Negy varos meseje - 1. resz: Washington DC

---

Ez az ev jol alakult eddig utazas szempontjabol, mivel a Virgin Atlantic-nel is klubtag vagyok, es ott is sikerult jelentos kedvezmenyt szereznem Amerikaba, igy kitalaltam, hogy elrepulok Washington DC-be, majd Chicagobol repulok vissza egy het mulva.

Nagyjabol 8 ora hosszu volt az ut, izlett a chilli con carne es a salata, valamint a desszert, jot szorakoztam Woody Allen egy filmjen es a Benidorm cimu angol vigjateksorozat egy reszen, majd Robin Cook egyik konyvet, a Muhibat olvastam tovabb. Ismet folyosora szolo jegyet vettem, mert jo neha folkelni es nyujtozkodni, setalni egyet.

A repulobol kiszallva egy kis terminalepuletbe ertunk, ahonnan egy szallitoeszkoz vitt at a foepuletbe. Ez az eszkoz pontosan ugy nezett ki, mint az Airport 79 cimu filmben, mikor Washingtonbol repulnek a Concorde-dal: egy nagy teherauto oriasi kerekekkel, ami a terminalok kozott kozlekedik, es raadasul meg egy emeloszerkezet is van benne, ami a dokkolas elott felemeli, utana meg lesullyeszti a gepet. A bevandorlas viszonylag gyorsan ment, nem volt semmi problema (nem is szamitottam ra), majd rovidesen megkaptam a csomagomat, es egy kis setat es kerdezoskodest utan felszalltam egy buszra, ami elvisz a metroallomasra. Szerencses voltam, mivel ebben az evben keszult el a Silver Line metrovonalnak ez a resze, igy mar nem csak busszal lehet bejutni a varoskozpontba, hanem egy jelentos szakaszon mar metroval is lehet. Ez gyorsabba teszi a kozlekedest, igy kb egy ora volt az ut. Igen meleg es fulledt volt az ido egy korabbi esot kovetoen, de a nap kezdett kijonni a felhok mogul. Kb delutan 5-re ertem a szallasomra, ami a Foggy Bottom nevu keruletben, George Washington Orvosi Egyetem es a metroallomas szomszedsagaban talalhato. A szobam tagas volt, az agy jo nagy, minden tiszta. Kis kipakolast kovetoen vacsorazni indultam, es bar par hely, ami jonak tunt, tele volt, talaltam egyet, a District Commons-t. Pub jellegu a kiepitese (nem a boxokkal, inkabb a sok asztallal), es a jellemzoen amerikai fogasok mellett rengetegfele sort is kinalnak. Nem volt konnyu valasztani, de vegul egy eszak-karolinai pisztrangot ettem mini brokkolival, fenyomagvakkal es egetett vajszosszal (ez volt a neve az etlapon, es ez adott neki egy pici kesernyes izt, ami erdekesse tette), hozza pedig egy Hawaii-rol szarmazo sort. Nagyon izlett minden, a kiszolgalas is jo volt.

Vacsora utan del fele indultam el setalni, es kb 20-25 perc utan oda is ertem a Lincoln emlekmuhoz: ez az az oszlopos kis epulet, benne Lincoln szobraval. Az emlekmunek hattal allva a Reflecting Pool lathato, majd azon tul a Washington emlekmu, az obeliszk, mogotte pedig keletre a Capitolum. Gondolom, azert hivjak Reflecting Pool-nal, mert tukrozodik benne az obeliszk. A medence masik vegen egy II. vilaghaborus emlekmu lathato sok kis szokokuttal es az amerikai allamoknak allitott kis emlekmuvekkel, majd amogott, egy uton atkelve egy kis dombra jutunk, melynek kozepen all az obeliszk. Eddigre mar eleg jol beesteledett, az obeliszk tetejen villogott a ket kis piros lampa, ezzel jelezve a repulogepeknek. Az obeliszk elott allva, eszakra nezve a Feher haz latszott, szepen kivilagitva. Bar eleg nagy park van mogotte, sikerult a keritesig jutni (sokszor lezarjak a kornyezo utakat, igy ez nem mindig sikerul), es onnan nezelodtem kicsit. Probaltam megszervezni egy latogatast a Feher hazba, de mint megtudtam, akkora az erdeklodes az amerikai allampolgarok koreben, hogy kulfoldi turistaknak mar nem is adnak bejutast - igy maradt a kivulrol valo szemlelodes. Nyugat majd eszak fele haladva megkerultem a teruletet, elhaladtam az Eisenhower Executive Building mellett, ami egy kormanyhivatal, es nagyon jol nezett ki a feher, lepcsos szerkezetu homlokzata kivilagitva. Tovabbhaladva eszak es kelet fele odaertem a Feher haz homlokzatahoz, meg sokan nezelodtek ott, a kertben valami party lehetett mert lattam jo par estelyi ruhas embert meg nagy reflektorokat. Innen nyugat fele haladtam vissza a szallasomhoz, es ugy 10 utan mar sikerult is aludnom. Ilyenkor jobb nem gondolni arra, hogy ekkor Britanniaban mar hajnal 3 van, mivel at kell allni a helyi idore.

