Cavallino-Treporti - The neighbor of Venice

---

On the way from Hungary to Jesolo, I've seen Lignano, Bibione and Caorle - all the artificial towns made especially for tourist - and I was deeply surprised by their look. They are very neat, the houses and flats are perfectly refurbished, there are flowers everywhere. The crossroads are highly visible - not to mentioned the roundabouts! I think they brought it to perfection - some of them are truly works of art! My favorite was the one with a bridge in the middle of it. There was no water running under it which is the point when you build a bridge but let's just skip the functional bits...

As I've been told, inside the area of Cavallino-Treporti, I'm living in Cavallino which is less touristy. I wouldn't say it's a sleepy little town as people sit outside after midnight to chat in front of the shops and they do eat their pizzas around the same time: in the restaurant, everyone got a whole pizza, they folded it as we do in Hungary with the "lángos" (dough fried in oil) and ate it in a few minutes. They did not seem bothered by the size or by the amount of toppings... whereas me and the Hungarian girl (A.) shared one pizza. Interestingly it was not as filling and heavy as the ones we order at home. So that is the dinner here.

The lunches... well, they are truly amazing. I wish I'd have the guts to take pictures of every single meal we have... grilled turkey breasts with grilled courgettes/zucchinis and bean in tomato sauce; risotto with zucchinis, lasagna... they are delicious!

You can eat and drink anything you wish, they are not bothered. They are not bothered by anything to be honest - as long as you tell them about it. Friends and family may come and visit you - they give you more days off, all you need to do is to tell them in advance. They even ask you about your hours, if that's fine with you or not.

I haven't taken photos of the restaurant yet from the inside, but I am aware now that they are open till the end of September, so after that Marco Polo will look for another place for me.

Yesterday we went to the beach with A. - the water was quite good and there were some locals lying on the beach (frankly there was a lot of people but I guess in the peak season it is going to be packed even more.) The shore is sandy and the sea deepens slowly, although there is no reason to try the diving goggles - I would only see the sand.



About the work, I'll be starting at 10am to see how they make the tables and I'll be helping out till 14.30pm. Then all of us will sit down to have lunch at the terrace.

Tomorrow, on Tuesday I will have a day off and one out of the two bosses asked me whether I'd prefer the bar or the restaurant to work in. A., the Hungarian girl talked me into the restaurant part, as she said that the bar is going to be a madhouse in the peak season and I don't really understand the orders... At the beginning, I'll be at both places and we'll see how it goes.

The training part - how to hold plates in one hand - is postponed for now but the two Austrian girls were really kind and promised me that at home they'll show me how to do it. Since then they did but I think I need to train my muscles to be able to hold two plates in one hand. They are heavy and big as hell.



My soul craves for going to Venice tomorrow - being so close, it is really hard to be patient. The Hungarian girl is here for three months now and NEVER went to the island. She said she was waiting for me. I want to go so badly but I don't want to miss her out of the trip, so I'll just wait until we can have our days off together.

I cannot comprehend how she managed to stay calm and sane for three months without Venice though.



I really liked my first day at work. I was sweating heavily as it's really hot here - but the bosses and colleagues were patient with me, they explained everything before I asked. One of the bosses always told me "Adriana, piano, piano - sempre piano!" - which means that I should always do things slowly and calm. He kept repeating this when I got close to fragile things.

I'm understanding everything more and more day by day, although it is hard for me to form a reply. Basically, when I got their instructions, I usually ensure them that 'I understood' what they just said. If I don't I just asked back.

And I say 'thanks' a lot and greet people a lot - simply because right now, it is my only strength I behold in spoken Italian. It's a start.



26th June

I mentioned before that I wanted to go to Venice on my first day off but as A. (the Hungarian girl) waited for three months to go with together with someone else, I thought going without her would not be the best message to send for her abstinence of this kind.

However, next week no one can stop us and we'll request our day offs for the same day and we'll discover the island of Venice! I hope we can stay there for the later hours so I can upload some nice pictures for you guys. That's only next week, I have to survive until then.

