Vipasszana Elvonulás 2010, Kisnyalka


Advertisement
Hungary's flag
Europe » Hungary » Central Transdanubia » Tapolca
July 25th 2010
Published: July 30th 2010
Edit Blog Post

Hivatalos honlap: www.immmt.5mp.eu
2009-es elvonulás blogja: http://www.travelblog.org/Europe/blog-423044.html

Idén is szépségesen nyugodt, mély elvonulásnak adott otthont Kisnyalka Július 8. és 25.-e között. A tavalyival ellentétben idén 8.-20. között tartottuk a hosszú (egyesek szerint "hardcore") elvonulást, melyet 21.-25 között egy lazább "freestyle" követett. A hosszabb elvonulásnak komoly megkötésekkel, időbeosztással némiképp szigorú rendje volt, míg a freestylet megpróbáltuk kötetlenebbre tervezni: olyanoknak, akik pár napra ki szeretnék próbálni a csendet, a nyugalmat, a városból, családból, társaságból való kiszakadást.

Laurinot 7-én 11-kor kapta fel Ati és Zozó a Keletiben, és barátaival való rövid találkozás után lehozták Kisnyalkára. Itt egy szabad, orientációs nap következett, amikor megbeszéltük a napirenddel, gongozással, étellel, szolgálattal kapcsolatos kulcskérdéseket, és Laurino átélte a kötelező "megérkezési" időszakot. Megnéztük, melyik lombeperfán terem a legédesebb gyümölcs, milyen a rebarbara és a vadsóska, majd a kiskertben termő zöldségeket felderítettük együtt, mely azért volt fontos, mert egy elvonuláson igen jól lehet hasznosítani a könnyed, fáról-kertből szedett reggelit, mely nem terheli annyira a gyomrot, és segíti az elmélyülést.

A napirendet a tavalyihoz hasonlóan alakítottuk:

4.00 reggeli gong
4.15 közös meditáció a nagyteremben
6.00 jóga vagy meditáció
8.30-11.00 tudatos étkezés, személyes higiéniás feladatok, majd meditáció
13.30-16.00 tudatos étkezés, majd meditáció
18.00 jóga vagy meditáció
19.30 dhamma talk, éneklés és metta meditáció a nagyteremben

A Goenka elvonulásokkal ellentétben itt igen laza a napirend, melynek az az előnye, hogy nem órához kötöttek a meditációs periódusok, étkezés stb. hanem amennyit szeretne a gyakorló. Ez azt jelenti, hogy másfél, két órákat is el lehet zavartalanul mélyülni az ülő vagy járó meditációban, és az étkezés is igen tág intervallumban van, így az sem zavar, ha épp elmélyült az ember. A jóga idő Asokananda dzsungel elvonulásainak a hagyománya, mely egy olyan spirituális útra volt tervezve, ahol a jóga is meditáció, azaz tudatosan megélt mozdulatokból, a vipassana hagyományával összhangban levő folyamatos légzésmegfigyelésből áll. Viszont nem kötelező, ami azt jelenti, hogy helyette nyugodtan választhat a résztvevő ülő vagy járó meditációt. A 8,30 as és 1,30 as gongok jelzik, hogy az étel az asztalon van, és hogy lehet enni. Ez szintén egy fakultatív dolog, de a lényeg az, hogy abban a periódusban ugyanúgy gyakorolja a résztvevő a test és az elme irányából érkező érzetek tudatos megfigyelését, csak evés, zuhanyzás, ruhamosás, fogmosás és az ezek színhelyei közt történő közlekedés közben. Ez azt jelenti, hogy a kívülálló szemszögéből egy lassított filmre hasonlító tempójú életet lehet ilyenkor megfigyelni az elvonulók közt. Mindenki igen lassan, csendben, szemkontaktus nélkül jár a házban, ugyanígy eszik, stb.

8-án este indult a Nemes csend, korán lefeküdtünk, hogy fel tudjunk kelni a reggeli gongra (bár Kisnyalkán bőven elégnek bizonyul a 6 óra alvás naponta, főleg elvonulások alatt.) Az első két nap jól megborultam a reggeli meditációs időszak alatt, a tudatps légzésmegfigyelés helyett azon voltam, hogy egyenesen tudjam tartani a gerincem, és ne essek össze a fáradtságtól. Sokszor azon találtam magam, hogy elszunyókáltam... de a 3. napra végre belerázódtam a korai kelésbe, és egyre mélyebbé vállt a meditáció. Amint sikerült felvenni a ritmust, ami egy nyugodt, mindenre kiterjedő, semleges szemlélődés, elkezdtek érkezni az egyre mélyebb érzések, gondolatok, meglátások. Laurino azt mondta bevezetőjében, hogy az ember olyan, mint egy vászonszalag, melyre rengeteg csomót kötöttek. Ez a szankarák, azaz kényszerű viselkedésminták allegóriája. Az elvonuláson ha egy csomót sikerül kibogozni , feloldani a semlegesség fényében, akkor egyre gyorsabban jön a következő, majd a következő.

Idén a 4 nap környékén vállt számomra evidenssé és elfogadhatóvá, hogy az a zakatolás és folyamatos agyalás, ami az egyik agyféltekemre eddig mindig jellemző volt meditációs gyakorlatok alatt, az ugyanúgy a nyugodt, semleges megfigyelés tárgyaként nem ellenség és bosszantó tényezőként, hanem ítéletmentesen megfigyelt, saját magam részeként elfogadott folyamatként néha órákra, sőt napokra is képes elcsendesedni. Ez eddig sohasem történt velem. Így boldogan át tudtam adni magam az egyéb érzékszervi kapukon beáramló ingerek megfigyelésének (pl. rovar zümmögés, sajgó derék, orrhegyen mászkáló atka keltette bőringer, konyhából jövő finom étel illata, belső képek stb.)

