Görögország 2012

---

Hello, hello mindenkinek,

rég nem jelentkeztem, a nyár igen nagy változásokat, átalakulásokat hozott, így innentől a menetrendszerű, germán precizítással mindent rögzítő bloggolás helyett az új, spontán írásé lesz a tér, tükrözve azt, amit az életemben is szeretnék: sokkal jobban a pillanat igényeinek megfelelően élni, és kevésbé a már-már folytogató, saját magam felé támasztott elvárásoknak megfelelően. Ennek égisze alatt íme az uj email címem, ha valaki szeretne írni: [e-mail], és egy kis szösszenet a Flórával megjárt görög túráról, mely augusztus végétől szeptember elejéig tartott.

Kellemes kocsiúttal kezdődött, Kisnyalkán megismert képbenlevős útitársainkkal, Attilával és Franceskával szeltük át a végtelenül unalmas E75-ös autópályán a leperzselt, leharcolt, kitikkadt Szerbiát, majd a déli részen a bájos hegyes Montenegróba és Macedóniába szagoltunk be egy két kanyargós órát. Thessalonkiben aludtunk a tengerparton (egy nap alatt tehát nyugodtan le lehet kocsikázni a görög tengerpartra) és a következő délután már a Sunshine Houseban találtuk magunkat, sok sok jóbaráttal körülvéve, Zozó, Takys, Kerys, Laurino, Jannis, Till, mindenki ott volt, aki számít a napsugár hálózatban. Kezdetét vehette a jó öreg tengerpartozás, fügekeresés, Sunshine House főztjét és feelingjét élvező akklimatizáció, mely 2 napig tartott, megérkeztünk, megismerkedtünk mindenkivel, majd indult Laurino haladó tanfolyama. 7 napos szuper energiavonal kurzus volt, mely minden napra egy energiavonalat vett terítékre (elhelyezkedés, terápiás alakalmazás, technikák a kiemelt használatára egy masszázson belül), szóval annyira izgalmas volt, hogy fájó szívvel, de sok sok arra mutató körülménynek köszönhetően, hogy nem kell ott maradnunk, 2 nap után leléptünk egy kis szigetre nyaralni.

Samothraki a legmesszebb levő sziget amire lehet menni, még görögországon belül is, ha nagyon korán kel az ember, szerintem akkor sem ér oda másfél napnál korábban. Szóval itt indulnak a negatívumok. 1) Irdatlanul messze van a török határnál. 2) Megközelíthtetlen. 3) Drága a busz, vonat, komp, nem is érdemes próbálkozni az odajutással. 4) nincs németesen megszervezett menetend, lehet hogy egy piszkos porfészekben, Alexandropuliban kell rostokolni fél napot mert épp nem megy komp (a kapitány uzót szüretel). Alexopuli egyébként egy trendi határváros, a török csempészetből gazdaggá nőtte ki magát, tele divatos shoppal, és olyan kávézót is találtunk, ahol nem volt backgammon tábla, ami aztan görögországban már a degörögizáció és a euro- ill. germanizáció netovábbja. Szóval rémes egy hely. Viszont van egy municipal camping nevű hely a belvárostol 2 km, ahol elérhető áron fel lehet verni egy sátrat, és el lehet eszegetni egy kis paksimánit (görög árpakenyér), tahinival, szőlővel, friss borocskával a tengerparton. Ez szóljon a város mentségére, valamint a remek termelói piaca a kikötő melletti utcában, ami roskadozik az isteni helyi zöldség-gyümölcs-méz-raki (palinka) - gyógynövény-kinai ruha alatt. Szóval innen kell kompra szallni az emlitett szigetre.

Sok szót nem vesztegetek eme jelentéktelen helyre, ahol egy hetet töltöttünk, mert nagyon nincs semmi itt. 2-3 festői falucska, tradicionális görög fehér-kékben megbujik a hegyek közt, uncsi. Kempingben laktunk ahol minden féle hippi közösséggel kellet egy levegőt szívni (sic!) csupa életvidám vigyori ezospiribulis szakállas raszta és szőrős nudizó leány, esküszöm, mintha a Rainbown lettünk volna. Hideg zuhany és semmi más a kempingben, jó occsó is volt, valami összefüggő parti falombkorona rendszer alatt helyezkedik el, mindehol árnyék, néhol egy-egy kutyas hippi téblábol. Tök csönd, csak a tenger zúgása, kibírhatatlan. Tengerparton gagyin páfránybol összetákolt meditációs kunyhók sora, a kint píszelők számára, tiszta albán fíling, Csubakka-lak. A nudizók itt krémezik magukat meg olvasgatnak napközben, a spiribulisok meg meditálgatnak. Van egy piszlicsáré 1600m es csúcsuk, a Fungari, azt nagy unalmamban megmasztam egyik nap, mert mar kellett valami pezsgés-csörgés. Mas napokon meg bringazasra kenyszerültünk, hogy a sziget vízeséseit, forrásait, és egyéb "látnivalóit" megtekintsük. Magyarorszagon minden masodik hegység tud annyit, mint ez a sziget, nem tudom miért olyan büszkék rá a görögök. Talán a szakrális múlt...a kr.e . 5. évszázadi misztikus beavatások romjai, de hát ugyanolyan faragott kőkupac mint bármi más görögországban. Dögmeleg, drága, és dögunalom. Nehéz volt kibirni a sziget sajátságos szigetszerűségét, a belazult, fapofa arcokat, a barátságos műmájereket...de azért megpróbáltuk. Egy pár képet is készítettünk, ha valakit érdekel ez az uncsi hely. Egy hetet nagy duzzogva kibirtunk, majd visszaszocializálódtunk a Wizz air segítségével, mely elkobozta a sátorcövekeinket, majd hazarepített Budapestre. Soha nem megyünk ilyen gagyi helyre többet😊

---