Since my previous post (see above), my first scolding had happened. Shortly: it was really busy in the bar during the evening and I tried to help the boss every way I could. He told me off when I tried to help, telling me that he will do that himself, then he told me off that it's only him doing the work here.

I was close to a nervous breakdown when he started shouting at me to calm down. Yes, you all read it properly. He was shouting to calm me down - which can only be done by an Italian, I guess. As it is scientifically proven that a raised voice makes one peaceful and calm.

That is why pregnant women tend to listen to heavy metal during their pregnancy. And that's why it was so effective on me as well.

Apart from him telling A. the next day all the mistakes I made - I tried not to take this seriously. He did not act differently with me, so I moved on.

Since the mirror-incident in Greece, I am well aware of my weaknesses and I take my mistakes seriously...

As I was given a choice at the beginning of where I would like to work: bar or restaurant, I chose the restaurant in the end. Now that I think about it, I would say that's how a total loser chooses. They put me in a place (bar) where I started to understand things and then I choose to be put to another place - so I can start learning all over again! Maybe I'm too harsh on myself. I'm not a loser, just a bit indecisive. Or I just like challenges. Within a few days I'll have myself put to the kitchen so I can cook if I feel like doing that. The decision is mine, and they make you aware of that.



So, in the beginning I was saying that Venice was the plan for today but I'm going to Treporti today with A. It's up north, across a small river - I put up a pic of it.

I'm in Cavallino-Treporti, that means that Treporti is north from me and it's about the size of a village. Then Cavallino is to the east, up along the peninsula towards the direction of Jesolo. The small districts are starting with Ca', like: Ca' Savio (where I am), Ca' Pasquali, Ca' Ballarin and so on. Cavallino-Treporti is called like this because it's in between the towns.



In Treporti, the houses are nice and small, they have a little church, have some streets running to all directions and... that's it. It was like a half an hour walk. We made loads of pictures about each other: A. is happy as she can send pics to her family and I'm fine with the ones she made of me... Sometimes she misses the sea, the top of the church or she tries to zoom in on my face (which is appreciated as I don't like the pictures where you need a magnifier to find the person). So she zooms in so much that all you can see is me standing in front of an ugly brick wall.

The next post will be about Venice - I'm reeeealy excited!



MAGYARUL - IN HUNGARIAN




2012. június 25.

Idefelé jövet a buszról láttam Lignanót, Bibionét, Caorlét, és őszintén szólva, nagyon meglepődtem, hogy mennyire igényesen néznek ki! Már-már giccsesen: minden ház tökéletesen karbantartott, virágok mindenhol, feltűnően jelzett zebrák, átkelők - na és a körforgalmak! A kedvencemen egy kis híd is átívelt, bár nem volt alatta víz, szóval sok értelme nem volt…

Cavallino-Treportin belül én, mint megtudtam, Cavallinóban lakom, ami nem ennyire turistaközpontú. Nem mondanám, hogy álmos kis hely, mert éjfél után még összeülnek dumálni a boltok előtt; este munka után leülnek pizzázni: mindenki kapott egy egész pizzát, szépen összehajtogatták, mint a lángost, és pár perc alatt kivégezték. Nem cicóztak, mi meg a magyar lánnyal osztoztunk egy darabon. Bár érdekes módon, nem tömött úgy el, mint az otthoniak, nem ettük degeszre magunkat. Vacsora nem igazán volt eddig, hacsak ez az éjszakai kajálás nem számít annak. Az ebédek eddig: pulykamell sült cukkinival és paradicsomos babbal, cukkinis risotto, lasagna… szívem szerint úgy lefényképezném őket, mert mind marha guszta!

Enni, inni bármit lehet, nem zavarja őket. Valójában semmi se zavarja őket, amíg szól az ember. Jöhetnek rokonok, barátok - adnak több nap szabit, csak szólni kell. Még a beosztásról is megkérdeznek, jó-e így.