Masnap 9.30-ra volt jegyem a Capitoliumba, ami, mint kiderult, ingyen van, csak erdemes elore lefoglalni, mert eleg zsufolt tud lenni, foleg az ulesszakok idejen. Mivel most nyari szunet volt, es a kepviselok nem voltak bent, nem volt olyan sok turista, bar azert voltunk igy is eleg sokan. Egy 10-15 perces filmet neztunk meg eloszor, ami az amerikai allamrol es demokraciarol szol, hogyan epult fol a Capitolium (amit ugyan kesobb a britek felgyujtottak, de aztan felujitottak), hogyan mukodik az allami gepezet. Egy mozgolepcson felmentunk a foldszintre (mivel egy aluljaron lehet bemenni az elocsarnokba, ahol a Szabadsag szobra van, ami nem olyan, mint a new york-i), es itt megtudhattuk, hogy a Capitolium Washington DC kozepen van, pontosan a negy egtaj fele tajolva, es a mozgolepcso meg a mellette levo masik ket kulon iranyitoszamon van a foldrajzi fekves miatt. Par folyoson athaladva egy kis terembe, a kriptaba ertunk, ahol sok oszlop van korbe-korbe, a fal menten regi allamferfiak es jelentos tortenelmi szemelyisegek mellszobrai, a terem kozepen pedig egy csillag a padlon, ami az epulet kozepet jelzi, es elvileg itt terveztek nyugovora helyezni George Washingtont is, de vegul nem igy tortent, es igy a kripta a csillag alatt uresen all.

Tovabbhaladva a nagy kupola ala ertunk, melyet egy szines fresko borit, amelyet eppen felujitottak, igy csak a kozepet lehetett latni, de szep volt. A fal tetejen korben egy 3D-hatasu fresko latszik, melyen az USA tortenelmenek nagy pillanatait orokitettek meg: Kolombusszal kezdve, majd kesobb Pocahontas, ahogy megmenti Smith kapitanyt az indianoktol, kesobb a fuggetlensegi haboru, majd az utolso kepen a Wright fiverek lathatoak a repulogepukkel, mivel jobb otlete nem volt a muvesznek. Innen egy kis ulesterembe mentunk, amelyet akkor hasznaltak, amikor meg csak 13 allam volt az USA-ban. Ez egy felkorives, kupolas jellegu terem, es ugy van kialakitva, hogy ha valaki egy megjelolt helyre all, valaki mas pedig a masik megjelolt helyre, akkor a hangzavar ellenere is hallhatjak egymast, azonban ha kicsit arrebb lep, mar nem hallhato. Ezt demonstralta is az idegenvezeto - nagyon erdekes volt, es jo magyarazat bizonyos felreertesekre vagy vitakra, melyek a teremben elhangozhattak. Tovabbhaladva megszemleltuk a legfelsobb birosag regi termet (ez is eleg kicsi volt meg), majd a kriptan keresztul visszatertunk az elocsarnokba. Itt egyenileg lehetett belepot szerezni a szenatus es a kepviselohaz ulestermeibe, igy ezeket is megneztem. Ezek a harmadik emeleten vannak, egymassal szemben, lifttel lehet folmenni ide. Mindketto felkorives es a sotetkek szin dominal - par filmben lehet latni. Most persze ures volt a nyari szunet miatt, de eleg fontos, akar az egesz vilagra kihato torvenyeket hoznak itt - peldaul a dollarral kapcsolatos jogi dolgok, melyek sok esetben barmely orszagra igazak lehetnek, ahol dollarral fizetnek, es igy megkovetelhetik bizonyos adatok nyilvantartasat, vagy eppen szankciokat vezethetnek be.