Az elvonulás első felében minden este egy rövid Dhamma talkkal rukkolt elő Freaco, majd a közepétől beállt az esti program a következőre: Om Namo Amitabhaya mantra, (az odaadás mantrája), ezután egy óra vipassana, ezután a Hsing Hsing Ming felolvasása, majd az Om Mani Padme Hum mantra (a metta, azaz szerető kedvesség mantrája) és az azzal járó elmélyülés. Az esti együttlétet este 10 körül a Nagy Győzelem dala zárta, mely egy szép jóakaratú páli nyelvű chant mely minden lénynek boldogságot kíván.
Akit bővebben érdekel a vipassana, vagy a vers magyar fordítását olvasgatná, az megtalálja ezeket a szöveg elején bemutatott honlapon (www.immmt.5mp.eu)

Félidőben elszólta magát Laurinó, mondván hogy itt az idő elmélyíteni a gyakorlást, és hogy egyes elvonulkásokon ilyenkor megkérik a résztvevőket arra, hogy 3 nap és 2 éjszaka folyamatosan meditáljanak, vagy hogy napi 3x egy órát mozdulatlanul töltsenek ülőmeditációban, de hogy ezen az elvonuláson elég lesz, ha a délelőtti és a délutáni meditációs periódusban végzünk 2-3 óra folyamatos ülést. Itt nem a mozdulatlanság a lényeg, hoszen 2 óra után már maradandó károsodást okozhatnak egyesek magukban, hanem az, hogy ne az első fájdalomra kezdjünk izegni-mozogni, hanem a következőt tenni: megfigyelni a fájdalmat, megfigyelni a mozgásra való ingerenciát, majd ha nagyon szükséges, csukott szemmel, meditatívan, lassan megmozdulni és felvenni egy új pózt felállás, vagy a szemek kinyitása nélkül. Íly módon igen hosszú periódusokra képesek voltunk gyakorolni. CSakhogy szöget ütött ám a fejembe a virrasztás gondolata: az első este nagy készülődéssel szúnyogtalanítottam a fiúszobát (csak az enyém lehetett aznap, mivel hogy minden fiű sátorban aludt. Azért választottam ezt, mert feltételeztem, hgoy ha a sátramban kísérlem meg a virrasztást, ahol pihenni szoktam, óhatatlanul is elalszom...) majd az esti meditáció után bekentem a fejem thai "szent lukács gyógyolajjal" a rovarok ellen, az órát beállítottam biztos ami boztos, felöltöztem melegen, kinyitottam az ablakot hogy jó sok levegő legyen és 10,20 perc körül elkezdtem a virrasztást. Hát 11 kor arra ébredtem, hogy már alszom, tehát valószínüleg olyan negyed órát bírtam a virrasztást😊. A következő éjjel azt mondtam magamban, hogy kifogok én ezen az álmosságon, járó meditációt fogok végezni egész éjjel, és hogy az milyen jó lesz. Hát, nem próbáltam még éjszaka, vaksötétben járómeditációt, de mondanom se kell, hogy igen ingatagon teszi az ember a lábát...11 körül adtam fel, egy falnak támaszkodva szunyókálva😊

Az utólsó napok zavartalanul teltek műltak, majd 20-án este megtörtént a csöndtörés. Nemigen jött ki szó a számon, nehéz volt artikulálni is, a torok annyira el volt szokva a használattól. Laurino egy két jó kis mesével borzolta a kedélyeinket, pl. a barátunk Andrea, aki életében először ugy ment el egy 40 napos elvonulásra Asokanandával a dzsungelbe, hogy még nem beszélt angolul, és nem isert a "retreat" szó jelentését😊 . A szolgáló személyezet, aki a szuperszakács Zsoltból állt, isteni csokitortával várt minket a beszélők világában, egy kicsit visszaálltunk a való világba.

21-én a reggeli elfogyasztásáig ismét Nemes Csend volt, majd egy kellemes nap következett: elköszönés a hazamenőktől, Zsolttal társalgás, begyaloglás Pannonhalmára bevásárlás céljából, ház kitakarítása, virágszedés, főzés a Freestylera érkezőknek. Délután, este elkezdtek szállingózni a freestylerek, köztük kiderült, volt olyan (Nóri) aki 2 napja már megérkezett, csak Zsolt titokban tartotta/etette a földházban és senki sem tudott róla😊 Ez az elvonulás ugyanilyen napirenddel folyt mint a hardcore, azzal a különbséggel, hogy nem volt semi sem kötelező, és az esti jóga idején lehetett vacsorázni. Az előző elvonulók közül sokan (Flóra, Zita, jómagam) ittmaradtunk szolgálni erre apár napra. Nekem nagyon jó volt, hogy még tudtam tartani a csendet a házban reggel 4-9 között (a reggeli meditáció, jóga és reggeli), napközben bevásároltam, tisztogattam, segítettem a főzésben, vagy a földházban backgammonoztam, kezeléseket adtam a leköltözött barátoknak, majd este a 7,30 as találkozón tolmácsoltam a Dhamma talk-ot, és utána mettaztam, ültem 10ig. Nagyon jó kis átvezető volt a teljes söndből a való világba ez a pár nap, mely szintén mindenkinek a nagy örömére telt. Kitakarítottunk, felfaltunk majdnem minden maradékot, majd 25-én hazament mindenki semlegesen, vidáman😊







Advertisement



Tot: 0.361s; Tpl: 0.015s; cc: 16; qc: 89; dbt: 0.1226s; 1; m:domysql w:travelblog (10.17.0.13); sld: 1; ; mem: 1.3mb