Belülről egyelőre nem igazán fényképeztem a Villa Gentilét, de annyit már tudok, hogy szeptember végéig vannak nyitva, utána egy másik helyre tesz majd át a Marco Polo, de ezt szerintem egészen az utolsó pillanatig nem fogom tudni, hogy hova.



Tegnap a magyar lánnyal (A.) ebéd után strandoltunk egyet, a víz egész jó, voltak egy páran a parton (igazából sokan voltak, de úgy érzem, a főszezonban még több lesz, így ahhoz képest ez még semmi). A part homokos, egyenletesen mélyül, de nincs értelme búvárkodni, csak a homokot látná az ember.

Munka szempontjából 10-re kell majd jönni reggel, de ma 8-kor kezdtem, hogy kicsit lássam az előkészületeket, hogyan terítenek meg egy asztalt, meg alapból, milyen az, amikor még nincs nagy forgalom. Előbb leültettek reggelizni, aztán segítettem a terítésnél. Végül fokozatosan, amiben tudtam, a bárban is segédkeztem.

14.30-ig vagyok, akkor ebédelünk a teraszon közösen. Ma még 7-től leszek zárásig, ami 12.30-13 óra körül van. Holnap, kedden szabadnapot kaptam, plusz még az egyik főnök megkérdezte, hogy a bár vagy a felszolgálás tetszene jobban, hol szeretnék lenni. Rábólintottam a bárra, de A. rábeszélt, hogy jobban járok a felszolgálással, mert a főszezonban a bárban őrültek háza van, én meg alig értem, mit rendelnek. Úgyhogy egyelőre vegyesen leszek, itt is, ott is és majd kialakul.

Betanítani - mármint, hogy a tányérokat hogy fogjam - még nem sikerült, de az osztrák lányok kedvesek és megígérték, hogy megmutogatják. Már mutatták is, de még edzenem kell, hogy elbírjak két tányért egy kézben.
Szívem szerint már holnap mennék Velencébe, a szabadnapomon, de az A. három hónapig engem várt, hogy majd velem eljön, és ő holnap este dolgozik, szóval: lényeg a lényeg, holnap még nem akar menni. Mondjuk, nem értem, hogy bírta három hónapig, hogy nem nézte meg Velencét, de nem akarok kicseszni vele, hogy nélküle megyek...

Az első munkanapom nagyon tetszett: szakadt rólam a víz, mert meleg van, de tényleg nagyon türelmesek, és kérdeznem se kell, hogy mi hol van, meg mi a szokás, mivel mondják maguktól. Azt még megértem, más nem visszakérdezek, és szívesen elismétlik. Sűrűn megkaptam a két főnök közül az egyiktől, hogy "Adriana, piano, piano - sempre piano!", ami azt hiszem, azt jelenti, hogy mindig szépen lassan, nyugodtan csináljak mindent. Ezt főleg a törékeny cuccok közelében sokat ismételt mondata...

De mosolyognak rám, nyugtatnak, hogy nincsen semmi baj, elmondják szépen, amikor aktuális, hogy mit hogy csináljak majd, és kérik, hogy kérdezzek, ha nem értek valamit.

Még annyi, hogy érteni jobban értem az olaszt, mint ahogy válaszolni tudok, de inkább azt mondom nekik is, mikor magyaráznak, hogy "Rendben, értem" vagy "Megértettem".



Köszönni és megköszönni már nagyon tudok... Az is valami, nem?



2014. június 26.

Ma a szabadnapomon szívem szerint Velencébe mentem volna, de mint már említettem, az A. három hónapig várt engem, hogy majd együtt mehessünk, szóval gondoltam, nem így kéne díjazni az ilyesféle önmegtartóztatását.

Jövő héten viszont (én már nagyon várom) egy napra kérjük mindketten a szabadnapunkat, és elmegyünk végre a szigetre. Szeretném, ha késő este jönnénk haza, hogy naplementés meg egyéb szép képeket tudjak Nektek feltenni ide. De az még a jövő zenéje.