Az elocsarnokba visszaterve egy aluljaron atmentem a Kongresszusi Konyvtar epuletebe, ahol van nehany irodalmi jellegu kiallitas is, engem azonban az epiteszet erdekelt: a nagy csarnok lepcsoit es oszlopos kialakitasat valamint szines freskoit megeri megnezni. Rovid nezelodes utan nyugat fele indultam, a National Mall-ra, ami a Lincoln emlekmu es a Capitolium kozotti terulet, es a Washington emlekmu (obeliszk) es a Capitolium kozott egy nagy (leginkabb fuves, nem sok faval boritott) park ket oldalan muzeumok sorakoznak, melyek leginkabb (vagy mind) ingyenesek. Elhaladva az indian muzeum mellett a repulesi es urkutatasi muzeumba mentem be. Igen sokszinu a kiallitas, mivel volt egy resz, ahol az I. vilaghaborus repulogepekkel foglalkoztak, egy masik reszben a sugarhajtas mukodeset magyaraztak par repulo es hajtomu bemutatasaval is, egy harmadik reszben az urkutatasba es annak elkepzelt jovojebe tekinthettem be, mig az emlitett kiallitoszobak kozott, a csarnokban sokfele repulo jarmuvet lehet megtekinteni: igy peldaul egy urrepulesben hasznalatos raketat es egy hadaszati raketat is, de tobbfele repulogepet is - peldaul egy 747-es orraba is be lehetett menni. Igaz, lattam mar par jo kiallitast korabban, igy peldaul a Frankfurttol nem messze levo Sinsheimban vagy New York-ban az Intrepid anyahajon, de tetszett ez is.

Kozben megehezven megneztem, mit ajanl a Tripadvisor, es erdekes modon egy kozeli bevasarlokozpont is feljott. El is mentem oda, de mivel 1 ora korul lehetett, igen nagy volt a tomeg, igy nem maradtam a kivalasztott helynel, hanem korbejartam, es vegul egy kis onkiszolgalo helynel egy Philly cheese steak szendvicset kertem, ami egy kozepes meretu kenyer (olyasmi, mint amit a Subway-ben lehet kapni), ez megtoltve steak-darabokkal megszorva sajttal, ami megolvad. Ha mar lud, legyen kover, melle egy kis sult krumplit fogyasztottam baconnel es sajttal, kiseronek meg egy 0.7 liter koruli limonadet barackdarabkakkal. Bar egeszsegesnek nem mondanam, finom es laktatos ebed volt 😊

Egy kis kulturara ehezve visszatertem a muzeumokhoz, es most a Sackler Gallery-be mentem be, ahol egy nemzetkozi gyujtemeny tekintheto meg, igy peldaul az okori Iranbol szarmazo arany- es keramiatargyak, kinai bronz ivoedenyek vagy egy jegmadar tollaibol keszult ekszercsoport, kinai es japan faliszonyegek, indiai szobrok. Kellemes volt itt szetnezni kicsit, szeretem a sokfele iranyzatot/kulturat bemutato kiallitasokat 😊

Egy kozeli metromegallohoz setalva elmetroztam a Pentagonhoz. Sejtettem, hogy egy hatalmas epulet, de nem gondoltam, hogy ekkora! A metrobol pont az epulet mellett lehet feljonni, es az autoparkolot megkerulve lehet elsetalni az epulet egy masik oldalara, ahol a 9/11-es emlekmu kapott helyet. Ahogy setaltam, lefotoztam az epuletet (mar ami belefert a kepbe), utana vettem eszre, hogy nem lehet fotozni - szerencsere senki nem jott oda.

