the language from France, and thats a real shame for backpackers.

Új-Kaledónia látogatása iránt érzett lelkesedésünket kissé lehűtötte mikor rájöttünk, hogy milyen sokba is fog ez nekünk kerülni. Nemcsak a nyelvet, de az árakat is importálták Franciaországból.

With only a short time available we opted to visit the most talked about location in New Caledonia, the remote island of L’lle des Pins (Isle of Pines). The only way to get there is by ferry which runs only 3 days a week, making the island paradise feel very isolated. We had a fun journey as the cyclone that had affected us in Fiji had passed nearby and we were still experiencing the after effects, making the sea pretty rough. Probably half the passengers were being sick and the other half were feeling like they wanted to!

Mivel jó szokásunkhoz híven alig pár nap állt rendelkezésünkre a szigeten úgy gondoltuk e kevés időt a sokat emlegetett Fenyők szigetén (L’Ile des Pins) töltjük. Egyetlen (elfogadható árú) lehetőség az odautazásra a komphajó, ami hetente háromszor jár. Utunk eléggé viharosra sikeredett a Fijin már megismert ciklonnak köszönhetően. Az óriás komp utasainak legalább a fele tengeri beteg lett, míg a másik fele ettől érezte magát rosszul.

We had got used to arriving to islands and being surrounded by people all wanting to take us to their guest house or out on their tour, and found it quite off-putting when we arrived to an empty quay with nobody seeming to take an interest in two lost looking tourists. As we learnt, everyone makes reservations from the main island, and just turning up (as we had done) wasn’t the typical thing to do. After a period of asking ourselves what to do, we managed to get a ride to the other side of the island (15 minutes away!) where we hoped we may be able to camp out in a rented tent.

Ahhoz szoktunk, hogy egy-egy szigetre megérkezvén meglepnek bennünket a szállást/utazást kínálók hadai, így kissé rosszul érintett az üres móló látványa, ahol a fenét se érdekelte két elveszettnek látszó turista. Ahogy arra rádöbbentünk, ide csak felkészült turisták jönnek, akik előzetesen szállást foglalnak. Némi tétovázás után sikerült taxit szereznünk a sziget túloldalára (15 perc autókázás) ahol reményeink szerint bérelhető sátor várt ránk. Várt is. Egy kisebb vagyonért.

Having sorted our accommodation (one night in a tiny tent cost $60!) we headed off on a walk through / alongside a stream to an emerald lagoon by the sea. We had seen photos of this place in the guidebook, but we still weren’t prepared for the real thing. The water was so beautifully emerald in colour, with white sand around, huge lush pine trees surrounding us and the sea on the far side. Wow. We had never seen anything like that! The great thing about photos though (as we discovered) is that they can only show the beauty of this place, and fail to illustrate the number of vicious mosquitos there are and how cold the water is! There is no such thing as a perfect paradise! The snorkeling here was really nice too, with the highlight being the discovery of a sea snake (one of the most poisonous snakes in the world, and we almost trod on it!).

Miután ilyen jól lerendeztük a szálláskérdést (egy éjszaka a miniatűr sátorban alig 60 $-ért) nyakunkba illetve talpunk alá vettük a bokáig érő patakot és irány a smaragdzöld lagúna. Láttunk képeket a helyről az útikönyvben, de még így sem voltunk felkészülve a látványra. A víz színe igazi smaragdzöld, fehér homokkal körülölelve, zöld fenyőfák árnyékában, mögötte ott hullámzik a tenger. Sosem láttunk ehhez hasonlót! A legnagyszerűbb dolog a képekben, mint azt a helyszínen megtapasztaltuk, hogy elrejti mennyi ádáz szúnyog támad abban a másodpercben, ha árnyékba vonulsz, ami pedig nagyon jól esne, mert szétéget a nap. Felmerülhet a gondolot miért nem a hűsítő habokba menekültünk, de a víz olyan hideg, hogy napsütés ide vagy oda, max egyszer tudod magad rávenni, hogy belemerészkedj. Nincs olyan, hogy tökéletes paradicsom! A maszkos búvárkodás itt is nagyon kellemes volt, csúcspontja egy fekete-fehér tengeri kígyó látványa volt, ami a világ egyik legmérgesebb kígyója. Ezt Andy az úton sokszor előadta, mert ő már látott ilyet Ausztráliában, így én rendesen be is tojtam. Az a mocsok meg egyre csak jött. Andy veszélyérzetét tökéletesen elfújta a fotózás öröme, én meg nem tudtam, hogyan vegyem rá, hogy menjünk már arrébb. De azért túléltük. Bár nagyon mérges, a feje nagyon pici, így kevés helyen tud megharapni. Pl. ujjak köze. Ugyhogy szorítottam az ujjaim rendesen!