Az előző bejegyzés óta megtörtént az első leb*szásom. Röviden: nagy hajtás volt a bárban este, én meg igyekeztem segíteni a főnöknek. Hol azért szólt rám, hogy azt ne csináljam, azt majd ő, hol pedig azért cseszett le, mert itt mindent ő csinál.

Ott kapott el a végső pánikroham/idegbaj, mikor kifakadt és rám ordított, hogy nyugodjak már le!

Értitek? Erre is csak egy olasz képes: ordítva kérni téged, hogy nyugodj meg. Mert az emelt hangnem általában nyugtatóan hat az emberre. Ezért hallgatnak az állapotos anyukák heavy metalt, általában.

Azon túl, hogy a magyar lánynak másnap reggel ecsetelte, mit csináltam rosszul – velem utána nem érzékeltette, hogy problémája lenne. Úgyhogy én is tovább léptem, bár nem esett túl jól, hogy mást szórakoztat a tévedéseimmel.
Ugyanakkor a görög foltos-tükör balesetem óta jobban tisztában vagyok a gyengeségeimmel és komolyabban veszem a vétett hibáimat.



Mivel meg lettem kérdezve, hol lennék szívesebben, végül az éttermet választottam. Most, hogy így belegondolok, mondhatjuk, hogy az igazi lúzer választ így: betettek egy helyre, ahol már kezdtem átlátni néhány dolgot, erre egy vadiúj helyre kéredzkedek át, hogy elölről kezdjem a tanulást. De talán a lúzer erős... inkább nevezzük, öhm, döntésképtelennek...

No, de azért ne legyünk velem ilyen szigorúak, csak vállalkozó-szellemű vagyok. Pár nap múlva, ha olyan kedvem lesz, áttetetem magamat a konyhára főzni. Mert a döntés az enyém, itt éreztetik.


Ott kezdtem az elején, hogy Velence volt az első szabira a terv, de ma Treportiba mentünk az Andival. Ez északra van, egy kis folyón kell átmenni, már tettem fel róla képet (amelyik nem a tengeres, az a folyós).

A helyzet az, hogy én Cavallino-Treportiban vagyok, ami azt jelenti, hogy Treporti északra van, ott voltunk ma, olyan faluméretű; aztán Cavallino tőlem keletre van, a félszigeten felfelé, Jesolo irányában. A térkép szerint, kis "kerületekre" van osztva ez a rész, a fentiek a nagyobb léptékűek, a kisebbek meg Ca'-val kezdődnek, pl.: Ca' Savio (itt vagyok én), Ca' Pasquali, Ca' Ballarin és így tovább. Cavallino-Treportit azért hívják így, mert a két település közé esik.

Amúgy aranyos kis házak vannak, szép templommal, pár utcával és kifújt. Jó, ha fél órát sétáltunk, közben jó sok képet ellőttünk: az A. is örül, ha az otthoniaknak tud küldeni magáról képet, meg rólam is csinált néhányat, amik elviekben jól sikerültek, gyakorlatilag meg nincs semmi bajom vele, csak... csak néha lemarad a tenger, a templom teteje, és van úgy, hogy a nagy zoom-olás közepette, mert közelit szeretne rólam csinálni (aminek örülök, mert én se csípem, ha valakit alig lehet megtalálni a képen), szóval a közeli képeknél meg csak az látszik, ha egy fantasztikus téglafal előtt állok. Viszont a csodálatosan semmitmondó, a fénykép kedvéért előkapart műmosolyom ott virít. Mindenki döntse el, melyik fontosabb neki. Összehasonlításképpen fel is teszek ilyen képet, hátha valakinek mégis tetszik. Mondjuk, aki régen látott, és most végre közelről látja az arcomat.

A következő napokban a hét végéig munka lesz, reggel/délelőtt és este, zárásig. Sok minden új nem fog velem történni, így lehet, hogy a következő iromány Velence előtt lesz, hogy megírjam Nektek, hogy hú, de izgulok, és hogy ma is elejtettem egy tányért.

---

Photos

Locals watching a football match
Can this be any more Italian?!

Me in Treporti
In front of a brick wall, behind that tower is the church...