Innen visszatertem a belvarosba, es a muzeumok mellett haladva atsetaltam egy kerten, ahol modern szobrok vannak kiallitva, igy peldaul Miro egy alkotasa meg tobb mas, melyek alkotoi nem voltak szamomra ismerosek, de tetszettek, igy peldaul egy piramis vagy egy oriasi pok. Tovabbindulva az FBI szekhaza mellett setaltam el, sikerult egy csoki shake-et is szereznem, ami jol jott a remek idoben. Maszkaltam meg a kornyeken, visszatertem a Feher Hazhoz, bar most eppen le volt zarva mogotte az a nagy park, ahova elozo ejjel be lehetett menni, es mint rajottem, ennek a legvaloszinubb oka az volt, hogy az elnoki helikopter gyakorlatozott: berepult a Feher Hazhoz, leszallt, majd folszallt, tett egy kort a Washington-emlekmu korul, majd ismet leszallt es igy tovabb. Kicsit bameszkodtam meg, majd visszasetaltam a hotel kornyekere, ahol nem messze megtalaltam a Watergate epuletegyuttest, ami arrol hires, hogy itt volt a Demokrata Nemzeti Bizottsag kozpontja, ahova a 70-es evek elejen betortek, es fontos iratokat loptak el, majd a kormany megprobalta eltussolni az egeszet, es alkotmanyos valsag alakult ki. Az azota eltelt idoben lakohaz, illetve par szervezet irodaja van itt, ebben a korkoros epuletegyuttesben, a kozrezart udvaron kis szokokutakkal/medencekkel - bizonyara nem olcso. Meg kicsit setaltam, ettem 1-2 sutemenyt a Starbucksban (a kiados ebedet kovetoen nem kellett tul nagy vacsora), majd kepeslapirast kovetoen nyugodni tertem.

Masnap reggel meg kijelentkezes elott elsetaltam a kozeli Georgetown-ba, Washington legoregebb reszebe, ahol a legregebbi epulet, az Old Stone House is lathato, melyet 1765-ben epitettek. Amennyire en ertek az epiteszethez, a kornyek leginkabb viktorianus, de mindenkeppen kellemes, szines kerulet. A Potomac folyo fele setalva athaladtam a regi C&O (Chesapeake and Ohio) csatornan, mely a folyoval parhuzamosan fut kb 300km hosszan, es 1831. es 1924. kozott hasznaltak vontatasra. Ahol athaladtam folotte egy hidon, ott epp lattam egy zsilipet, mellyel a vizszintet szabalyoztak a hajok athaladasahoz. Visszaterve a hotelbe kijelentkeztem, majd elmetroztam a Union Station vasutallomasra, leraktam a taskamat (eleg koltseges megorzes volt), majd elmentem egy etterembe, ami jonak tunt, de mint kiderult, nem volt nyitva meg, igy egy kis keresgelest kovetoen egy szecsuani etterembe tertem be. Eleg kis hely volt, egyszeru berendezessel, viszont jo volt a kaja, es nem is draga. Ezt kovetoen elmentem a Termeszettudomanyi Muzeumba. Eleg sokan voltak, mivel ez is ingyenes, es egy szep nyari nap volt, de azert sikerult korbeneznem, es lattam kitomott emlosoket Ausztraliatol Amerikaig, tengeri allatokat es asvanyokat, es a Hope-gyemantot is, amit fotozni is lehetett, bar persze nem volt egyszeru, mert egy uvegvitrinben volt, forgott, es ahogy a gyemantot megvilagito feny megcsillant rajta, bar nagyon latvanyossa tette, novelte a homalyos fotok eselyet - nehany latogato szinten, akik vakuval fenykepeztek. Nagyon szepen kidolgozott gyemant, hallottam mar rola 😊

A muzeumi latogatas utan meg elfogyasztottam egy csoki shake-et, majd az allomasra mentem, es rovidesen vonatra szalltam. Ekkor eloszor utaztam az Amtrak vonatan, es kellemes volt, mivel kenyelmes volt az ules, volt konnektor is a telefon toltesehez, menetrend szerint mentunk, es nem is volt draga: mindossze 49 dollar volt Washingtonbol New York-ba. Igaz, ebben nem volt helyfoglalas, mert ezen a vonaton nem lehetett elore helyet foglalni, de volt helyem 😊

---