IMMT2014

---

Érdekes utakon kanyarog a sorsunk, mindent megteszünk, hogy irányítsuk, rendezgessük, felkészüljünk a viszontagságaira, azt juszt is az ellenkezőt hozza, mint amire okoskodással számítunk. A tábort illetően, aggódhatunk a végtelenségig azon, hogy hogyan fogja a táborban érezni magát Laurino 87 éves anyukája, hogy hogyan osztjuk be az előadásokat, mi lesz a zöldségekkel, ha elfogynak, rengeteg a résztvevő, kijövünk-e anyagilag, aztán a helyzetben mindig kiderül, hogy valójában más számít. Dolgok elvesztenek a jelentőségükből, főleg az előre kiemelt, túlmisztifikált félelmek. Kiderül, hogy senki se véletlenül van ott, ahol van, és ha már eldönti, hogy eljön valahová, akkor a lehető legjobbat fogja kihozni az ottlétéből... az emberek már csak ilyenek😊

Más dolgok pedig elkezdenek ragyogni a pillanat fényében...



Bő 40 vendég hozta ki magából a legjavát ebben a táborban, a tanulók remekül tanultak, az asszisztensek szervezetten és öntevékenyen, lelkesen segítettek, a konyhás csapat megbirkózott a lehetetlennel: 40 főre főzni egy 25 fős konyhában. Mindenki megkapta azt, ami járt: hatalmas bhajan session-ök esténként, gyönyörű esti körök a dombon, csendet azok akik aludni kívántak, ottlétet azok, akik a tábor hangulatát szomjazták, de nem tudtak lent lenni sokat, remek kezeléseket az utolsó nap. Fotókat, kis videókat azok, akiket a fotók inspirálnak, tolmácsolást azok akik nem beszéltek valamilyen nyelven.



Néha úgy gondolom, hogy valahol a készülődés minősége az, ami egy tábort meghatároz. Hogy ki mit hoz az asztalhoz. Felkészültséget, tudást, együttérzést, humort, netán kimerültséget, feszültséget. Aztán néha meg úgy tűnik, hogy ezek a kvalitások sem nyomnak sokat a latba: a legprofibb is orra bukik, a kezdő meg sokszor beletrafál valamibe, ami sikert hoz😊 Ez a tábor nekem a bizalomról szólt, nem önbizalomról, nem a mások iránti bizalomról, hanem az élet felé mutatott bizalomról. Hogy merjek bízni abban, hogy elég bízni😊



Július végén pl. bíztam abban, hogy ha a tábor előtt 5 napig minden nap taichizok és futok, rengeteg energiám lesz, és ezért lesz jó a dolog. Az első szigetkör után kiment a térdem, jelezve, hogy valamilyen más minőséget kíván a helyzet. Leültem hát egy pár napra, annyit téve amennyit lehetett: pici önmasszázs, kis chi kung, pihenés, séta. És lassan jött a bizalom is. Ráláttam arra, hogy a sok levélváltás, szervezés során már egymás megismerése előtt önjáróak a résztvevők, görcsösség nélkül szervezik németek, lengyelek, angolok,csehek, osztrákok, olaszok az utazásukat Kisnyalkára, vonattal, busszal, kocsival. Elkezdtem bizni abban, hogy mindenki odaér😊 És onnan már én is egyre nagyobb bizalommal vásároltam be, szervezgettem a lejutást, kisbuszt, matracokat stb. Minden nap egy.-két dolgot, de azt jókedvűen, nem belefeszülve, lazán.



Ez a minőség került számomra előtérbe, hogy megfelelő időt adni valaminek kibontakozni. Hasonlóan haladtunk a tanfolyammal is. Türelemmel, bizalommal teltek a napok, Laurino végtelen jó szive és együttérzése volt a vezérfonal, melybe gyönyörűen becsatlakoztak az események, tanulássá szublimálódva mindenki számára. A Mama ottléte, Flóra és Blanka látogatása egy hétvégére, mely hetek óta probléma volt, hogy hogyan, miként, és egyáltalán...Attila, aki úgy volt hogy jön a tanfolyamra, majd azt utolsó pillanatban kellett mégis a munkahelyén maradni, és lemondani a kurzust...de végül egy hétvégére pont le tudott jönni, Flóráékat lehozva nagy örömünkre...minden egyre családiasabb, egyre barátságosabb lett, és ez a szerencsés hangulat az, amelyben a gyökerezik minden bizalom, magunk, egymás és az élet felé. Itt a félelmek helyett kidomborodik az, hogy Mamma hogyan darál magokat egy egész tábornak, minden nap órákon át, majd mint egy bakfis, hogy csoszog ki a kerti napsütésbe sétálni amikor senki se látta😊 Az egészségileg szenvedő, technikailag nem a legkifinomultabb olasz tanítványunk, aki rájött, hogy a légzésével kell összehangolni a masszázst, és versengtek érte a többiek, hogy gyakorolhassanak vele. A zenekar, mely reggel megkonzultálta, hogy ki mit álmodott, hogy napközben mely új dalokat vegye repertoárba...és még megannyi csodás dolog nyer formát a táborban...Köszönöm mindenkinek a rengeteg segítséget, szeretetet, és mosolyt!!! Ölellek benneteket, bali



Ps: az oktatóteremben és az étkezőben egymás egészsége, tanulása és nyugalma érdekében nem lehetett kamerát vinni, igy csak a pesti elő és utó képeket tudom feltenni...

---