After a day of exploring the lake and coastline, and a night of mosquitos and terrible service for huge sums of money, we decided to move on. We had been recommended a traditional boat trip 'pirogue a voile' from a nearby beach that would take us back toward the ferry quay, where we hoped to find some accommodation. The boats don’t have a schedule, you just have to be there at the right time, and thankfully we caught pretty much the last one that day. And what a lovely trip. It was just the two of us with our captain and gorgeous views of turquoise water, white beaches, interesting rock formations, with a backdrop of pine trees.

Miután egy falat kaja nélkül "végigszenvedtük" a napot, megküzdöttünk az éjszaka még! aktívabb szúnyogokkal és a drága, de nívón aluli kiszolgálással úgy döntöttünk továbbállunk. Kedves kempingtársak melegen ajánlották a hagyományos helyi hajótúrát, "pirogue a voile = vitorlás kenu oldaltámasztékkal, turistás verzója platóval, hogy sokan elférjenek rajta", így azt választottuk közlekedési eszköznek, hogy visszajussunk a komphajó mólójához, ahol reméltük találunk valami szállásfélét. A csónaknak nincs menetrendje. Szabály légy jó a jó helyen jó időben. Hát mi éppen belefértünk, és megcsíptük az aznapi utolsót. Megérte! Egy nagyon kellemes kétszemélyes túra lenyűgöző helyszínen. A már unalomig ismételgetett smaragzöld viz, fehér homok, szokatlan sziklaformák és persze háttérben a sziget nevét adó fenyők.

With a bit of luck we found a great, friendly place to stay in a rented tent (for less money than before) with just a short walk to two beaches! And even more importantly, a shop!! We had starved ourselves due do lack of food options and high cost, but at last we could pig out on homemade sandwiches and icecream!!

Némi szerencsével (és összesen 4 darab véresre feltört lábbal) rábukkantunk egy barátságos és az elözönél jóval jutányosabb áru kempingre, egy köpésre a sziget 2 fö strandjától ÉS a sziget legnagyobb vegyesboltjától (lakótelepi non-stop mini ABC méretű). Ekkora már az éhhalál küszöbén álltunk a lehetőség hiánya és az árak miatt, ám most degeszre ettük magunkat a házi készítésű sajtos szendviccsel és jégkrémmel!

The two beaches were stunning, and on our first day there were almost no people using them. On the second day a huge P&O cruise-ship arrived and thousands of people landed on the beaches, it was quite amazing.

A két strand csodálatos volt. Az első nap szinte senki nem volt rajtunk kívűl, aztán a második nap kikötött a sziget előtti öbölben egy óriás P&O tengerjáró hajó és a kis hajók csak úgy ontották az embereket a partra. Egy talpalattnyi hely sem maradt kihasználatlanul. Szinte lenyűgöző volt. Főleg a sok egyforma kék-fehér törülköző.

Then it was time to catch our ferry back to the New Caledonia mainland for one last day of checking out the beaches and visiting the local aquarium. It is nice on the mainland but not as beautiful as L’lle des Pins.

Aztán már mehettünk is vissza a fő szigetre, hogy maradék egy napunkat az ottani strandok és az akvárium látogatásával töltsük.

Overall we enjoyed our time in New Caledonia. L’lle des Pins is quite amazing in terms of natural beauty, and it was great to have so few tourists there. As backpackers though, the cost of everything made the trip quite difficult, and took a bit away from the enjoyment of the islands. The other aspect we missed was genuinely friendly locals. We enjoyed so much the attitude of the locals in Fiji towards the tourists, and really missed it here. People were not in general unfriendly, but we got the impression they did not enjoy having the odd tourist around. So definitely a worthwhile visit, but I don’t think we will be back.

Mindent összevetve (így utólag visszanézve) élveztük az Új-Kaledónián eltöltött időt. Egyértelműen L’Ile de Pins egy valóságos természeti csoda és jó volt, hogy alig volt rajtunk kívűl turista. A költségek kissé megnehezítették a dolgunk és csökkentették az élvezetet. Továbbá amit nagyon hiányoltunk az a helyiek kedvessége, amit Fijin tapasztaltunk. Az itteniek nem voltak (általában) barátságtalanok, de úgy éreztük nem élvezték a turisták jelenlétét. Szóval jó, hogy elmentünk, de nem hiszem, hogy visszamennénk.



Additional photos below
Photos: 41, Displayed: 29


Advertisement



Tot: 0.096s; Tpl: 0.026s; cc: 12; qc: 29; dbt: 0.0243s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1; ; mem: 1.1mb